Egység, 2005 (56-57. szám)
2005-08-01 / 57. szám
A király egyszerű ruhában A zsidó hagyományban a Nagyünnepeket megelőző hónapot, Elült, a felkészülés jellemzi. Elül minden napján a reggeli ima után megfújjuk a Sofárt és emlékeztetjük magunkat a közeledő félelmetes napokra. A felkészülés egyben egy szellemi önfejlesztés is. Elül a zsidó hagyományban már része a nagyünnepeknek, sőt a chászid magyarázat szerint van benne valami, ami még a Nagyünnepeknél is különlegesebbé teszi ezeket a napokat. A Mezricsi Mágid szerint Hűl az a hónap, amikor a király kijön a mezőre. ״Leveszi pompás palástját és koronáját, és egyszerű ruhát ölt. Kijön a mezőre és mindenki, aki csak kivánja, hozzá fordulhat, ő pedig kedves mosollyal fogad mindenkit, majd mikor visszatér palotájába mindenkit, aki eléjárult a mezőn, magával visz palotájába.” Ros Hásonónak, Jóm Kipurnak valóban emelkedett hangulata van. Olyan, mintha a királyi palotában találkoznánk a Királlyal. A Palotában pedig maga a fenséges díszek és tiszteletet parancsoló hangulat is magával ragad bennünket, megdobban a szívünk és félelemmel vegyített tiszteletet érzünk a Királyok királya felé. Hűl azonban az az időszak, amikor a ״Király” minden tiszteletet parancsoló pompát levet magáról. Kijön a Palotából és a városból a mezőre. Elül a szürke hétköznapok ideje. De van valami különleges ezekben a hétköznapokban, Isten mintha könnyebben elérhető lenne. Igaz, hogy fenségesebb és áhítatot parancsoló egy Kol Nidré este, hiszen akkor a királyt teljes pompájában látjuk. De ha ráismerünk a mindennapi cselekvésben a ״hétköznapi ruhába öltözött királyra”, akkor mégnagyobb rá az esély, hogy majd amikor visszatér, magával visz bennünket a palotájába. A Nagyünnepekre való felkészülés éppen a hétköznapokban testesül meg. Újra egy év végére érkeztünk. Elül a leltározás hava is. Sok minden történt az elmúlt év hétköznapjaiban. Minden, amire lehetőség nyílt a Ti, Önök adományaiból adódott. Kérjük, hogy a következő évben se feledkezzenek meg rólunk. Oberländer Báruch rabbi Ezúton is köszönetét szeretnénk mondani mindazoknak, akik adományaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat és ezzel is lehetővé tették, hogy pl. az Egység újság egy újabb száma kerüljön az olvasó kezébe: Transconsult Kft. 190.000 Ft Réti Imréné 100.000 Ft Mucsi Lászlóné 70.000 Ft Alapítványunk számlaszáma: 10300002-20329172-70073285 Egység Rabbinikus tudományok ősi nyelven tünk, melyen a hallgatók a valós, anyanyelvi környezetben tehették próbára eddigi, megszerzett nyelvtudásukat. Nyelvi készségük fejlesztése céljából augusztus hónapban speciális, intenzív nyelvi kurzuson vehetnek részt, ezzel is felkészítve a hallgatókat a következő' tanévre, mikoris néhány tantárgyat kivéve terveink szerint az oktatás héber nyelven folyik majd. A jesiva szak következő tanévére várjuk az új jelentkezőket! Lezárult az első tanév a Pesti Jesiuában. A Budapesti Jesiva - Zsidó tudományok Főiskolája ortodox rabbiképző szakának hallgatói az első évben egy igen intenzív felkészítő cikluson vettek részt. Alapszinten sajátíthatták el a modern és a bibliai, rabbinikus irodalomban használatos héber nyelvet, valamint a talmudi nyelvezet és érvelés alapjait. Mélyrehatóan megismerkedhettek a zsidó filozófia gondolatvilágával is. Idén nyáron egy különleges izraeli, jesiva-kirándulást szervez״Idegenek haza!” szoktam, hogy ezt a bűnünket ittott megtalálom az antiszemita sajtó hasábjain, de hogy az ״idegenezés” az Új életben is felüti a fejét, erre nem gondoltam volna. A neológ ״főrabbikar” szóvivője a Csurkától megszokott demagógiával, egy meg nem nevezett ellenség ellen - a becsesebb hangvételű cikkeket megélt újság, szinte minden utóbbi számában - következetesen az idegen veszélyt említi. Mire és kire gondol a köztiszteletben álló főrabbi úr, és melyik bibliai forrásból meríti intelmeinek hagyományait? Tartok tőle, hogy a gyűlölködést személyes irigykedésébői meríti, a vádat pedig a fenti kontextushoz hasonlóan más vétkek hiányában mondja. A vád maga, pedig ugyancsak értelmetlen. Főrabbi Úr! Elég a vádaskodásból, tanuljon az ״idegenektől”: munkára fel! Sokat morfondíroztam, hogy írjak-e az Egységnek erről, ugyanis baráti körömben többeknek is szemet szúrt az ügy. Abban sem vagyok biztos, hogy Önök lehozzák írásomat. Ha nem közük, igazuk van, hiszen ״aki kutyával alszik, bolhával kell”. Azonban, úgy gondolom mégis említésre méltó a tünet. Ma, amikor egyre több kívülről jövő ״idegén gyűlölettel” találkozunk, az öngyűlölködő zsidók antiszemitizmusát csirájában kéne elfojtanunk. Tisztelettel Egy zsidó Tisztelt Szerkesztőség! Sokféle vád létezik a zsidók ellen. Lopnak, csalnak, túl sokat szerepelnek, világuralomra törnek, stb. Jól bevett és közismert vádak ezek, amelyeket csak elő kell rántani a fiókból és máris működésbe lépnek. Még csak alá sem kell támasztani őket, hiszen ezek közismert tények. Egyik vád sötétebb, mint a másik. Sokszor az a legbosszantóbb, hogy az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy megpróbál ellenérvekét felhozni e vádak ellen, és éppen ellenérveivel legitimizálja ezeket a vádakat. Van azonban egy bűnünk, amire aztán tényleg csak állunk és a megrökönyödéstől szóhoz sem jutunk: ״Idegenek...” Hát valóban mit lehet erre mondani. Miért lennénk idegenek? Mitől és mihez képest idegen valaki? És amúgy is, miért olyan súlyos bűn, ha valaki idegen? Ha valaki lop, csal, stb... hát az valóban egy súlyos vétek. De, hogy idegen... Ki érti ezt? Amikor ezek a vádak felmerülnek, az embernek az az érzése támad, hogy a vádaskodó azért ezt hozza fel, mert semmi mást nem tud mondani. ״Igaz, hogy nem lopnak, csalnak, stb., de van egy megmásíthatatlan bűnük: Idegenek...” Ez a vád abban tér el a többitől, hogy nem csak, hogy hamis, hanem az, hogy értelmetlen is. Hát igen, ahhoz már hozzá11
