Egység, 2008 (64-65. szám)
2008-09-01 / 65. szám
A zsidó újév ״szentháromsága” הבושתו הלפתו הקדצו ןיריבעמ תא עור הריזגה ják. Ha jó célra adják, akkor mintegy lélekváltságul szolgál. Akkor az adakozó mintha azt mondaná: drága jó Istenem, te látod lelkemet. Bánom vétkeimet, meg is térnék szívesen, új, zsidó életet kezdenék, de te tudod hogy ez milyen nehezen megy. A körülmények - tudod, a Holocaust, a nevelés amit nem kaptam, Hitler és Sztálin. Nehéz, keservesen nehéz. Imádkozni sem nagyon tudok, a betűk (még a magyar betűk is) táncolnak szemeim előtt, no meg a kántort sem nagyon tudom elviselni... Fogadd el tehát tőlem, Istenem, az ajánlott hármas harmadikát - ez nekem a könnyebb. A legkönnyebb a három közül... A cödáká - jótékonyság - mindent felölel. Zsidó intézmények, iskolák, templomok, jesivák, fenntartását; szegénysorsú emberek megsegítését, könnyek letörlését és a zsidóság fényének terjesztését szerte a világon. Magyarországon is. Ros Hásáná előtt kérem gondoljanak erre. Címünk az adományok, a cödáká számára: Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány, 10300002-20329172-70073285. A befizetett adómányok adómentesek. A cödáká érdemében legyen mindannyiunknak egy boldog, zsidó, új év. Oberländer Baruch Itt is köszönetét mondunk mindazoknak, akik adományaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat: 100.000 Ft 100.000 Ft 50.000 Ft 50.000 Ft Mártonyi Zoltán Dr. Pap János Dr. Singer Péter Réti Imréné Nem sokan tudják, még kevesebben érzékelik, hogy, nekünk, zsidóknak is megvan a mi saját, különbejáratú ״szentháromságunk”, ami egész évben érvényes, de főleg ilyenkor, Ros Hásáná, vagyis a zsidó újév idején alkalmas arra, hogy a következő évre elrendelt, esetleg lehetséges bajokat, kiküszöbölje, azokat eleve semmissé tegye. Miről beszélünk? Mindenki, vagy mondjuk majdnem mindenki, volt már Ros Hásáná-kor zsinagógában, hacsak rövid időre is. Sokan ismerik az Unötáne tokef kezdetű imát, aminek hallatára a lélek megremeg: Ki él, és ki hal meg; kinek lesz jó dolga, és ki éhezik; ki lesz beteg, és ki egészséges; ki szegényedik el, és kinek viszi fel Isten a dolgát (az ima magyar szövegét - lásd az Izrael fohásza - A zsidó újév imarendjében 235-239. oldal). Az ima végén, mint egy rejtvényben, ott a megfejtés: Utsuvá, utfillá ucdáká - vagyis megtérés, ima és jótékonyság - megváltoztatják a rossz ítéletet! Nos lássuk csak, hogy is van ez. A legfontosabb - és egyben legnehezebb - az első kötelesség, a tsuvá, a megtérés. Nem mindenki képes egyik napról a másikra magábaszállni, régi, megrögzött rossz szokásait le- és elvetni és új, zsidó életet kezdeni. Ez nagyon fontos, az újrakezdés egyik előfeltétele - de ez csak a kezdete egy hosszú folyamatnak. A második, az ima már könnyebb. Könnyebb - de nem könnyű. Imádkozni mindenki tud, kevesen héberül, sokan magyarul (így is lehet). Ha gépies is, ha nemegyszer lélektelen is - de az ima mégiscsak ima. Aki nincs hozzászokva, és nem képes lelkét a megfelelő ״hullámhosszra” állítani - annak körülményes. A harmadik, a cödáká, a jótékonyság a legkönnyebb. Adakozni mindenki képes, akár kevés jutott neki, akár sok. Isten minden fillért szívesen lát, ha szívből és szívesen ad-Pruzbul: az adósság elévülése ellen nak, hogy a pruzbul-1 már az év elején meg kell kötni. Az adóság elévülése azonban a legtöbb vélemény szerint a smita év végén áll be, így a pruzbult mindenképpen a smita év végén kell megkötni. A pruzbul szerződést még az újév beállta előtt kell két zsidó tanú előtt kitölteni, és azt a követő napokban eljutatni a Bét Dinhez. A Pruzbul szerződés az internetről letölthető: www.zsido.com/upload/ pruzbul.pdf. A Budapesti Bét Din a mellékelt szerződés megküldésével megadja mindenkinek a lehetőséget e szokás-törvény megtartására. A pruzbul szerződést még az újév beállta előtt kell két zsidó tanú előtt kitölteni, és azt a követő napokban eljutatni a Bét Dinhez (cim: Chabad Lubavics, 1052 Budapest, Károly körút 20.). Budapest, 2008. szeptember 5. tedik év, az elengedés éve; és szemed könyörtelen lenne szűkölködő testvéreddel szemben, és nem adnál neki semmit; és ő kiált ellened az Örökkévalóhoz, és vétek lesz rajtad.” A talmudi bölcsek látva, hogy a zsidók tartózkodnak a kölcsönadástól a hetedik év környékén, kidolgoztak egy olyan jogi megoldást, amelynek keretében a hitelező átadja adósságát a bét din bíróságnak, és így az nem évül el. Ezt a jogi formulát nevezik pruzbu /nak. A pruzbul elve azon alapszik, hogy a Tóra törvénye szerint csak az olyan kölcsönök évülnek el, amelyeket még be kell hajtani. Az olyan tartozás azonban, amely már be lett hajtva, vagy olyan mintha már be lenne hajtva, nem évül el. Egy bíróság felé való tartozás annyira erős, hogy olyan mintha már be lenne hajtva. Néhányan azon az állásponton vanKedves Barátunk! A zsidó időszámítás szerint 5768. év, úgy nevezett smitá év a végéhez közeledik. A smitá szabályai elsősorban a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatosak; az ilyen években kötelező szünetelni mindenfajta mezőgazdasági térmelést Izraelben. Ezen túl azonban a Tóra utasítása szerint ilyenkor minden kölcsönünk elévül (5Mózes 15:1-2.): ״Minden hetedik év végén tégy elengedést. Ez pedig az elengedés módja: Engedje el minden hitelező az adósságot, amit kölcsönzött felebarátjának. Ne szorítsa felebarátját és testvérét, mert elengedést hirdettek az Örökkévaló előtt.” A Tóra továbbá arra is figyelmeztét (uo. 9.), hogy ״Őrizkedjél, hogy ne legyen valamely alávaló gondolat a te szívedben, mondván: Közeledik a he7
