Egység, 2012 (72-74. szám)
2012-04-01 / 72. szám
Egység Jogok, kötelezettségek és tervek: mi az igazság az Örökjáradék körül? Az elmúlt közel egy évben a zsidó közbeszéd talán legtöbbet emlegetett kifejezése az örökjáradék volt. Érvek és ellenérvek, vádak, kritikák és alkuk kísérték a több hónapos egyeztetési folyamatot, amelynek eredményeként megegyeztek egymással a zsidó egyházak a járandóság felosztásáról. élet számára nyújtott általános áldozatait és társadalmi támogatottságát. Mindezt úgy, hogy a kidolgozott algoritmus egyben a jövő zálogait, az újjáépítést, a közösségi fejlődéshez vezető egészséges verseny lehetőségét. Az eredeti elképzelésük szerint a három önálló felekezetként megjelölt hitközség külön-külön kötött volna szerződést az állammal, három szempontot szem előtt tartva: • a szociális és/vagy oktatási intézmények fenntartása, • az eredeti ingatlanlista irányzati megoszlása, » a társadalmi támogatottság, a tevékenység sokszínűsége, a hitéletet és a minden vallásos és nem vallásos zsidó számára elfogadható vallási szolgáltatás nyújtása. Az EMIH, ahogy korábban számtalanszór, a tárgyalásokon is egyértelműen kiállt a zsidó élet pluralizmusa mellett: véleményük szerint a zsidóság sokszínűsége érték, amely nem gyengíti, hanem erősíti azt. Ezzel szemben elkeserítőnek találták az ellenségeskedést és rivalizálást, ami jellemezte az egész tárgyalási folyamatot. Véleményük szerint a zsidó egység nem egyformaságot jelent, nem azt, hogy egy szervezet égisze alatt kell tevékenykedni, hanem hogy a hitközségek együtt tudjanak működni olyan, kiemelten fontos, a teljes zsidóságot érintő kérdésekben, mint például az antiszemitizmus elleni harc, vagy akár a szociális ellátórendszer működtetése. Az EMIH küldöttei jelezték azt is: magától értetődőnek tekintik, hogy a jogokhoz kötelezettségek is járulnak, és kinyilvánították azt a szándékukat, hogy osztozzanak a MAZSIHISZ-re háruló feladatokban. így például a kóser élelmezés biztosításában, az oktatásban vagy a szociális ellátásban. A megállapodás végül 2012. január 31- én született meg, amelyet jóváhagyott a magyar kormány és a MAZSIHISZ közgyűlése is. Ennek értelmében a MAOIH 190 millió forint, az EMIH pedig 150 millió forint járadékot kap a zsidó vallási közösségek részére járó támogatási forrásokból úgy, hogy ez az összeg 5 év alatt évi 10%kai növekedve éri majd el a 220 millió forintot. Habár az EMIH által javasolt átfogó algoritmus végül nem érvényesül, a 220 zal született meg az első megállapodás Vatikáni szerződés néven. Ez a későbbiekben a többi egyházzal történt megegyezés alapja is lett. E szerint végül nem minden ingatlan kerül újra egyházi kézbe; azok után, amik az állam tulajdonában maradnak, un. örökjáradékot fizetnek. Ez az összeg évente az ingatlanok értékének öt százalékát teszi ki, de nem jár le a teljes érték kifizetésével, hanem folyamatos juttatás marad, mintegy a folyamatos műkődést biztosító állami támogatás. A református és az evangélikus egyház mellett 1998-ban a magyar zsidóság nevében akkor fellépő MAZSIHISZ-szel jött létre a megállapodás a visszaadandó ingatlanokról és az örökjáradékról. Az azóta eltelt másfél évtizedben jelentős változások történtek a zsidó közéletben. A zsidó vallási reneszánsz által a hitélet sokszínűvé vált, új szervezetek alakultak és régi irányzatok alakultak újjá. Mindezek után a 2012. január l.-jén hatályba lépő egyházügyi törvény egyenrangú felekezetként jelölte meg az Egységes Magyarországi ízraelita Hitközséget (EMIH) és a Magyar Ortodox Autonóm Izraelita Hitközséget (MAOIH). Ezzel egy merőben új helyzet állt elő, ami hatással van a zsidó hitközségek finanszírozására is. Új törvény, új egyházak - de kié a pénz? Ennek tisztázására a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium összehívta az un. Zsidó Közösségi Egyeztető Fórumot azzal a céllal, hogy az érintett felek egyeztessenek a zsidó közösség finanszírozásáról. Elsősorban tehát arról kellett megállapodniuk, hogy a korábban az örökjáradék összegére melyikük jogosult és hogyan tudják felosztani a most egyenrangú felekezeti státusba került hitközségek és az eddigi kizárólagos kedvezményezettként szereplő MAZSIHISZ között. Az ezt követő egyeztetések sorozatosan zátonyra futottak, elsősorban amiatt, hogy a MAZSIHISZ nem kívánt lemondani monopolhelyzetéről. A felosztás alapjául az EMIH olyan algoritmust javasolt, amely egyaránt figyelembe veszi az egyes hitközségek történélmi múltját és hagyományaiból adódó felelősségeit, intézményfenntartó szerepét, nemzetközi elismertségét, a kollektív hitOrtodox, neológ, státus quo - Ki kicsoda a magyar zsidóságban? A XIX. században lezajlott zsidó egyenjogúsítási folyamat után Európa szerte felmerült az igény, hogy a zsidó közösségek valamilyen, az állami jogrendszerbe beemelhető szervezeti rendszerbe tömörüljenek. 1868 decemberében Eötvös József kultuszminiszter e célból hívta össze az Izraelita Egyetemes Gyűlést, mely egyrészt hívatott volt arra, hogy egységes szervezeti szabályzatot határozzon meg, másrészt megalkossa egy képviseleti forma létrejöttét. Végül a kongresszusi szabályzatot az ortodox résztvevők nem fogadták el: kivonultak a kongresszusból, és saját ortodox szervezeti szabályzatot kezdeményeztek. így létrejött egy kongresszusi (neológ) és egy hagyományhű ortodox szabályzat- és vele együtt a zsidóság két irányzata. Később azok a hitközségek, amelyek mindkét szabályzattól elzárkóztak és korábbi szabályzatuk szerint működtek tovább, létrehozták az úgynevezett statusquo szabályzatot. 1877-re tehát az izraelita felekezeten belül három különálló irányzat létezett, de a jogalkotás továbbra is csak egy izraelita felekezetet ismert el, amely három különböző irányzatra, és azon belül sok száz önálló hitközségre és önálló jogi személyiségre tagolódott. Ez az állapot állt fent a II. világháborúig. A holokauszt pusztítása után 1950- ben a kommunista államhatalom kényszerrel egységesítette az összes létező zsidó hitközséget és az irányzatokra való tekintet nélkül a különálló hitközségeket egy központi szervezetbe ״egyházi mintára” egybeolvasztotta. A létrejött szervezet neve a MIOK (Magyar Izraeliták Országos Képviselete) volt. Ennek az utódszervezeteként jött létre 1989-ben a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ). Színre lép az örökjáradék Mi is tehát az örökjáradék, ami ennyire felkorbácsolta az indulatokat? 1991-ben a Magyar Állam úgy határozott, visszaadják a történelmi egyházaknak azokat az ingatlanokat, amiket a kommunizmus idején ellenszolgáltatás nélkül államosítottak. Végül a katolikus egyház12
