Egység, 2006 (58-60. szám)
2006-09-01 / 59. szám
mi tragédia ellen? Indítsunk társadalmi hadjáratot annak érdekében, hogy hagyjunk fel ezzel a gyakorlattal és a mögötte álló értékrendszerrel, vagy próbáljuk a visszavonulás kellemes oldalait nézni? Ezt is, azt is meg kell tennünk. Meg kell változtatnunk a társadalom vezetőinek hozzáállását, de ugyanakkor meg kell változtatnunk az idősek önmagukról kialakított képét is. Azt kell mondanunk nekik: Nemcsak hogy nem vagytok hasznavehetetlenek, hanem nagyobb erőforrásai vagytok a társadalomnak, mint eddig bármikor. Ugyanakkor ki kell használnunk a viszszavonulás adta lehetőségeket. Azoknak az embereknek a számára, akik szeretnék konstruktív módon eltölteni az idejüket, hozzunk létre minden közösségben tanulási központokat, indítsunk tanfolyamokat és műhelyeket minden szociális otthonban, minden idős közösségben. A tanulás, akárcsak a produktivitás, egész életre szóló tevékenység. Az intenzív imádkozás és tanulás növeli az idősek önbizalmát és potenciálját, számkivetettekből a család és a közösség világítótornyaivá formálja őket. A visszavonulás, ha megfelelő módon élnek vele, egy hosszú élet egyik legtermékenyebb időszaka lehet. Idős ember - fiatal lélek Nem szabad elfelejtenünk, hogy bármennyire elgyöngülhet is a test, a lélek erős marad, és szünet nélkül táplálékra vágyik. Ez utóbbi végett mindennap biztosítanunk kell némi időt a tanulásra és az imádkozásra, szívünk-lelkünk táplálására. Ugyancsak időt kell szakítanunk arra is, hogy megosszuk tapasztalatainkát a fiatalabbakkal, és hogy másokát is erre ösztönözzünk. Ha őszinték vagyunk ebbeli igyekezetünkben, a fiatal fel fogja ismerni mondandónk értékét, és őszintén törekedni fog a megfelelő reagálásra. Töltsünk időt az unokáinkkal, osszuk meg velük az életünket. Szelíden tanítsuk meg őket az életnek arra az értéksorrendjére, amire csak egy idős ember tudja megtanítani őket. Egyszerűen szeressük őket, élvezzük a társaságukat, és tegyük lehetővé, hogy ők is szeressenek minkét, és élvezzék a társaságunkat. Ne csupán a szabadidő eltöltésének tekintsük ezeket a tevékenységeket, hanem olyan eszközöknek, amelyekkel tápláljuk a lelkünket, és megfiatalítjuk a szellemünket. Az orvostudomány egyre inkább hangoztatja, hogy a test egészsége a lélek Egység Öregedés és visszavonulás II. (folytatás az előző számból) Az évek sokasága tudasson bölcsességet. - Jób 32:7. A lélek sosem öregszik, csak rezonálisabbá válik. - A Rebbe hogy az idős férfi és nő tapasztalata, legyen szó üzleti kérdésről, a mindennapi életről, vagy az otthonról, felbecsülhetetlen értékű. Még mielőtt a társadalom elkezdi értékelni az öregség értékeit, az idős embereknek saját kezükbe kell venniük az életüket. Az időseknek meg kell tanulniuk, hogyan érvényesíthetik álláspontjukat ugyanolyan erősen, A REBBE SZAVA Rabbi Menachem M. Schnccrson mint ahogy a fiatalabbak érvényesítik a magukét. Ezért hát nem szabad úgy éreznünk, hogy az életkorunk és annak fizikai hatásai legyőztek minket. Ne higgyünk azoknak, akik azt mondják, hogy már nem vagyunk olyan hasznosak, mint régen, mert már nem vagyunk olyan erősek. Ne hallgassunk azokra, akik azt mondják, hogy tőlünk már semmi mást nem vár el a társadalom, mint azt, hogy csak sétálgassunk, golfozgassunk, és semmittevéssei töltsük az éveinket. Alkonyi éveink nem mások, mint amire a nevük utal: egy jól töltött nap szép befejeződése. Gyerekkorunkban szeretnénk bepillantani a bizonytalan jövőbe, mindent tudni akarunk, de tapasztalatlanok vagyunk, és másoktói függünk. Életünk alkonyán visszatekintünk a tanultakra, és szeretnénk másokkal megosztani a tudásunkat. Ahogy az idős embernek fizikai értelemben esetleg szüksége lehet egy fiatalabb ember segítségére, ugyanúgy segítsége lehet a fiatalnak a maga spirituális életében az idősebb segítsége. Mindezek ellenére a visszavonulás - kötelező, vagy sem - a modern élet egyik ténye, amely évről évre értékes emberi forrásokat kárhoztat tétlenségre, sőt éppenséggel a legértékesebb emberi forrásokkal teszi ezt. Mit lehét tenni az ilyen emberi és társadalEgy idős férfi, aki már járni is alig bírt, megkért néhány fiatalembert, hogy segítsenek vinni a csomagjait, de azok nem, hogy segítettek volna, csúfolni kezdték: - Az öregnek otthon a helye - mondta az egyik. - Neked már semmi hasznodat nem venni, csak teher vagy nekünk, többieknek. A fiatalok muzsikusok voltak, és pár nappal a történtek után bementek az erdőbe, hogy keressenek maguknak egy nyugodt helyet a gyakorlásra. Ahogy mentek egyre beljebb, egyszer csak gazdagon csengő, gyönyörű hangot hallottak, amely egy megkapó dallamot énekelt. Égy idő múltán aztán meglátták magát az énekest is: egyedül ült egy tisztáson, egy nagy kövön, és az égnek énekelt. Ahogy közelebb értek, látták, hogy az énekes bizony nem más, mint a minapi öregember. Mit tegyen önmagáért az idős ember? Sose feledjük, hogy a szó spirituális értelmében mindannyian egyek vagyünk. Egy hetvenéves ember ugyanazon a spirituális téren osztozik, mint egy hétéves vagy egy huszonhét éves. Ilyenformán ugyanúgy, ahogy egy hétévesnek meg kell tanulnia tisztelnie a nála idősebbeket, és ugyanúgy, ahogy egy huszonhét évesnek meg kell tanulnia, hogy a döntései nagyban befolyásolják a nála idősebbek sorsát, az idősebbeknek is fel kell ismerniük a szerepüket. Ez a szerep nem passzív szerep, sőt: az élet kései évei tele vannak olyan lehetőségekkel, amelyek addig esetleg teljességgel elkerülték a figyelmünket. Önmagában az, hogy már nem járunk nap, mint nap munkába, még nem jelenti, hogy már nem használjuk testünket és lelkünket isteni miszsziónk teljesítésére. Ugyanaz az energia, amellyel valamikor a konkurencia miatt aggódtunk vagy üzleti vállalkozásainkat gondoltuk végig, most olyan tervekre fordítható, amelyeket sose volt időnk megvalósítani, olyan tervekre, amelyek a jóság fényét vetitik a körülöttünk állókra. Ne feledjük, 2
