Egység, 2002 (47-50. szám)

2002-06-01 / 48. szám

Egység B.I.G. - Egy zsidó író portréja Benedek István Gábor, a neves zsidó író és publicista; a népszerű BIG; a Chabad Lubavics Egyesület odaadó barátja; az utóbbi években több zsidó tárgyú könyvvel lepte meg a maradék magyarországi zsidósá­­got. Ezek közül az első, A komlósi Tóra, most jelent meg második kiadásban. Ebből az alkalomból rajzolja meg BIG életútját lapunk mun­­katársa, Deutsch Gábor. ״Egyszer jött a pillanat, amikor úgy gondoltam, megpróbálom kinyitni a magam zárt dobozát; ezeket a történeteket ta­­láltam benne.” Bár e mondat a Brooklyn kö­­tét fülszövegében talál­­ható, illik a most máso­­dik kiadásban megjelent A komlósi Tórához is. A Brooklyn ennek a kötet­­nek a szellemi folytatása. A komlósi Tóráról, amelyet Benedek István Gábor ötvenöt éves ko-BIG a jeruzsálemi Siratófalnál mért, de a vallási életet nem tudta hi­­vatásának elképzelni. Ezért két év után elhagyta az intézetet. Némi hánykoló­­dás után, sok jó barát segítségével el­­végezte a MUOSZ újságíró iskoláját. Szolnokon gyakomokoskodott, majd a Vasas híradó című szövetkezeti lap pályakezdő zsurnalisztája lett. Karrierje igazából 1968-ban kezdő­­dött, amikor Fazekas György, a szer­­kesztő zseni - aki az 56-os Nagy Imre kormány sajtótitkára volt, s ezért ke­­mény börtönbüntetést szenvedett - azt a feladatot kapta, hogy a Magyar Hír­­lapból csináljon színvonalas lapot. Sza­­bad kezet kapott hozzá, élt is vele, és kitűnő gárdát hozott össze. BIG tíz éven át munkatársa, illetve főmunkatársa volt alapnak. 1977-ben az Ország-Világnál lett rovatvezető, majd a Népszabadság­­hoz került, ahol ugyancsak egy évtize­­den át dolgozott. Közben tanított az új­­ságíró iskolán, majd a Magyarország c. hetilap főszerkesztő-helyettese lett. Je­­lentős újságíró díjakat kapott. A Magvetőnél megjelentetett egy riportregényt, Boldog vesztegzár cím­­mel. E könyvben talán ő írt először Magyarországon részletesen Rákosi zsidó gyökereiről. Kiderítette: a párt­­vezér a szegedi Csillag börtönben egy ajánlatot kapott a helyi hitközségtől. Frankel Jenő, a tudós-rabbi (aki másodrabbiként működött Lőw Immá­­nuel mellett) szervezte az akciót: a pén­­tek estéket töltse a családoknál, vacso­­rázhasson, ágyban alhasson és szom­­hatonként vegyen részt a Tóra olvasá­­sokon. Rákosi azonban hajthatatlan­­nak bizonyult: a valláshoz semmi köze, a sábesz közömbös a számára, ő a magyar munkásmozgalom vezetője, nem kér kivételezést. Később, amikor hatalomra került, következetesen ragaszkodott elveihez, a cionista pereket éppoly hideg kon­­formizmussal készítette elő, mint a töb­­bi moszkvai ״megrendelést”: az eret­­nek kommunisták - Rajk László, De­­mény Pál - vagy a klerikális reakció - Mindszenti és Grősz - ügyét. Az Énekek éneke - hexamete rben A nyolcvanas évek végén újságíróként Kínában járt. Sok tekintetben lenyű­­gözte, amit ott akkoriban látott. Ren­­getegen tanultak angolul, németül, franciául, sőt a kis magyar nyelvre is jutott húsz-huszonöt diák. Kína nyitni akart a nagyvilág felé. A tolmácsa, aki egyetemi tanideje alatt egyetlen ma­­gyárt sem látott, rajongott Arany Já-7 A következő novelláskötet, a Brooklyn megírására az előző könyv sikere is sarkalhatta a szerzőt. Ebben már a zsidók háború utáni életéről is szó esik. E novellasorozat kiemelkedő darabja az 1956-ban befejeződő, az eseményeket árnyaltan bemutató cím­­adó novella. A főhős, Slajmi önáltatá­­sa tragédiával végződik. Mindkét kötet kifejezési formája a líra, a humor, és a mesélő kedv keveréke. A jeles szerző ezt követő regényei, tárcái, novellái tudatosan ugyanezen a mezsgyén mozognak. Úgy hisszük, a belőlük áradó jiddiskeitet akkor értjük meg igazán, ha számba vesszük BIG életútját. Benedek István Gábor 1937-ben született Gyulán. Tótkomlóson gyere­­keskedett, majd a Bergen-Belsen-i fe­­lejthetetlen nyomokat hagyó kaland után szüleivel Orosházára költözött. Ennek oka: édesapja nem akart a há­­ború utáni zűrzavar politikai eszköze lenni. Apja vonzódott az irodalomhoz, idézni is tudta eredeti nyelven a görög klasszikusokat, de számára a közgazda­­ság világa maradt a meghatározó. A gimnáziumot elvégezte ugyan a fiú, de egyetemre nem vették fel, mert fivére, Pál éppen akkor ״disszidált” Izraelbe. Jószerivel azonnal az Új Kelet című magyar nyelvű újság egyik szerkesztő­­je lett, és ez a tény BIG-nek nem ho­­zott piros pontokat. A rabbiképzőben így lett a rabbiképző szemináriumában Scheiber Sándor növendéke. Tisztelte mesterét, rajongott a zsidó történele­rában írt, el lehet mondani, hogy for­­dulat a szerző munkásságában; itt lel­­te meg az író igazi hangját. Szinte megelevenedik a tótkomlósi zsidó temető, még azok szelleme is életre kell, akik máshol nyugszanak, vagy tehetetlenül füstté szálltak. Mond­­hatjuk, status nascendi, a zsidóknak a hajdani szlovák faluban való megjele­­nésétől egészen az onnan való távozá­­sukig kapunk képet életükről, gondja­­ikról, tradícióikról, dolgos hétköznap­­jaikról, ünnepeikről. Hat évesen Bergen-Belsenben BIG hat éves volt, amikor a deportáló vagonnal elhagyta Komlóst Bergen Belsen felé. Mégis a családi elbeszélés, a volt szomszédok meglátogatása, a sí­­rok felkeresése, valamint a család ismert személyiségeiről - Bródy Sándorról és Czukor Adolfról - szóló történetek arra ösztönözték, hogy megmentse a fele­­déstől a régi históriákat, az immár tel­­jesen eltűnt életformát. Nagyapja Bra­­un Sámuel, a Munkács és Ungvár kö­­zötti Szederkényből származó Bron Mózes fia, megjelenésével vetette meg a lábát a család a helységben. A novelláskötet lírai szépségű csú­­csa a címadó novella, egyben kitűnő helyzetkép 1956-ról is. Arról szól, hogy a komlósi kántornak szereznie kell a fővárosból egy Tóra tekercset -, mert a régi tönkrement, de mire dia­­dalmasan hazaviszi a nagy nehézségek árán és kalandos körülmények között meglelt kincset, már nincs kinek felöl­­vasni belőle, elment Tótkomlós zsidó közössége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom