Egység, 2005 (56-57. szám)
2005-08-01 / 57. szám
Egység eltúlzásával vagy éppen egyszerű pletykálkodással gyakran éppen az úgynevezett ״jó barátok” okozzák a konfliktust. Ha így áll a helyzet, akkor az a legjobb, ha megpróbálunk eltávolodni a viszályt szító szituációtól. Ha bármilyen őszintén törekszünk is rá, semmiképp nem tudjuk elsimítani az ellentéteket, legjobb bizalmasan egy olyan harmadik személyhez fordulni, akiben mindkét házastárs megbízik. Vigyázzunk azonban, hogy az illető olyan ember legyen, aki nem szítja tovább a tüzet, és olyan, aki őszintén törődik velünk és a házasságunkkal. Nézeteltérések esetén fontos a kompromisszum: ne engedjük, hogy a büszkeségünk ennek útjába álljon. Sokan úgy érzik, gyengének fognak látszani, ha elsőként mutatnak megbánást, ez azonban valójában az igazi erő jele. Az egészséges házassághoz mindenekelőtt az szükséges, hogy félj és feleség sose feledkezzen meg a harmadik fél, az Örökkévaló iránti kötelezettségeiről. Kéttejük házassága nem magánügy: az egész kozmikus sorsot befolyásolja. Férjnek és feleségnek egyaránt be kell vonniuk a házasságba az Örökkévalót, méghozzá nem vendégként, hanem állandó társként. Ebbe beletartozik a parancsolatok teljesítése és azé az áldásé, amelyben az ember a teremtésekor részesült: ״Szaporodjatok és sokasodjatok”. Ez a sikeres házasság egy kritikus tényezője. Fizikai és pszichés alkatunkhoz hozzátartozik a reprodukció képessége, kell ahhoz, hogy teljesnek érezzük az életünket. Az Örökkévaló mindannyiunkat megáld a nemzés, illetve a szülés lehetőségével; minden gyermekkel, akinek életet adunk, megáld minket az Örökkévaló erővel és forrásokkai, hogy képesek legyünk eltartani, gondozni és táplálni azt a gyermeket. Lehet, hogy egyesek félnek ettől, mert olyan környezetben élnek, ahol sokféle módon baja eshet egy gyermeknek. Egy rossz dolog azonban nem igazol egy másik rószszat, nevezetesen azt, hogy ne vállaljunk gyermeket. A gyermek vállalása meghatározza és kikristályosítja a házasság prioritásait - sőt általában az életét -, és a gyér-A férjnek és a feleségnek kölcsönösen egyezniük kell abban, hogy mindketten tudomásul veszik: mindketten felelősek azért, hogy a megszentelt házasság működjön. Ez csak akkor lehetséges, ha mindkét fél megtanul nyíltan kommunikálni, és ha elismeri a probléma kialakulásában játszott szerepét. Mindkét házastársnak tiszteletben kell tartania a másik szempontjait, bármilyen csekélynek látszanak is azok. Nem szabad hagyni, hogy a problémák hosszú ideig megoldatlanok maradjanak. Egy-egy konfliktus időnként úgy is elkerülhető, hogy házastársunk indulatos megnyilvánulására nem hasonló tónusban válaszolunk. Amikor az egyik házastárs megharagszik, gyakori eset, hogy a másik gondolkodás nélkül hasonlóval viszonozza, miáltal csak lobogó tűzzé szítja a szikrát. Legjobb, ha türelmesen meghallgatjuk házastársunk problémáit, ha legalább arra az időre halászijuk a vitát, amikorra az átmeneti harag eloszlik. Senkinek sincs joga behatolni - sem pszichológiailag, sem érzelmileg, sem fizikailag - egy másik ember személyes terébe. Az ilyesmi semmilyen körülmények között nem tolerálható. Ha mégis megtörténik, az agresszív fél a felelős azért, hogy segítségért forduljon. Ha szükséges, akkor az agresszió szenvedő alanyainak kötelességük követelni ezt, és bevonni másokat ahhoz, hogy a probléma a lehető legjobb megöldásra találjon. A házasságban nem működik a kritika. A házastárs leszólása csak súlyosbítja a problémát. Ha házastársunk magatartásában valami olyasmit tapasztalunk, ami korrekcióra szorul, szelíden, szeretettel és aggodalommal közelítsünk hozzá. Ha úgy tapasztaljuk, hogy bizonyos dolgok egyfajta szellemi ״vakfoltra” esnek nála, legjobb, ha beletörődünk, és csak mosolygunk rajta. Mindannyiunknak megvannak a magunk vakfoltjai. Nem a mi dolgunk eldönteni, mi a legjobb a házastársunk számára. Noha férj és feleség szüntelenül tanítja egymást, nem egymás tanítói, és nem egymás fölöttesei, hanem egymás legjobb barátai, méghozzá egyenlő rangú barátai. Ha a házastársak között vita keletkezik, sokszor az a legjobb, ha a családtagok nem szólnak bele. A rokonok minden valószínűség szerint jót akarnak, de a szubjektivitásuk folytán hajlandóak egyik vagy másik fél pártjára állni, ami csak súlyosbítja a problémát. Egy jó barát sokszór többet segíthet, jóllehet a dolgok tesen viselkedjünk, ha senki más, ״csak” az Örökkévaló lát minket. Ellenkező esetben mindig fennáll a kétség: honnan tudhatom, hogy a házastársam igazán elkötelezetten vállalja ezt a házasságot? Az egészséges házasság azt is jelenti, hogy a két házastárs közösen, egészséges otthont épít, amely nem csupán a személyes kényelmet szolgálja, hanem másoknak is fénnyel szolgál. A házasság legfontosabb céljai között az első pillanattói fogva nem szerepelhet az, hogy minél drágább esküvőt rendezzenek, vagy hogy milyen drága bútorokkal rendezzék be a lakásukat. Az a fontos, hogy olyan otthont teremtsenek, amelyet az isteni erény és moralitás elvei vezérelnek. Előfordul, hogy a kis dolgok a lényegesek, hogy megerősítsük házastársunk és az Örökkévaló előtt az elkötelezettségünket. Elmegyünk bevásárolni. Kitakarítunk. Megkérdezzük, hogy segíthetünk-e valamit, amikor házastársunk ki se látszik a teendőkből. Amikor valaki elutazik, hozzon valamilyen ajándékot házastársának az útról. Még akkor is meg kell próhálnunk őt bevonni a dolgainkba, amikor dolgozunk, amikor az otthontól függetlenül akad teendőnk. A szeretetteljes házasság egyik legfontosabb és középponti eleme, hogy megtanuljuk fenntartani az otthoni békességet, hogy megtanuljuk elmondani és megoldani a minden házasságban előforduló váratlan eseményeket. Meg kell tanulnunk, hogyan oldjuk fel a vitákat, hogyan békéljünk meg, milyen magatartást tanúsítsunk olyankor, amikor rosszul mennek a dolgok. Ha valamelyik házastárs szorult helyzetbe kerül, a másiknak nem szabad elfeledkeznie arról, hogy ők ugyanannak a léleknek a két fele. Házastársunkat elhanyagolni ugyanaz, mint önmagunkat vagy az Örökkévalót elhanyagolni. A házasságon belüli problémák megoldására természetesen nincs általános ״csodarecept”, ez a férj és a feleség közös erőfeszítéseitől függ. Mindenesetre mindkét félnek meg kell értenie, hogy a házasság, a megszentelt egyesülés fenntartása olyan abszolút szükséglet, amiért mindketten felelősséggel tartoznak. Azt is meg kell értenünk, hogy a boldog házasság nem épülhet kizárólag az egyik fél feltételeire. Az igaz szerelem nem eltörli, hanem gazdagítja az egyéniséget. Csábitó lehet talán mindig keresztülvinni az akaratunkat, de a szeretetet és a tisztele־ tét az táplálja, ha elismerjük házastársunk szükségleteit és igényeit. Az ilyen önzetlenség csak annak felismeréséből fakadhat, hogy felismerjük az életünkben szerepet játszó istenséget, amely képessé tesz minket arra, hogy belássuk: házastársunk mozgástere legalább annyira szent, mint a miénk. éd Mázt Tov! Sok boldogságot kívánunk a Pesti Jesiva régi tagjának, Hoch Gabriella Chávánnak esküvője alkalmából. Az ifjú párt Oberländer Báruch rabbi eskette Jeruzsálemben. 3
