Egység, 2004 (54-55. szám)

2004-12-01 / 55. szám

az élet csodás szövedékét alkotó milli­­ónyi színpompás fonal is értelmet nyer. Ez a felismerés mérhetetlenül meggaz­­dagítja életünket, hiszen minden egyes cselekedetünket és gondolatunkat mély értelemmel ruházza fel. Ezért sóvárgunk az egység után és ezért kell azt keresnünk. Sorsunk nem más, mint hogy egyesítsük testünket és lelkünket, gondolatainkat és cselekede­­teinket, hitünket és értelmünket. Egy­­séges életet élni annyi, mint harmoni­­kus életet élni, olyan életet, melynek minden egyes percében jelen van az Örökkévaló. Mi az egység? Az egységet gyakorta összetévesztik az azonossággal. Azt gondolnánk, ha min­­denki egyazonképp gondolkodna és cselekedne, megteremthetnénk a töké­­letes harmóniát. Az egység azonban folyamat, melyben az azonosság pusz­­tán egy állapot. Ha ugyanazokat a ze­­nei hangokat játszanánk le újra és újra, monotonnak és idegesitőnek találnánk, míg a különféle hangok, ha szépen játsszák, csodás muzsikát hoznak létre. Mondhatnánk, hogy az egység va­­lójában olyan egyszerű, mint az egy­­kettő-három. Az Egy nem más, mint egy önálló egység: független, de egye­­dülálló. A kettő már dualitás: két külön­­böző entitás. A három pedig új dimen­­ziót visz közéjük, amely vegyítheti vagy egyesítheti a két entitást, s ezáltal na­­gyobb egységet hoz létre. Más szóval az egység két látszólag eltérő entitásból egy egészet teremt, amely meghaladja két alkotórészének összegét, de mindazo­­náltal elismeri mindkettő sajátságos és különleges tulajdonságait. Az egység a különbözőségben rejlő harmónia. Az egység számtalan példáját lát­­hatjuk nap mint nap. Saját testünk is egy egységes egész, mely milliónyi különböző elemből - génekből, sejtek­­bői, szervekből és rendszerekből - épül fel, melyeket különféle ételek, folyadé­­kok, vitaminok, ásványok és láthatat­­lan erők táplálnak, melyeket csak most kezdünk megérteni. Az egység egyúttal kihívás: ismer­­jük fel és vonjuk egységbe e különféle elemek erejét anélkül, hogy megsem­­misítenénk egyéni vonásaikat. Vegyük például két ember egymás iránti sze­­retetét: mindegyiknek készségesnek kell lennie a kötődésre, de egyúttal tisz­­telnie is kell a másik egyéni tulajdon­­ságait és szükségleteit. Ugyanez áll az Örökkévalóhoz fű­­ződő viszonyunkra. Nekünk, halandók­­nak, olyan egységet kell kialakítanunk Egység Az Örökkévaló és az ember közötti összhang Az Örökkévaló egy. - 5Mózes 6:4. Minden cselekedetünknek a belső egység felfedésére kell irányulnia.- A Rebbe élőlényét és mozgatóerejét egyetlen Is­­ten teremtette. Éppen ezért, világunk meghatározó eleme egyetlen-egy min­­dent átfogó egység, egy határtalan, min­­dent magába ölelő egyensúly. Ha tehát a felszínen az egység megbomlását ész­­leljük, megsejtjük a mélyén rejtőző egy­­séget és lelkünk eziránt sóvárog. Egy le­­vél, egy gallyacska vagy egy fa kérgének A REBBE SZAVA Rabbi Menachem M. Schneerson darabja első pillantásra semmiben sem hasonlít, de aligha kétséges, hogy egy­­azon fa részei. Sőt, csak addig létezhet­­nek, míg a fához kapcsolódnak. Az élet nem más, mint az egység keresése. A tudós azokat az egységes törvényeket kutatja, melyek a termé­­szét látszólag különféle erőit határoz­­zák meg. A pszichológus az emberi vi­­selkedés milliónyi elemét megpróbálja visszavezetni azokra a kis számú szűk­­ségletekre, melyek az emberi psziché­­ben rejteznek. A mérnök ezernyi kü­­lönféle alkatrészből rak össze egyetlen gépet. Ám az egység keresésének ezen és más formái valóban egy magasabb cél eszközei: az Örökkévaló és a leg­­főbb egység keresésének. Személyes keresésünk is ugyaner­­re a magasabb célra irányul. A mi fe­­lelősségünk nem más, mint hogy a materiális világ elemeit - családunkat, munkánkat, napi gondjainkat - egység­­be foglaljuk és az Örökkévaló felé ve­­zéreljük, a bennünk és lényünkön ki­­vül fellelhető egyetlen valós egység felé. Ahhoz, hogy saját életünkben fel­­leljük az egységet és az értelmet, elő­­szőr az Örökkévaló egységét kell meg­­értenünk; ha keressük az Örökkévalót és fizikai testünkben lakozó lelkünket, A Rebbe gondolkodásának meg­­határozó eleme volt, hogy feltárta a látszólag össze nem illő gondo­­latok közötti kapcsot azáltal, hogy rámutatott közös, fogalmi gyöke­­reikre. Tudós fejtegetéseiben a fi­­lozófia, a pszichológia és a szoci­­ológia szálait szőtte szinpompás kárpittá, rámutatva a nyilvánvaló és a rejtett, a praktikus és a misz­­tikus közötti szoros kapcsolatra. Beszédeit gyakran egy bibliai vers szószerinti értelmezésével kezdte, majd - visszavezetve a gondolat­­sort eredeti értelméhez - rámuta­­tott filozófiai és pszichológiai jelen­­tőségére s arra, miképpen tükrö­­ződik az emberi pszichében, végül pedig a mindennapi életben alkal­­mazható módjáról beszélt. A Rebbe mindig azt hangsúlyozta, hogy a legelvontabb filozófiai gon­­dolat és annak legkézzelfoghatóbb alkalmazása közötti egységes ka­­pocs megteremtése nélkülözhetet­­len az értelmes életre való töreke­­désben. Miért van szükség egységre életünkben? Az emberi természet ösztönösen az egységre törekszik. Figyeljük csak meg a gyermeket, aki különböző színű és formájú építőkockákat kap: hamarosan úgy csoportosítja a kockákat, hogy a hasonlóak együtt legyenek. Mindannyi­­an a minket körülvevő tárgyak és erők közötti összefüggést kutatjuk, s próbál­­juk megérteni a közöttük lévő viszonyt. Amikor ez nem sikerül, ha képtelenek vagyunk valamiféle szimmetriát vagy rendet felállítani, elbizonytalanodunk. Mire is gondolunk, amikor azt mondjuk: életünk “értelmét” keressük? Valóban arra vágyunk, hogy rendet vigyünk a káoszba és megismerjük azo­­kát az ismeretlen erőket, amelyek sza­­bályozzák, meghatározzák a mozgást és a viselkedést. De miért vonz min­­két az egység és miért zavar a káosz? Mert a világmindenség valamennyi 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom