Egység, 2010 (69. szám)
2010-09-01 / 69. szám
Egység Minden ember háza Történelmi zsinagóga rekonstrukció Óbudán ablakokat is szabaddá tettük, így negyven év után először ismét természetes fény tört az épületbe. Július 18-án hosszú évtizedek után először tartottunk imádkozást a zsinagógában. A falak lelke megszólalt. Olyan volt mintha azt mondta volna az a ház: ״Végre megjöttetek, rátok vártam...”. Az ima szavait úgy szívták magukba a falak, mintha vágyakoztak volna ezekre az ismerős hangokra. Nemrég egy kedves barátomnál jártam vendégségben. Büszkén mutatta értékes és érdekes történelmi fénykép gyűjteményét. Szemem megakadt egy különös képen. A fényképen egy elhagyatott zsinagóga (talán a Rumbach) belső tere látható. Meggyalázott, kiürített imaterem, bútor maradványok, felfordult székek, és a Tóraszekrény előtti korláton egy fekete kalap. Úgy néz ki, mintha valaki oda tette volna egy perccel azelőtt, hogy elhurcolták volna. Az illető ott hagyta a kalapját, és az ott maradt évtizedeken át. Várt a kalap, várt, hogy visszajöjjön derék gazdája, és a fejére tegye. Ima ötven év után Óbudán, a mi zsinagógánkban nem találtunk elhagyott kalapot, de találtuk a közösség erejét. A munkának még messze nem értünk a végére, sok segítségre lesz szükségünk. Kevesebb, mint három hónap alatt a közösség erejéből soksok ember aktív segítségével felújítottuk, olyan állapotba hozva, hogy eredeti funkcióját ismét visszanyerhesse. Köszönöm mindenkinek a segítséget. Köves Slomó Magyarország nagy múltú zsidó közössége mindig Európa legjelentősebb vallási és közösségi központjait tudhatta magáénak. Az ország egész területén szerteágazó, sokszínű, virágzó zsidó élet a Holokauszt kegyetlen fizikai pusztítása és az azt követő 50 év után ismét megújul, reneszánszát éli. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és a Chábád Lubavics Mozgalom húsz éve tesz meg mindent annak érdekében, hogy a zsidó szellemi örökség, a vallási értékek és hagyományok, illetve a közösségi élet lehetőleg minél több mindenkihez eljusson. Ennek a célkitűzésnek elkerülhetetlen előfeltétele kiadványok szerkesztése, az oktatás és a közösségi élet megszervezése. A közösségi élethez pedig olyan központok szükségesek, melyek Budapest (és az ország) különböző pontjain egyszerre kínálnak lehetőséget a közös tanulásra, a közös imára, kulturális rendezvényekre, gyermek programokra, egy-két finom kóser falat elfogyasztására vagy egyszerűen az együttlétre. Közösségi centrumaink kialakításánál ezeket a szempontokat tartjuk szem előtt. 2010. januárjában az EMIH szerződést kötött a Magyar Televízióval, és birtokba vette a Lajos utca 163 alatt álló, régi, nagy óbudai zsinagógát abból a célból, hogy a gyönyörű és nagy múltú épületben, 60 év szünet után ismét megszólaljon ״Jákob hangja”, ismét a zsidó élet pezsgő színhelyévé váljon Budapest legrégebbi zsinagógája. Egy zsinagóga erejét és szépségét nem elsősorban épüleiének falai, hanem a beletöltött tartalom adja. Ezt mi sem szimbolizálja jobban, mint hogy a háláchá szerint egy zsinagógát szinte bárhol és bármikor létre lehet hozni, nem kell hozzá több, mint hogy meg legyen a minjen, vagyis a tíz felnőtt férfi. Na és persze a Tóra, már ha az aznapi szertartásban sor kerül a Tóra-olvasásra. Az óbudai zsinagóga megújításának is két oldala van. Egyrészt történelmi feladat a falak rendbetétele, de ennél is fontosabb a közösség újjáépítése. Embereink július elejétől kezdve napi 10-12 órában bontották a zsinagóga belsejét, pontosabban mindazt, ami azért került oda, hogy az épület tévéstúdióként működhessen. Nagy erőfeszítések árán a földszinti 300 m2-s imateremben előkerült a - viszonyokhoz mérten - gyönyörű állapotú boltíves tető, Dávid-csillagaival és gyönyörű stukkóival. Az egyedülálló szépségű keleti fal is előbukkant. Majd kibontottuk az elfalazott Tóra-szekrényt is, és az elfalazott 6
