Egység, 2009 (66-68. szám)
2009-12-01 / 68. szám
Egység Zsidókat gyűjt és imakönyvet ad ki Népszabadság • Hovanyecz László • 1996. február 17. mondja, ő inkább csak értette, amit magyarul mondtak neki. A munka két emberrel kezdődött 1989 nyarán három hónapos ifjú házásként mégis Budapestre költözött feleségével együtt. Mint Oberländer Baruch mondja, tanítómesterétől kérdezte, hol tudna segíteni a zsidóságon. Nos, a lubavicsi rabbi, Menachem Schneerson azt tanácsolta, menjen Magyarországra. Ami végül is egy hagyómány folytatása lett, mert az apai nagypapa 1949-ig a Dob utcai iskola tanára volt. A feleség, aki óvónő, szintén megtalálja itt a hivatását: rövidesen zsidó óvodát avatnak. Szóba hozom a rabbinak, hogy milyen szépen, választékosán beszél Magyárul, noha, mint mondja, Amerikában épp csak értett. Most meg már héber-magyar nyelvű könyv kiadásánál bábáskodik. Elmeséli, hogy Budapestre érkezve mindössze két embert ismert. - 0, hát két ember bőségesen elegendő ahhoz, hogy munkához lássunk - mondja nevetve. - Két ember továbbadja a hírt, hogy van itt valaki, aki tanítani akar, és a többi már rajtunk múlik. Szóval nekilátott híveket gyűjteni a lubavicsi mozgalomnak? Nem erről van szó, javít ki. Elkezdtem zsidókat gyűjteni. Mert a lényeg az, hogy a zsidók zsidók legyenek. Mindegy, hogy hászid-e valaki, vagy lubavicsi-e, a lényeg az, hogy valamiképp közelebb kerüljön a saját hagyományaihoz. Hogy milyen eredménye van a munkájának, arra azt válaszolja a rabbi, hogy ez nagyon jó kérdés. Méghozzá azért, mert nagyon nehéz kérdés. De nem dolgozott hiába, az biztos, mert ha egyetlen zsidót sikerült közelebb hozni a zsidósághoz, az már nagy dolog. És azért vannak eredmények. Mert egyéb kiadványok mellett sikerült például létrehozni az Egység című lapot, amelyet elsősorban Budapesten térjesztenek. De jut belőle vidékre, sőt a környező országok magyar ajkú zsidóságához is. Oberländer Baruch számára azonban a tanítás a legfontosabb. 1990 óta oktat az Eötvös Lóránd Tudományegyetem jogi karán, választható tárgyként zsidó jogot. Hallgatói között zsidók és nem zsidók egyaránt vannak. Persze legfontosabb tárgya a ״zsidó-Baruch zavarba ejtő regénye Egy hetedik kerületi, Wesselényi utcai lakásban beszélgetünk. A bejáraton egy tábla: Chábád Lubávics - Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület. A szoba, amelyben ülünk, ״szabályszerű”. Könyvek, persze főleg szent héber kötetek. Hanem a rabbi. Mindössze harmincéves, de húsznak is mondhatná magát. Senki nem gondolná három gyermek apjának. De nem a külsőségek az érdekesek itt. Hanem Oberländer Baruch regénye. A Sziget rabbija, 2007 - Oberländer Báruch rabbi a 10 forintos tanács standnál a Sziget Fesztivál Zsidó Sátránál Az ifjú rabbi szülei Magyarországon születtek, de itt soha nem ismerték egymást. Az apa Újpesten, az anya Makón látta meg a napvilágot. Jöttek a háborús évek, a zsidóüldözés. A férfi Budapesten bujkált, itt vészelte át a szörnyű időket. A fiatal lánynak ״szerencséje” volt. Öt a makói azon csőportjához sorolták, amelyet nem Auschwitzba, hanem Ausztriába szállítottak. Megmenekült és hazatért. A háború után nem sokkal azonban mindketten úgy gondolták, hogy soha nem tér vissza az a zsidóvilág, amelyben azelőtt éltek. Ezért kivándoroltak Amerikába. Ott ismerkedtek meg, a Williamsburg nevű magyar zsidónegyedben, 1953-ban. Öt gyermekük született, közülük a legkisebb, a mi immáron budapesti rabbink volt. A családban gyakran beszéltek magyarul, így a gyerekek is jól megtanulták nyelvünket, a legkevésbé Baruch, aki azt Magyar és héber egy imakönyv hasábjain, akkor és ma Az ember néha borzasztó zavarba jön, ha arra vállalkozik, hogy valamely könnyűnek tetsző témáról írjon. Eredetileg arról volt szó, hogy értesültem: készülőben van egy kétnyelvű - héber-magyar - zsidó imakönyv. A dolog kultúrtörténeti érdekességét az adja, hogy efféle munka először még a múlt században, a reformkor idején jelent meg Magyarországon. A polgárosodással járó egyenjogúsági törekvések a zsidóságot különös erővei érintették. E törekvések, pedig a nyelv világára is kihatottak. Annál inkább, mivel a szétszóratásban élő zsidóság egyre távolabb került ősei nyelvétől. így aztán a szent szövegek fordítása mindinkább kívánatossá, a kétnyelvű szövegek, pedig mind népszerűbbé váltak. Németországban, ahol a polgárosodás előbbre járt, már a tizennyolcadik században jelentek meg fordítások. Nálunk 1841-ben született meg az első, magyar nyelven is olvasható héber imádságos könyv. Bizony immár több mint másfél százada tehát, hogy Rosenthal Móric budai rabbi munkája megjelent. Tanúsítván, hogy Magyarországon igen korán megindult a zsidóság nyelvi beilleszkedése. Az 1867-es kiegyezést követően ez a folyamat erősen felgyorsult. A héber-magyar nyelvű szent könyvek választéka mind nagyobbá vált, egyre igényesebb forditások készültek. Az utolsó kötet 1934-ben készült. Elgondolható, hogy a közbeeső idő borzalmai, viszontagságai micsoda pusztítást végeztek az értékes irodalomban. És most híre kelt, hogy rövidesen megjelenik egy teljesen új fordítású kétnyelvű imakönyv. Vagyis egy szent könyv lapjain hosszú idő után ismét találkozik két nyelv, két egymásra figyelő kultúra. Ezt a találkozást az újkori zsidóság talán legnépszerűbb vallási irányzatához, a hászidizmushoz tartozó Lubavicsi Mozgalom munkája tette lehetővé. A mozgalom, amely egy fehéroroszországi faluban született, egyre szélesedő tevékenységet folytat Magyarországon. A most megjelenő imakönyv a lubavicsiak budapesti képviselője, Oberländer Baruch rabbi irányításával készült. Nos, igen. A rabbi. Róla írni: ez az, ami zavarba ejtő. 6
