Egység, 2002 (47-50. szám)
2002-02-01 / 47. szám
Egység Mi a zsidó misztika, honnan ered és hová vezet? Németh Zoltán beszélget Oberländer Báruch rabbival isteni Magaslatból a világ teremtésének folyamatához érünk, ahogy az emberi léleknek a legmélyétől az értelmen keresztül az érzelmekig, majd azokon át a cselekvésig jutunk el. Ez a tíz szint két részre oszlik: 3 szféra a gondolkodásé és 7 szféra az érzelmeké. A tfilin micuája tulajdonképpen jelzés a számunkra, hogy gondolatainkat és érzelmeinket egyaránt Isten irányába tereljük, hiszen ez biztosítja, hogy cselekedeteink megfelelőek lesznek. Ezért a tfilin a 10 szféra szimbóluma. A fejre való tfilinen van egy sin betű, mely 3 szárral rendelkezik és 4 tórái idézet van benne (3+4), ami a Kabbala szerint azt az állapotot mutatja be, melyben az értelem (3) már az érzelmek felé fordul (4); és 7-szer tekerjük a karunkra a kézre való tfilint, mely a szívvel (az érzelem központjával) szemben helyezkedik el (ezzel jelképezve a 7 érzelmet). Azáltal, hogy a lelkünk leereszkedik ezen a 3+7 szintes folyamaton keresztül, az isteni Magaslatokban is végbemegy mindez, tehát újabb, magasabb isteni fény érkezésében részesülünk e világban. A Kabbálával tehát ráláthatunk a micuák egy magasabb dimenziójára, arra, hogy milyen hatásai vannak egy-egy páráncsolat megtartásának. Miért bontjuk három szintre az értelmet, és hogyan kapcsolódik az érzelmek felé fordulás a négyes számhoz? Az értelem három szintje -chochmá, biná és dáát (rövidítve: CHáBáD) - azt jelenti, hogy három fázisban dőlgozzuk fel azt, amiben elmélyedünk. Előfordul pl. hogy kezdetben nem találunk megoldást egy adott problémára, aztán mint egy villámcsapás, egyszer csak egy pillanat alatt támad egy ötletünk , ez az első, a chochmá szintje. Ezek után kidolgozzuk a részleteket ezen ötlet alapján, és összeáll a teljes meggldás, ez a második, a biná szintje. Ám mindezidáig csupán elvontan foglalkoztunk az értelemmel, a harmadik szintre, a dáát szintjére akkor jutunk, amikor úgymond magunkévá tesszük a gondolatot, és nem csak ״akadémikus”, elvont módon értjük meg, hanem már ablakot nyit ki számunkra, melyből ráláthatunk erre a magasabb dimenzióra. A Kabbala foglalkozik továbbá Isten létezésével, az Általa végzett világteremtéssel, valamint a világ és az Örökkévaló kapcsolatával. Maimonidész (aki nem írt misztikus műveket) és a kabbalisták különbözőképpen írják le pl. Isten szeretetét. Maimonidész (ld. A Tóra alapjainak törvényei 2:2.) úgy véli, hogy amikor az ember ráeszmél arra, hogy Isten milyen hatalmas és az Általa teremtett világ milyen különleges, akkor érzi át igazán, hogy ő maga csupán egy kis porszem. Következésképp természetes, hogy amit e hatalmás és félelmetes Isten a számára előír, azt meg is fogja tartani. Ebben a felfogásban inkább az Isten és az ember közötti távolság hatására ébredő szeretet jut kifejezésre, és ez az érzés az, ami megfelelő indíttatást nyújt a micuák teljesítéséhez. A kabbalisták azonban Isten bemutatásán keresztül, azt akarják elérni, hogy az ember egyfajta isteni élményben részesüljön, s ezután az Isten szeretete a Hozzá való közelségen alapuljón, úgy mint két barát egymás iránti szeretete. De például arra a kérdésre, hogy miért éppen úgy kell feltekerni a tfilint, ahogy tesszük, és hogyan lehét egyáltalán egy bőrszíj felvételévei közelebb kerülni Istenhez, csak a misztikán keresztül lehet válaszolni. A barcelonai rabbi Áháron Hálévinek tulajdonított Széf er Háchinuch című könyv (XIII. század) megpróbál rámutatni a parancsolatok értelmére, elmagyarázva, hogy az egyik micuá például a Világ teremtésére, a másik az Egyiptomi kivonulásra utal, stb., de ez még nem misztika. Megtarthatjuk az összes micvát, tanulmányozhatjuk az értelmüket és még mindig nem jutottunk el olyan Istennel érzett egyesüléshez, mely a Kabbalára jellemző. A tfHinnél kapcsolatban is létezik kabbalisztikus magyarázat. Ebben tíz szféráról esik szó, azaz 10 szinten keresztüli leereszkedésről, melyek során az A zsidóságot misztikus vallásnak tartják, mennyire igaz ez a valóságban? Véleményem szerint ez nem igaz. Mit is jelent a misztika? A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: ״isteni lénnyel való lelki egyesülés hite, törekvése”. A zsidó misztika közvetlenül Istennel foglalkozó tudomány: Isten leírása, létezése és a Vele létrehozható kapcsolat tárgyalása áll a középpontjában. Tanulmányozása pedig közel vihet Istenhez, s ezáltal egyfajta ״isteni” élményt nyújt. A zsidó vallásban a 613 parancsolatból összesen 5 olyan állandó jellegű micuá van, mely közvetlenül Istennel foglalkozik [ezek: 1. az Örökkévalóba vetett hit, 2. másba vetett hit tilalma, 3. az Ő egyetlenségébe vetett hit, 4. az Iránta érzett szeretet, 5. az Iránta érzett félő tisztelet - lásd a Széf er Háchinuch című könyv élőszavát]. Ezzel szemben, az összes többi micvá (parancsolat) teljesítésekor nem a Parancsoló létezésévei foglalkozunk, hanem maguknak a parancsolatok teljesítésével, hogy ezen cselekedetek által kapcsolatot teremthessünk Vele. Tehát ezek nem meditációs gyakorlatok, hanem a mindennapi életre vonatkozó, gyakorlati, kézzelfogható, precízen végrehajtandó tennivalók. Például: a Szombat a pihenésé, ezért minden alkotó munka - még pontosabban, 39 féle munka - tilos e napon. Semmiféle utalást sem találunk azonban arra, hogy a 39 egy misztikus szám lenne, csupán ezeket a gyakorlati munkákat tiltotta meg az Örökkévaló. Ezen micuák megtartásához nincs szűkségünk szellemi meditációra és e páráncsőlátókat nem is teljesíthetjük szellemi meditációval. A Háláchá csak annyit ír elő (Sulchán Aruch, Orách Chájim 60:4.), hogy ajánlott a micvák teljesítése közben arra gondolni, hogy azért tartjuk meg, mert Isten ezt akarja. Hol kezdődik akkora misztika és a Kabbala? Mondhatjuk, hogy a misztika ott kézdődik, ahol a Sulchán Áruch (A zsidó vallás törvénykönyve) végződik. A misztika a micuák megtartásának egy magasabb dimenzióját fedi fel előttünk, 7
