Egység, 2007 (61-63. szám)

2007-09-01 / 62. szám

Egység Egy rabbi tanulsága 10 forintért Miért a Szigeten nyílik meg a lélek? megélni az új helyzetet. Mi lenne - ve­­tem fel - ha egy olyan helyre költöz­­nétek, ami mindkettőtöknek új... Hevenu sálom áléchem - hallatszik a zene mögülem, és akár én is mondhat­­nám ugyanezt a következő paciensnek, aki a tízest már ott szorongatja a mar­­kában. ״Mondd rabbi te mit szólsz ah­­hoz az elmélethez, hogy a zsidók ural­­kodnak a világon?” - hangzik az alapos, önálló gondolkodásra valló kérdés. ״Bár­­csak úgy lenne” - gondolom magamban keserűen. Hogy mit gondolok erről? Kö­­rülbelül ugyanazt, mint arról az elgondo­­lásról, hogy a szőkék és a fekete szeműek törnek mindenütt hatalomra, belőlük is tendenciálisan sok van a hataloméhe­­sek között. Persze tapasztalatból tudom, hogy az ilyen fiúkat nem lehet egy ilyen egyszerű eszmefuttatással lekezelni, hi­­szén ők már ״nagyon sokat gondolkod­­tak erről” és a ״Talmudban is ezt olvas­­ták”. Igen tudom, hogy ez egy hosszabb beszélgetés lesz. Félóra után én még mindig úgy érzem, hogy nem nagyon ju­­tottunk előre, de egyszer csak megjön az égi segítség, megszólal beszélgetőtársam telefonja. Sajnos mennie kell. Még ajánl egyet a söréből, és utána megköszöni a beszélgetést, megjegyzi, hogy nem is gondolta volna hogy egy zsidóval ilyen jól ellehet beszélgetni... Hát igen lehet, hogy én se gondoltam volna... Már éjfél is elmúlt. Mehetnékem van. De egyszer csak két fiatal lány ül le a velem szemben. ״Rabbi, nagyon nagy problémánk van. Zsidók vagyunk.” - De még mennyire nagy probléma, gondo­­lom magamban - ״Mármint nem az a probléma, hogy azok vagyunk, hanem hogy nem tudunk róla semmit. Halót­­tűk, hogy van ilyen ״Talmud Tóra”, és tanulni szeretnénk.” Áh! Ha csak ez a gond, ezt hamar meg lehet oldani. Ke­­zükbe nyomok egy szabadegyetemes szórólapot, és megbeszéljük hogy fog­­nak járni. Szóval, hogy mi az én tanulságom ebből az egészből. Talán az, hogy nem csak a Szigeten kéne ennyire nyitottnak lennünk, vagy az, hogy mindenki ke­­rés valamit. Lehet, hogy az a tanulság, hogy mi zsidók is emberek vagyunk, és nem kéne ezt a zsidótémát állan­­dóan a szőnyeg alatt kezelni. Vagy az, hogy egy kis löchájim után mindenki egész emberséges, és valahol mélyen mindannyiunkban ott van az a szikra... Nem tudom, de az biztos, hogy idén sem tanulság nélkül fejezem be a Szigetet. Köves Slomó 7 Mérges? Miért lennék mérges, in­­kább sajnállak. Ha tetszik, ha nem, a te személyiségedet, értékrendedet is meg­­határozza az, ahogyan őseink gondol­­kodtak, éreztek, tanultak és elmélkedtek. Ha megismered a zsidóságot, akkor sa­­ját magadat fogod jobban megismerni. A Tórában, a Talmudban, a zsidó filozófia gondolataiban rátalálsz önmagadra. Ha ezt nem teszed meg, akkor tudat alatt marad valami, amit a tudatosba tudnál emelni. Nem akarom én feltétlenül, hogy vallásos legyél... Csak ha tudod, hogy ki volt Petőfi, miért ne tudnád, hogy ki volt Rabbi Akiva... ״Rabbi, hogyan lehetnék gazdag?” - Jön a következő paciens kérdése. ״Dolgozz sokat!” - próbálom kurtán ősz­­szefoglalni. Hamar kiderül, hogy az illető tanácskérő munkanélküli... Na jó, de való­­jában miért is akar ő gazdag lenni? Végül közösen megállapodunk abban, hogy ha élete elsődleges célja a gazdagság, akkor sohasem lesz gazdag, mert bizony a Tál­­műd is megmondja, hogy ״az akinek száz pénze van, az kétszázat akar, az akinek pe­­dig kétszáz az négyszázra vágyik”. A gaz­­dagság relatív fogalom. Ha önmagáért cél, akkor sohasem elégít ki, de ha eszköz va­­lami magasztosabb felé, akkor lehet hogy kevesebbel is gazdagnak érezzük magun­­kát... Majdnem éjfél van. Már ott áll a következő kér­­dező. Intek, hogy csak fog­­laljon helyet. Már egy izraeli zászlót lobog­­tatva hórázik a sátor előtt a tömeg. Va­­laki mellettem megjegyzi, hogy ilyen jó hangulatot még Izraelben sem látott. A következő kérdező egy lány, nagy dilemmában van. Vőlegénye egy görög fiú. Nagyon szereti, de úgy érzi nem tudja elhagyni Magyarországot. Nehéz Korfura költöznie, ahol barátja otthon van, ő pedig idegen. Ismerem a problémát. Különösen azért nehéz ez, mert egy friss házasságban, amúgy is időbe telik, amíg megszokjuk egymást és az új helyzetet, nem tesz jót ha erre még rátesszük egy lapáttal. Nem az a gond, hogy idegen helyre költözik, ha­­nem az hogy a másiknak az nem ide­­gén. Nem ugyanazon a szinten fogják Már hat nap eltelt és egyre másra csak az eddigi kérdéseken töröm a fejem. Mit tegyen az, aki nem biztos benne, hogy a férje szereti? Mit kezdjen az építkezé­­si vállalkozó a folyamatosan bajt kereső szomszédokkal? Milyen témájú novellába kezdjen az ifjú író? Próbálom belehelyez­­ni magamat a velem szembeülő - néha kissé tipszis - ismeretlenek helyébe. Fáradt vagyok, a hangomat már rég elhagytam. Mögöttem üvölt a ״zsidó diszkó”, és a ״táncparketten” rendületle­­nül tapossák a poros - idén inkább mo­­csaras földet - a legkülönfélébb szigetla­­kők és látogatók. Egy perc szünetem van. Magam mögé tekintek sátrunk előte­­rébe, és nem tudom levenni a szememet a Hava nögilára teljes extázisbán tánco­­ló, filozófiahallgató Johnnyról, aki évek óta visszatérő vendége sátrunknak. Most éppen egy arabsálas ifjúval versenyez­­nek, hogy ki tud extrémebb mozdulato­­kát kihozni a zenére. Mögöttük a lányok ropják egy külön körben - persze sokkal fegyelmezettebben, mint az ide-oda ug­­ráló fiúk. Azon töprengek, hogy közel tíz év tízforintos tanácsadás után mi az én ta­­nulságom a Szigetből? Mivel megyek én innen haza? Olyan vagyok, mint azok, akik tíz forintért azt kérdezik: ״Rabbi! Mi abban kérünk tanácsot, hogy miben kér­­jünk tanácsot...” Egyszer csak megszakad töprengé­­sem, mert egy újabb paciens ül le velem szemben: ״Mondd rabbi, te mit szólsz egy olyan zsidóhoz, aki semmit nem tart, és nem is érdekli a vallás?” - Eszembe jut Miklós, akivel tegnap délután beszélget­­tem. Ő abban kért tanácsot, hogy hol tud­­ná pótolni azt, amit szülei elmulasztottak nyolc napos korában. Hamar kiderült, hogy másik régi bánata, hogy a ״Velence kalmárjában” fölfedezett szíjakat ő nem tudja fel tenni... Ebben is rögvest segít­­ségére lettem. - ״Szóval rabbi te mérges vagy rám, ha nem vagyok vallásos?” - ri­­ászt fel ismét töprengésemből kliensem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom