Egység, 2005 (56-57. szám)
2005-08-01 / 57. szám
Egység Oberländer Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi Ügynökök és besúgók a zsidó jog és etika fényében Az utóbbi hónapok egyik központi közéleti etikai kérdése, az ügynöklisták nyilvánossá tétele, és az ezzel kapcsolatos ügynöktörvény volt. Alábbi tanulmányunkban a Háláchá (a zsidó jog) álláspontját vázoljuk nagy vonalakban, elsősorban a zsidó közösséget érintő kérdések kapcsán. Az itt közölt cikk kivonata annak a hosszabb terjedelmű publikációnak, ami a Magyar Jog következő számában fog napvilágot látni. ta Mózest az Örökkévaló és szólt hozzá a találkozás sátrából, mondván” - vagyis - ״ne szólj, csakis ha engedélyt kapsz arra.”14 Rágalmazás és pletyka A Tóra egyik fontos etikai tilalma az úgynevezett láson fiára, a rossz beszéd, azaz a pletyka tilalma15. A zsidó jogban ez a tilalom kifejezetten arra az esetre is vonatkozik, amikor a felebarátunkról tovább adott rossz beszéd nem üres pietyka, hanem valós tény. Ennek ellenére tilos felebarátunk rosszhírét kelteni, és rosszcselekedeteinek hírét továbbadni. A tilalom fó' forrása a ״Ne járj, mint rágalmazó néped között” bibliai passzus16, amely tilalomból sok minden következik, és így a talmudi és későbbi törvényhozók igen részletesen foglalkoznak ezzel az előírással. Bölcseink mindezek szellemében arra tanítanak bennünket17, hogy a rágalmazás három emberrel végez: azzal, aki mondja, azzal, aki hallgatja és azzal, akiről mondják. Sőt inkább azzal, aki hallgatja, mint aki mondja. Mikor kötelesség jelenteni? A fent említett rágalmazás tilalma térmészetesen a kárt okozó titkos kémkedésre, vagy a pletykára vonatkozik. Teljesen más azonban a helyzet, egy hivatalos bíróság előtt tett tanúságtételnél. Ilyen esetben a Biblia azt írja18, hogy ״Ha azzal vétkezik valaki, hogy átkozódást hallott, és bár tanúja volt, akár látta, akár megtudta a dolgot, de nem jelenti, bűnrészessé válik.” Maimonidész megfogalmazásában19 éppen ezért ״a tanúnak kötelessége tanúvallomást tenni a bíróság előtt mindenben. Legyen az kötelező, vagy felmentő jellegű”.20 ״Rágalmazás” a médiában A tanúságtétel fent említett kötelessége újabb kérdést vet fel: a médiában nyilvánosságra hozott belső információk kérdését. Ennekakérdésnekamegoldásához21, abból az alapelvből kell kiindulnunk, hogy minden olyan esetben, amikor az egyén személyes jogainak védelme a közösség - társadalom - érdekeinek ságot foglaljon a hitelező számára. A végrehajtó a ház ajtaján kívül kell, hogy megálljon, és ott kell megvárnia, hogy az adós kihozza a zálogokat. Magánlaksértés tekintettel Még egy fontos törvény van, ami az egyének magánélethez való jogát védi a szomszédokkal szemben. Létezik úgynevezett ״károkozás a szem által” (hezék röijá), ami nem más, mint ״magánlaksértés” csupán az által, hogy szemeinkkel a másik személy magánterületére hatolunk7: ״Tilos felebarátunk tevékenységét annak otthonán belül megfigyelni, annak tudta nélkül, hiszen meglehet, hogy az nem akarja nyilvánossá tenni cselekedeteit... így hát az esetben, amikor két szomszéd egy udvarban lakik... ügyelniük kell arra, hogy ne figyeljék egymás tevékenységét... és még ha az egyik nem is figyelmezteti a másikat, akkor sem szabad folytatnia az ilyen viselkedést, hiszen lehet, hogy az szégyellj, hogy szóljon a társának”8. Magánlevelek elolvasása A híres Rábénu Gersom9 külön rendeletet hozott10, hogy ״ne nézzenek bele olyan levélbe, amit az egyik ember küld a másiknak, annak a tudta és engedélye nélkül”11. Sőt a Talmud meghatározása szerint12: ״Honnan tudjuk, hogy az embér ne mondja tovább azt, amit felebarátjától hallott, egészen addig, amíg az erre külön engedélyt nem ad? Onnan tudjuk ezt, hogy írva van13: ״És szólítotA magánélet védelme Fontos alaptétele a zsidó etikai szabályoknak az egyén joga magánéletének védelmére. Az ember személyes környezetét, szféráját megsérteni nagy vétség, olyannyira, hogy a talmudi bölesek legnagyobbika a híres rabbi Simon bár Jocháj ezzel kapcsolatban a következőképpen fogalmaz* 1: ״Négy olyan dolog van, amelyet az Örökkévaló gyűlöl és én sem kedvelem...”, az első ezek közül nem más, mint ״aki jelzés nélkül lép saját házába - hát még másnak az otthonába”, nehogy éppen ״személyes dolgokon kapja, és ezzel szégyenbe hozza őket”2. A személyes jog tiszteletben tartását magától Istentől tanuljuk3, aki Ádám és Éva történetében, amikor a tiltott fa gyümölcsének vétkén kapta rajta őket ״az Édenkert bejáratánál állt, és szólította Ádámot, ahogy írva van4: »És megszólította az Örökkévaló Isten az embert, mondván neki: Hol vagy?«”. Van-e házkutatás a Biblia szerint? A Biblia egyik polgári jogi törvényénél azt olvashatjuk, hogy még akkor is, amikor a hitelező megjelenik az adósnál, hogy a zálogot átvegye, ״ne menj be házába, hogy elvedd zálogát. Künn állj meg és az az ember, akinek hitelezője vagy, az hozza ki neked a zálogot az utcára”5. Ez a törvény olyan szigorú, hogy a Talmud6 értelmezése szerint, a Bíróság végrehajtója sem léphet az adós magánterületére, hogy ott ingó1 Talmud, /Vidd 16b. A Pszáchim traktátusban (112a.) ez az egyike annak a hét dolognak, amit rabbi Akivé fiának, rabbi Jehosuának meghagyott;2 Rási és Rásbám értelmezése uo.; 3 Meszechet Derech Erec Rába 5. fejezet eleje.; 4 lMózes 3:9.;5 5Mózes 24:10-11.; 6 Báuá Möciá 113a.;7 Lásd erről Talmudic Encyclopedia (héber) Vili. kötet 659-702. 1.; 8 Sulchán Ámch Háráv, Nizké Mámon 11., a Sulchán Áruch, Chosen Mispát 154:7. alapján.;9 Az askenázi zsidóság egyik legnagyobb bölcse; 1028-ban hunyt el.;10 38 elsősorban etikai témával foglalkozó rendelet, kéziratok alapján a Talmudic Encyclopedia egy mellékletében olvashatók, XVII. kötet 765-768.1.;11 Uo. 768. 1. 34. §., uo. 452.1. 875. lábj. Ha azonban a levelet már eldobták, akkor meg szabad tekinteni (uo. 894. lábj.). További kérdés ebben a témában, hogy veszély gyanúja esetén, szabad-e ezt a rendeletet megszegni (lásd uo. 900. lábj.).; 12 Jomá 4b. Ezt a Mágén Ávráhám is említi a Sulchán Áruchhoz írt kommentárjában (Orách Chájim 156.); 13 3Mózes 1:1.;14 Rási kommentárja a Talmudra uo.;15 Mivel a zsidó jog nagyon szigorú ebben a kérdésben, a hires rabbi Jiszráél Méir Kohén (Kagan, 1839-1933) egy teljes, a témával foglalkozó könyvet adott ki (Vilnius, 1873) a Cháféc Chájim (״Aki élni akar”) címmel. A könyv címe a ״milyen legyen az ember, aki élni akar, jó napokat szeretne látni? Óvd szádat a rossz (beszédből, és ajkaidat hamis szótól” idézetből (Zsoltárok 34:13-14.) származik.A könyv azóta több kiadásban is napvilágot látott, igen közismert és sok helyütt napi felosztásban is tanulnak belőle.;16 3Mózes 19:16.;17 Talmud, Éráchin 15b.;18 3Mózes 5:1.;19 Misné Torá, A tanúskodás törvényei 1:1. Lásd még Széfer hámicvot 178-as tevőleges parancs.;20 Eltérően kötelező a tanúskodás polgári és büntető ügyekben. Lásd: Széfer Háchinuch (122-es micva).; 21 Lásd rabbi Moshe Efrayim Korengutt: Or Jechezkél I. kötet 357-358.1.; Encyclopedia of Jewish Medical Ethics (héber) IV. Kötet 615 619 1. Lásd még Naftali Kraus: Az ősi forrás I. kötet 152. 1. (első kiadás) a lubavicsi rebbe véleményét ebben a kérdésben. 8
