Egység, 2002 (47-50. szám)
2002-09-01 / 49. szám
Egység kai felfogni, olyan, mintha a tenyerünkbe próbálnánk zárni a nap sugarát: az Örökkévaló nem határozható meg. Mindezek szerint tehát nem kereshetjük az Örökkévalót. Nekünk kell az Örökkévaló számára lehetővé tennünk,. hogy megtaláljon minket, mégpedig azáltal, hogy eltávolítunk életünkből minden olyan akadályt, amelyek miatt nem tud életünk részesévé válni: el kell távolítanunk az önzést, a becstelenséget, a tudatlanságot s azt a félelmünkét, amely miatt nem merjük elismerni, hogy létezik egy tőlünk független és magasabb rendű valami. Ha felfogjuk, hogy az Örökkévaló az abszolút valóság lényege, eljutunk addig a magasztos felismerésig, hogy ״Rajta kívül nincsen más.” Vagy még egyszerűbben fogalmazva: ״Nincs senki más. ” Az abszolút realitás nézőpontjából szemlélve valóban nincs semmi más. Ez a lét legfontosabb törvénye: ha egy száz köbméteres térbe egy száz köbmétér térfogatú tárgyat helyezünk, akkor abba a térbe semmi más nem fér. Hasonlóképp: ha van egy végtelen nagy méretű tárgyunk, akkor soha, sehol semmilyen más tárgy nem foglalhat el helyet. Az Örökkévalóval ez a helyzet. Az Örökkévaló abszolút realitása, mindamellett, hogy túlnyúlik a ״lét” fogaimi határain, kitölti az általunk ismert létezés teljességét. Ilyenformán nem marad lehetséges tér semmiféle, általünk felismerhető létnek vagy valóságnak: sem anyagi világunk tárgyainak, sem az általunk fontolgatott metafizikai igazságoknak, sem puszta önmagunknak. Következésképpen tehát nem is léteznek mindezek a dolgok? De léteznek: mert az Örökkévaló azt mondja nekünk, hogy léteznek. De nem a saját valóságukban léteznek, hanem csupán az isteni energia kitérjesztéseként, az abszolút, isteni valóság alkotott részeiként, mely isteni valóság egészen más, semhogy elménkkel és minden eszközünkkel megtapasztalni képesek lennénk. Ahhoz, hogy megértsük ezt a valóságot és részesei legyünk, meg kell tanulnunk félretenni merev, emberi szemléletünket, s lehetővé kell tennünk önmagunk számára, hogy megérlelődjön bennünk egy új látás- és gondolkodásmód, s egy újfajta hit. És ennek érdekében mindénekelőtt tisztelettel kell állnunk az Örökkévaló előtt. (folytatása következik) A New Yorkban megjelent best-seller alapján, amely a Rebbe beszédeinek válogatását tártálmázzá: Simon Jacobson, Toward a Meaningful Life, William Morrow and Company, 294 oldal. emberek kinyújtsák felé a kezüket, hogy keressék, hogy egyesüljenek vele. Ezért döntött úgy az Örökkévaló, hogy a Biblia által meghatározza önmagát, így téve lehetségessé számunkra, hogy megismerjük, s mindennapjaink valóságába helyezzük Őt. Mikor az Örökkévaló Egyiptomba küldte Mózest, hogy szabadítsa ki a rabságban sínylődő zsidókat, Mózes arra kérte az Örökkévalót, írja le önmagát, hogy ő - Mózes - bizonyítani tudja a népnek az Örökkévaló létezését. Az Örökkévaló így válaszolt: ״Vagyok, aki vagyok.” Ekképpen szólván írta le az Örökkévaló az Ő valóságának lényegét, azaz hogy azért létezik, mert létezik. Az ember csupán ok és okozat összefüggésében fogja fel a létezést, emiatt nem tudunk megérteni, még csak el sem tudunk képzelni olyan létezést, amely nincs meghatározva, amelynek nincs oka, ami teljesen más, mint az övé. A mi létről alkotott fogaiműnk tapasztalati felfogáson alapul: valami csak az után létezik, hogy létezését bizonyítani tudtuk. Másfelől azonban az Örökkévalónak önmagán kívül nincs más oka; Neki nincs előzménye; lénye önnön magából fakad. Az Örökkévaló létezésének léteznie kell, mert ez a színtiszta valóság. Az Örökkévaló tehát olyan létezés, amely semmilyen más létezéshez nem hasonlítható, ״nem létező létezés”. Azért valóságos, mert valóságos, valósága azért létezik, mert létezik: ״Vagyök, aki vagyok. ” Következésképp az Örökkévalót nem tudjuk meghatározni. Ha valaki emberi ésszel próbálná minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy az Örökkévaló létezik, nem az Örökkévalóra találna, hanem csak az emberi elme egyik termékére. Ahhoz, hogy igazán megismerjük az Örökkévaló ״természetét”, Örökkévalónak kellene lennünk. Egy kisfiútól, akiből később nevezetes rabbi lett, egyszer megkérdezték:- Hol van az Örökkévaló? A gyermek ártatlanul így felelt:- Mindenütt, ahová beengeded. Ahhoz, hogy megpróbáljuk felfogni az Örökkévalót, először is meg kell tanulnunk. hogyan lépjünk túl saját érteiműnkön, saját lényünkön, saját felfogóképességünkön. Az Örökkévaló csak ezután bontakozik ki. Az, hogy az Örökkévalót megpróbáljuk a szemünkkel, az intellektusunkkal, és a logikánk-Az ember csupán parányi része a valóságnak, egy sokkalta nagyobb egész része. A rész nem határozza meg az egészet. Vajon mi az oka annak, hogy oly hatalmas szókinccsel rendelkezünk, ha a munka, a pihenés vagy épp az időjárás kerül szóba, mikor azonban legbelső önmagunkról szólnunk, csak nagy nehézségek árán tudjuk kifejezni érzelmeinket? Nem kellene tudnunk könnyebben nyilatkoznunk legbelső érzelmeinkről, mint felszínes, külső dolgokról? És mégis: minél bentebbről jön az érzés, annál kevesebb szót találunk rá. E paradoxonnak az a magyarázata, hogy a nyelv korlátozott eszköz, amelyben nincs meg a mély, belülről fakadó érzelmek intenzitása. Az ilyen bensőséges dolgok közvetítésére más nyelvet használunk: a költészetét, a muzsikáét és a művészetekét - sőt időnként a hallgatásét. Egy szép festmény előtt állva érezzük a hatását, de a nyelv - a verbális nyelv - esetenként nem képes e hatás leírására. Hasonlóképpen nem kielégítőek a valóság meghatározására szolgáló eszközeink. Honnan tudjuk tehát, hogy létezik? Ugyanúgy tudjuk, mint hogy létezik a belső világunk - pedig nem tudjuk megérinteni, nem tudjuk definiálni. Mert bár nem tudjuk esetleg meghatározni például azt, hogy szerelem, de a szerető ölelést érezve marad-e bármilyen kétségünk is afelől, hogy ez az érzés ugyanolyan valóságos, mint maga az ölelés? Hogy lássuk az igazságot, hogy megpillantsuk a valóságot, meg kell tanulnunk új módon szemlélnünk önmagunkat. A természet korlátáiból eredendően formánk a megfigyelés ״kívülről befelé” irányuló módszerének tárgya. Amit emberi eszköz megfigyelni és tapasztalni képes - érzékelés, értelem és érzelem útján - csupán jelzése annak, mi rejlik a felszín alatt. Azzal kezdjük, hogy megvizsgáljuk a körülöttünk lévő anyagi valóságot, aztán eszünk és érzelmeink segítségével lehántjuk külső rétegeit, megkíséreljük felfogni azokat a belső erőket, amelyek meghatározzák a természet működését. Ha képesek volnánk minden réteget lehántani, lassanként kezdene földerengeni előttünk a valóság. Egyelőre azonban a valóságnak csupán néhány külső rétegén vagyunk képesek keresztülhatolni, s a beljebb fekvőkig nem érünk el. Ha nem vagyunk képesek felfogni a valóságot, hogyan vagyunk képesek bármiféle reális képet alkotni az Örökkévalóról? Erre azért vagyunk képesek, mert az Örökkévaló azt akarja, hogy az 3
