Egység, 2004 (54-55. szám)
2004-07-01 / 54. szám
Rákócza Richárd: Lejárt a marrannusok kora Kétezer év fel-fellángoló pogromjai, valamint a legalább alapgázon állandóan rotyogó antiszemitizmus háttérbűze hatására nem csoda, ha a zsidó többször is meggondolja, érdemese magát megmutatnia, vagy jobban teszi, ha beleolvad a tömegbe. Közeleg a Sziget Fesztivál, amelyen a lubavicsi mozgalom idén is üzemeltetni fog egy úgynevezett ״Zsidó Sátor”-t, és megint felmerül: Közéleti emberek szerint mennyire jó a zsidóság efféle megélése? Jó-e, ha a magyarországi zsidóság magára vonja a nem mindig kitüntető figyelmet? voltak (idén a főrabbi látogatása miatt kétszer is...), és legtöbbször még beszédet is tartottak. ״Érdekes folyamat ment végbe” - jegyzi meg Oberländer Báruch rabbi - ״az első években mindenki eilenezte ezeket a kezdeményezéseket. Az utóbbi években pedig már más csoportok is kaptak az ötleten: a Kidma zsidó ifjúsági szervezet, tavaly az Astoriánál térvezeti gyertyagyújtást, és egy másik, kisebb MAZSIHISZ által támogatott szervezetet pedig a Szigeten láttunk vendégül sátrunkban. További kellemes élményem volt egy pár éve: egy véletlen folytán összetalálkoztam egy jeruzsálemi hotelben a MAZSIHISZ vezetőivel, amint azok egy nemzetközi konferencián, a magyarországi tevékenységüket bemutatva éppen a Sziget Zsidó Sátrának képeivel büszkéikedtek...” Nem családi ünnep A Chabad nyíltszíni akciói először tavaly decemberben vetettek komolyabb hullámókát, amikor hanuka környékén nem kis botránnyal fűszerezve fakeresztek jelentek meg több város, köztük Budapest főterein. A média, ennek kapcsán szóba hozta és megkérdőjelezte a vallásgyakoriás közterületi megnyilvánulásainak helyességét. A probléma felvetődésekor a MAZSIHISZ szóban elhatárolta magát a közterületi ünnepléstől, a hanukát családi ünnepnek nyilvánítva. A médiában ebben az időben többször szereplő lubavicsi rabbik azonban hangsúlyozták: a Hánuka (például a Pészách-hal ellentétben) éppen nem családi ünnep, ״hiszén az ünnepet elrendelő Bölcsek a pirszumé niszá, a csoda hirdetését tartották az ünnep legfontosabb elemének, ezért is kerül a gyertya az ablakba vagy az ajtófélfához. Az, hogy évezredeken át a zsidóknak, magukat meghúzva, esetleg titokban kellett ezt az ünnepet is megülni, nem teszi ezt az ünnep jellegzetességévé.” Kellner Tibor, tanuló: ״Mindenkinek megvan a demokratikus joga, hogy vallását és eszméit - a megfelelő hatósági engedélyekkel a kezében - akár az utcán mélyültem a zsidóság tanulmányozáséban is. Ma feleségemmel, Évával állandó zsinagóga látogatók vagyunk, és vallásos életet folytatunk. ״Bátor eszközök..." £. S. a politikai közéletben jól ismert PR szakértő szerint: ״A mi nemzedékünk számára, a szocialista eszméken való neveltetés után nagyon lényeges, hogy legyen egy olyan fórum, ahol zsidóságunkat és kifejezetten hitünket nyíltan megélhetjük. Én személy szerint vallástalan családban nőttem fel egy vidéki városban, a zsidó származásom mindig egy bizonytalan pontot jelentett számomra, hiszen habár tudtam hogy zsidó vagyok, nem értettem pontosan, hogy ez mint jelent, no meg aztán a szülóktól örökölt második generációs holokausztélmény sem tett túl jót az identitásomnak. Egy pár évvel ezelőtt, az akkor tizenhat éves fiammal együtt, egy véletlen során botlottunk bele a nyugati téri hanuka ünnepségbe. Teljesen lenyűgözött az a felszabadult öröm és az a nyitottság amit ott tapasztaltam, ilyen közvetlen érzelmeket sehol korábban nem tapasztaltam. Egyszer csak ráébredtem, hogy van öröm a zsidóságban, nem csak egy púp ez az ember hátán. Én azóta is miden évben kint vagyok a Nyugatin.” Jó vágy nem jó? Mind a hanukai mind a szigetes chábád akciókat eleinte szinte minden hazai zsidó szervezet, és főleg a MAZSIHISZ elutasította és kirívónak tartotta. Ennek ellenére a MAZSIHISZ vezetői eddig minden Nyugati téri gyertyagyújtáson ott Bátor de sikeres eszközök A Magyarországon közel tizenöt éve működő Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, ahogy nevében is benne van, szinte minden alkalmat és lehetőséget megragad a zsidóság oktatására, a zsidó kultúra terjesztésére és megismertetésére. A hagyományos ״tantérmi” eszközökön túl a lubavicsiak más bátor eszközöket is megragadnak, ahhoz hogy olyan zsidó fiatalokat is elérjenek, akik másképp nem találkoznának a zsidósággal. Ilyen kezdeményezés például a pár éve sikeresen működő Zsidó sátor a Pepsi Szigeten és a Nyugati téri hánuka ünnepség. A mozgalom célja természetesen elsősorban az, hogy a hazai zsidókkai megismertesse őseik hagyományait és kultúráját, de a Chábád természetesen a nemzsidó külvilággal is megismerteti a sok száz éven keresztül tabuként kezelt zsidó hagyományokat. ״Igaz, hogy a Chábád által felhasznált eszközök nem voltak ismertek Magyarországon” - vallja Nógrádi Bálint rabbi, az egyesület egyik aktivistája - ״de ne felejtsük el, hogy a Chábád nagyon sok mindenben volt úttörő, és ha nem a bátor, aktív eszközeiket alkalmazzák, lehet, hogy a magyar zsidóság a mai napig is kétnyelvű imakönyv vagy Peszáchi Hágádé nélkül volna, s egy nagyon szűk rétegnek lenne a tere.” ״Rákényszerítettek a tfilinr” ״Két évet töltöttem el Izraelben - vallja Horváth Attila bankár - de valódi beható ismereteim a zsidó vallásról és annak tudományairól nem voltak. Már két éve visszaköltöztem Pestre, amikor egy véletlen folytán találkoztam a Zsidó Sátorral a Szigeten, a Chábád sok magyar aktivistája mellett találkoztam egy-két külföldi bócherrel is, akik tört magyarsággal szinte rákényszerítettek, hogy a rockfesztivál kellős közepén feltekerjem az imaszíjat. A szigeti ima-élménynek és Oberländer rabbival való beszélgetésemnek olyan nagy hatása volt rám, hogy nem sokkal később aktív látogatója lettem a zsinagógának és komolyabban el
