Egység, 2009 (66-68. szám)
2009-04-01 / 66. szám
Egység Háború és civil élőpajzs a zsidó jog és etika fényében viseltél; ne építs házat az én nevemnek, mert sok vért ontottál földre élőttem”12. Annak ellenére, hogy Dávid minden háborúja az Örökkévaló akarátával egyezett, mégis a Szentély, amely az Isteni Dicsfény helye, nem épülhetett fel olyan ember keze által, aki ״sok vért ontott”. Hasonló elvet fedezhetünk föl abban a bibliai passzusban, amely a Szentélyen belüli oltár felépítésének szabályait ismerteti, és azt mondja: ״Ha pedig kőoltárt csinálsz nekem, ne építsd faragott kövekből, mert vasadat emelted rá és megszentségtelenítetted azt”13. Ennek pedig az az oka, hogy ״az Oltár az ember életét hivatott meghosszabbítani, a vas pedig az ember életének megrövidítésére teremtetett. Nem illő, hogy a megrövidítő a meghosszabbítón felülemelkedjen”14. A háborúval ellentétben a béke egyike azoknak az áldásoknak, amelyekkel Isten a zsidó népet áldja: ״Ha a törvényeim szerint jártok, és páráncsolataimat megőrzitek, és megteszitek azokat... Én pedig adok békét az országban, lefeküsztök, és senki sem ijeszt fel; elpusztítom a fenevadat az országból, és kard nem vonul át országotokon”15. Bölcseink mondásai között több tucat a béke értékéről tanúskodó tanitás. Mindezek fényében nyilvánvaló, hogy a háború eszközéhez csak a legszélsőségesebb esetben szabad nyúlni. Azonban mégis vannak különleges esetek, amikor nincs más választás. Ezekről az esetekről tanították bölcseink: ״az, aki a kegyetlenen könyörül, végül maga válik kegyetlenné a könyörületesekkel szemben”16. Bibliai források csakis a Szóbeli Tan értelmezése alapján Mi tehát a zsidó tanítás álláspontja a háborúviselésről? A kérdés nehéz, ugyanis a zsidó nép 2000 éven át csak diaszpórában élt, nem saját hazájában, és ebből kifolyólag a háborúskodás két évezreden keresztül nem merült fel, mint gyakorlati kérdés. így aztán igen-Az emberélet és a béke útjai A Bibliában az első emberpár teremtésének leírása után, ez áll3: ״Megáidotta őket isten és mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hódísátok meg; és uralkodjatok a tenger halán, az ég madarán és minden élőn, mely mozog a földön”. Láthatjuk, hogy a Biblia tanítása szerint a Teremtés legfőbb célja maga az élet. A gyermeknemzés, a ״szaporodjatok és sokasodjatok” a zsidó Biblia első parancsa4. Ezzel szemben a gyilkosság, a legsúlyosabb bűnök egyike5. A Talmud a következő tanítással világítja meg az egyén életének fontosságát: ״Azért teremtette Isten az embért egyedülinek, hogy arra tanítson, bárki, aki egy lelket is elveszejt, olybá vétetik, mintha egy egész világot veszejtett volna el, és bárki, aki akár csak egy lelket is megment, olyan, mintha az egész világot mentette volna meg”6. Az emberélet mentése is külön parancsolata a Bibliának: ״Ne állj veszteg felebarátod vérénél!”7. Ez a kötelesség a legfontosabb parancsolatok közé tartozik, mint ahogy azt a zsidó filozófia, zsidó jog középkori nagy mestere, a híres Maimonidész (1135-1204) írja8: ״írva van9: »...[az isteni parancsolatok] melyeket, ha megtesz az ember, és él általuk« - és nem azért teszi meg, hogy meghaljon általuk. Ez arra tanít minket, hogy a Tóra törvényei nem kegyetlenséget, vagy felesleges szigorúságot hoznak a világra, hanem könyörületet, kedvességet és békét”. Az emberélet szempontjából pedig természetesen nincs különbség zsidó vagy nem zsidó vallású ember között10. Mivel ״útjai kellemesség útjai és mind az ösvényei béke”11, így aztán természetesen minden háború negatív, és kerülendő. Még Dávid királyról, a zsidó nép nemzeti szimbólumáról is azt olvashatjuk, hogy amikor föl akarta építeni 3000 évvel ezelőtt az ókori ízrael fővárosában, Jeruzsálemben a zsidó vallás központját, a Szentélyt, ezt nem tehette meg, ugyanis: ״Vért ontottál bőségesen és nagy háborúkat Az utóbbi hónapokban sokat lehet olvasni és hallani a hírekben a gázai eseményekről. Négy év folyamatos rákétatámadás után Izrael behatolt a Gázai övezetbe, hogy megtisztítsa azt a térroristáktól1. A gázai háború az általánosnál is több morális kérdést vet fel. A gázai övezet teljes területe mindössze 360 négyzetkilométer, lakossága pedig 1,5 millió. Minden leadott lövés vagy bőmba ilyen sűrűn lakott területen magában hordozza annak a veszélyét, hogy ártatlan civilek sérülhetnek. Gázában tovább súlyosbítja ezt a problémát, hogy a terroristák szándékosan a civil lakosság között rejtőzködnek, itt rejtegetik fegyvereiket, és rakétakilövő állásaikat is lakóházak, iskolák, óvodák, kórházak területén, vagy azok közvetlen környékén állítják fel. Tudatosan kihasználják a civil lakosságot, hogy korlátozzák az izraeli hadsereg mozgásterét. Ebből kifolyólag a civil áldozatok veszélyeztetettsége kettős kérdést vet fel. Melyik a helyesebb út? Ha a civilekét veszélyeztető terroristák védelmet kapnak más civilek védelme érdekében? Vagy morálisan alátámaszthatóe, hogy civilek is veszélybe kerüljenek a más civileket támadó terroristák miatt? Izrael hadseregének, a világon egyedül álló humánus gyakorlata példamutató. Nincs még egy hadsereg a világon, amelyik a támadás előtt röplapokon és telefonon keresztül értesítené a civil lakosságot a következő célpontokról. Izrael hadseregének etikai kódexében a következő áll: Az Izraeli Hadsereg katonái emberségüket még a bevetés ideje alatt is megtartják. Az Izraéli Hadsereg katonái Nem használják fegyvereiket civilek, vagy fogságba került katonák ellen, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne veszélyeztessék az ilyen emberek életét, emberi méltóságát, illetve birtokát”2. Az utóbbi napokban többen is fordúltak hozzánk, hogy fejtsük ki a háláchá, a zsidó jog, a zsidó erkölcs és etika tanítását e kérdéskörben. 1 A gázai zsidó élet történelme nagyon hosszú időre tekint vissza. Kezdetei már a Misna és a Talmud idejére tehetők (i.sz. 3-4. század). A hatnapos háború (1967) után visszatért a zsidó jelenlét Gázába. 2005-ben Izrael Állam kitelepítette a gázai zsidó lakosságot. Érdemes megjegyezni, hogy a híres Ka Rt!bon olám dallam, amely a szombati liturgia része világszerte (lásd Sámuel imája -Zsidó imakönyv 195-196. 1.) ugyancsak egy gázai rabbi költötte, a kabbalista Jiszráél Nádzárá (1555-1628), Jichák Lurjá kabbalista (1534-1572) tanítványa.;2 Lásd az Izraeli Hadsereg hivatalos honlapján: http://dover.idf.il/IDF/English/about/doctrine/ ethics.htm.; 3 lMózes 1:28.;4 Lásd még uo. 9:1.; 5 2Mózes 21:12.;6 Szánhedrin 37a.; 7 3Mózes 19:16.;8 Misné Tora, A szombat szabályai 2:3.; 9 3Mózes 18:5.;10 Lásd részletesen Encyclopedia of Jewish Medical Ethics, 1. köt., 127.1. és az ott a 38. jegyzetben jelölt források.;11 Példabeszédek 3:17.;12 IKrónikák 22:8.; 13 2Mózes 20:22.; 14 Rási magyarázata uo.;15 3Mózes 26:3., 6.; 16 Midrás Jálkut Simoni, !Sámuel 121.; 4
