Egység, 2011 (70-71. szám)
2011-09-01 / 71. szám
Egység r ___ Óbuda - ״Egy hely, ahol nem érezni a holokauszt Pontosan egy évvel ezelőtt, 2010. szeptember 5-én avattuk újra az Óbudai Zsinagógát. élményeiről. A közösséggel kapcsolatban igazán kedves gondolatot hallhattunk tőle: ״Szerencsére sok a fiatal és így mi is egy kicsit fiatalodhatunk a közösségben.” Szintén a megújulással, a fiatalos közeggel kapcsolatban mondta Lefkovics Péter: ״Életemben először érzek magamban itt egyfajta nyitottságot, egyfajta szabadságot, és nem sugároznak a falak holokauszt nyomottságot. Talán mert szabadon áll az épület, nagy terek ölelik, belül meg otthonos, stílusjegyei egységesek. ” Iványi János, aki az épület teljes felújításához való hozzájárulásra buzdít, így beszél a közösség jövőjét illetően: ״Nagyon fontosnak tartom, hogy nagyón sok fiatal férfi is elkezdett járni a zsinagógába. Ha pedig ez így van, akkor sok fiatal nő is meg fog jelenni, ami csak jót fog tenni a közösségnek.” ״Fantasztikus élmény ebbe a zsinagógába járni. Úgy érzem a régi falak megőrizték a régi hagyományokat. Közel 70 millió forint gyűlt össze a zsinagóga felújítására, de még kilencszer ennyi, amire szükség volna, hogy teljesen olyan állapotba kerüljön, mint valaha volt. Nagyon fontos megemlíteni, hogy minden zsidó, aki meg tudja engedni, adományával segítse a zsinagóga teljes felújítását.” Erdősi György, Grünberger Magdi és Lefkovics Péter külön javaslatként említik meg, hogy a jövőben szervezzünk olyan programokat, ahol a közösség tagjai még jobban megismerkedhetnek és a személyes kérdéseiket is feltehetik egymásnak. Lefkovics Péter: ״egy ismerkedési estre lenne szűkség, ahol kötetlenül mindenki mesélne magáról, (a véresőport nem fontos, de hogy mit dolgozik, mit tanult, hány gyereke, unokája van stb., az igen) így még közelebb kerülnénk egymáshoz, összeállna a név és az arc, és a ״magánélet”ben is - ha szükség van rá - tudnánk egymást segíteni.” És hogy mit hozhat a jövő? Kovács Tamás szerint ״ha mindenki rendszeresen lejönne - aki már megfordult nálunk és jól érezte magát - akkor ez lenne Magyarország, sőt talán Kelet-Európa legnagyobb zsidó közössége.” Ez alatt az egy év alatt, mióta a zsinagóga ismét eredeti funkcióját tölti be, folyamatosan bővülő lelkes közösség szerveződött. A közösség tagjai óbudai péntek estéikről, bensőséges élményeikről, az épülethez és egymáshoz való viszonyukról meséltek nekünk. ״A megnyitás óta járok ide. Ott voltam az ünnepélyes felavatáskor, amikor bizony-bizony könnybe lábadt a szemem és gombóc volt a torkomban a meghatottságtól. Borzongató, nagy érzés volt ez” - eleveníti fel az Óbudai Zsinagógával kapcsolatos első élményét Lefkouics Péter, aki azóta minden héten jelen van az óbudai istentiszteleteken. Nemrég az imákat jobban érteni és követni vágyók egy kisebb csoportja felkérte, segítsen a héber olvasás elsajátításában; azóta egyre többen csatlakoznak ehhez a közösségén belüli spontán szerveződéshez. Erdősi György is ezt említi egyik legkedvesebb élményeként: ״Nagyon megható volt az elmúlt szombati tanulásunk. Pár héttel ezelőtt kértem Lefkovics Pétert, hogy segítsen a héber olvasást megtanulnom, hogy tudjam követni, olvasni a szőveget az imádkozáskor. Két hét múlva kezdtük a tanulást szombaton reggel 9-kor. Már az első alkalommai hárman voltunk. A múlt szombaton a létszámunk hét lett. Történt mindez úgy, hogy csak elmondtuk egymásnak, hogy milyen jó az együtt tanulás.” Nem csak tanulócsoportok, de barátságok, sőt, szerelmek is szővödnek az épület falain belül. Kovács Tamás így beszél a közösségről: ״Szerintem egy nagyon lelkes, vegyes csapat. Sokfélék vagyunk és különböző módon éljük meg a zsidóságunkat, mégis összeköt minket az, hogy ünnepekkor és sabeszkor jól érezzük magunkat együtt.” Iványi János legemlékezetesebb esete a zsinagógával kapcsolatban: ״A legmegragadóbb az volt, amikor először megpillantottam a kedvesemet a női részlegben.” Jánosnak, aki egy rövid sétányira lakik az imahelytől, ez az első zsinagóga életében. A közösség hölgytagjai is jóleső érzéssel beszélnek az óbudai sabbatokról: ״mindig várom a péntek estéket, mert az nekem ünnep, megnyugvás. Köves Slomó rabbi felesége, Dvora is tanít minket, segítségére van a közösségnek, lányoknak, asszonyoknak” - mondja az ugyancsak óbudai Ambrus Klára, aki korábban a Vasvári Pál utcai sál rendszeres látogatója volt. A zsinagóga épületéről így nyilatkozik: ״Amikor belépek, körbenézek, nézem a tóraszekrényt, a bírnát, az óriási csillárt, nézem a mennyezeten a sok kék csillagot, a szép padlólapot és arra gondolok milyen nagy munka, szeretet van abban, ahogy rendbe hozták, felújították!” Grünberger Magdi az előadásokat élvezi legjobban: tapasztalatai szerint a rabbi egyaránt érdekesen beszél a vegyes házasságról, a tízparancsolatról vagy akár New York-i 14 Kovács Tamás Erdősi György Iványi János Ambrus Klára
