Egység, 2009 (66-68. szám)
2009-12-01 / 68. szám
Egység A zsidóság tíz pontja Népszabadság • Köves Slomó • 2008. január 7. A honi zsidó közélet diszkriminatív struktúrája mára már közismert. Nagy Ákos cikke (Erik vagy rothad a flódni?, 2008. december 18.) a magyar állam által 1950 óta generált diszkriminatív helyzet és a Mazsihisz mellett hitközségünket, az EMIH-et is kritikával illeti. Az alábbiakban szeretném tisztázni az EMIH törekvéseit. Ez már csak azért is fontos, mert a zsidóság és a honi zsidó intézményrendszer körüli vita kapcsán már sok kritikus írás jelent meg, de kevesen fogalmazták meg a jelenlegi helyzeten túlemelő víziót. Meg kéne fogalmazni a zsidóság ״tíz pontját”. Szerintünk ilyen lenne az a bizonyos ״tíz pont”: egészéhez hasonlóan a magyar zsidóság is sokszínű, nem homogén tömb, és persze nincsenek jobb és rosszabb, magyarabb és kevésbé magyar zsidók. A magyar zsidók között is vannak vallásosak és nem vallásosak, ortodoxok és neológok, haszidok, cionisták stb. 9. Hiba, ha egy egyház valamilyen politikai erővel azonosul. Egy zsidó hitközség pedig főképp nem azonosulhat vagy szövetkezhet egyetlen politikai párttal sem, hiszen a zsidóságnak Magyarországon nincsenek politikai ambíciói, és a zsidóságra különösen veszélyes, ha a magyar politikai csatározások eszközévé, politikai kártyává válik. Ezzel együtt, a közösség érdekében minden szalonképes politikai erővel fontos a kapcsolattartás. És ugyanígy elkerülhetetlen a kommunikáció a társadalom minden rétegével, hiszen nem engedhetjük meg, hogy emberek tízezrei azt a benyomást kapják a zsidókról, hogy pl. ״ők a felelősek a jelen világgazdasági válságért”. 10. A demokratikus zsidó közéletét és a hazai zsidóság jövőjét csakis az alulról jövő, valódi társadalmi igényt kielégítő helyi közösségek teremthetik meg. A zsidóság hagyományaival ellentétes, államilag centralizált és kizárólag állami pénzből fenntartott struktúra semlegesíti a közösség valódi és potenciális tagjainak aktivitását, gátolja a közösség építését. A rendszerváltás utáni zsidó közösségi élet még gyerekcipőben jár. Ma a zsidó közösségek célja híveket szerezni, és nem csak jelenlegi híveiket ellátni. ... A javakat a valós társadalmi súly és igény arányában kellene szétosztani, erre pedig jelenleg a legkézenfekvőbb objektív mérce az egyszázalékos felajánlások aránya. Az ezen az elven meghatározott finanszírozás biztosítana egyfajta egészséges versenyt is a közösségek között. A helyzeten csakis az állam képes változtatni, ő az, aki a monopolhelyzetet létrehozta és folyamatosan fenntartja. 5. A közösség jó, mert lehetőséget ad arra, hogy a számunkra fontos hagyományoknak jelent teremtsünk, hogy összetartozzunk, hogy erényeinkét megosszuk egymással. 6. A vallás jó, mert személyes belső intimitásunknak, spiritualitás utáni vágyunknak, nemes céloknak és önmagunk keresésének ad keretet. Évezredek útkeresői által kijelölt útként ad irányt, hogy megtaláljuk a belső hangot és a kapcsolatot a transzcendentálissal. 7. Ennek a pozitív identitástudatnak a kiépítése után lehet szó a zsidóság küldetéséről, amely egy értékvesztett világban annak az erőnek a demonstrálása, ami egy több évezredes hagyómányhoz és bölcsességhez való ragaszkodásban és szilárd identitástudatban rejlik. Ha megerősödünk hitükben, akkor képesek vagyunk megjeleníteni olyan univerzális értékeket, mint az egyistenhit, az élet értéke, a munka és pihenés pólusa, a közösség jelentősége, a család szerepe vagy a szolidaritás. 8. Sokszínű a magyar zsidóság. A fent említett értékrend persze nem abszolút. A társadalom 1. Az antiszemitizmus ellen fel kell lépnünk, de nem mint zsidók, hanem mint emberek. Az antiszemitizmus nemcsak a zsidókra, hanem az egész társadalomra veszélyes, és ezért kerülnünk kell még a látszatát is, hogy az antiszemitizmus ״a zsidók és az antiszemiták ügye”. 2. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a holokausztról való örök megemlékezés és az antiszemitizmus elleni fellépés fontosságát. De bármennyire is a zsidó közösség tagjait érintő kérdések ezek, nem azonosak zsidóságunk tényleges tartalmával, nem szabad, hogy a zsidó identitás meghatározó elemei legyenek. 3. Pozitív zsidó identitás. Arra kell törekednünk, hogy tudatunkban legyen: ״Zsidónak lenni jó!” Ne hagyjuk, hogy félelmeink és érzékenységünk folytán a zsidóság említése valamilyen félelemmel azonosuljon tudatunkban! Zsidóságunkat többé ne valamivel (pl. az antiszemitizmussal) szemben határozzuk meg, hanem a zsidóság valódi jelentését ismerjük meg, és éljük meg tudatosan. Ennek pedig három lényeges pólusa van: hagyomány, közösség, vallás. 4. A hagyomány jó, mert általa a tradíció nemzedékről nemzedékre tökéletesített mesterművének részévé tehetjük személyünket. A Chábád Lubavics Alapítvány szervezésében új, korszerű felszereltségű, gyönyörű mikve épült Budapesten. A mikve ünnepélyes átadásra híres rabbik részvételével 2004. májusában került sor. A képen: Nógrádi Bálint az új budapesti mikve megnyitója előtti percekben Csocsó szurkolók, 2009 - Nógrádi Sára és Hurwitz Duóra a Gán Menáchem nyílt napján 14
