Egység, 2002 (47-50. szám)
2002-06-01 / 48. szám
A volt miniszterelnök születésnapi ajándéka Sámirt Smuel Gárlicki rabbi, a lubavicsi rebbe tel-avivi küldöttje, vette rá az egyedi ajándékra... Jicchák Sámir, Izrael volt miniszterelnöke, a nyolcvanas éveit tapossa de fiatalos és módfelett aktív. Rendszeresen interjúvolja őt a sajtó és a rádió, és ilyenkor a tőle megszokott eréllyel és egyértelműséggel fejti ki a Likud - jobboldali - álláspontját. Nemrég fényképe jelent meg a sajtóban és a tévében, amint éppen töfilint rak, vagyis felteszi a hagyómányos imaszíjakat, és imádkozik. Mint kiderült, a nem vallásos Sámir ezt születésnapi ajándéknak szánta, ugyanis aznap volt a néhai lubavicsi rebbe századik születésnapja. Sámir nagy híve volt a rebbének, mivel ő is az erélyes, kompromisszum-ellenes álláspontot képviselte az arabokkai szemben, mivel az veszélyezteti a zsidó nép biztonságát. harcban, a világ pozitív spiritualitással telítődött. A jóság a felszín alatt található, és arra törekszik, hogy kitörhessen. A többi már csak rajtunk múlik. Ha újabb jócselekedetet hajtunk végre - és nem tudhatjuk, melyik lesz a döntő - a magunk javára billenthetjük a mérleg serpenyőjét, kiszabadíthatjuk az évszázadok alatt felgyülemlett fényt, hogy az elárassza a világot a tudás fényével és az Örökkévaló jóságával. A New Yorkban megjelent best-seller alapján, amely a Rebbe beszédeinek válogatását tártálmázzá: Simon Jacobson, Toward a Meaningful Life, William Morrow and Company, 294 oldal. Héber nyelvtanfolyam A Szochnut júliusban és augusztusban 50 órás intenzív tanfolyamokat indít kezdő és haladó szinteken is. A tanítás a délelőtti órákban hétfőtől csütörtökig tart. A tanfolyamok beszédcentrikusak, emellett az írást és olvasást is elsajátíthatják hallgatóink. A több éves gyakorlattal rendelkező tanáraink továbbképzéseken fejlesztik tudásukat. A tandíj, mely a könyv árát is magába foglalja: 22.000 Ft. Jelentkezés: a 3743068־-as telefonszámon. 1978-ban, nem sokkal azután, hogy a Rebbe komoly infarktust szenvedett, egy orvos vért vett tőle.- Mi vonja ki a vért az erekből?.- kérdezte a Rebbe. - A tű vagy a fecskendő vákuuma? Az orvos elmagyarázta, hogy a vákuum.- Ez arra a gondokkal küszködő emberre emlékeztet engem, aki egyszer felkeresett - mondta a Rebbe titkárának, aki mellette állt.- Arról panaszkodott, hogy ״üresnek” és mindenre alkalmatlannak érzi magát. Én azt mondtam neki: épp ellenkezőleg - egy üres edény jóval többet képes magába fogadni, mint az, amelyik telítve van, és ezért valójában sokkal előnyösebb helyzetben van, hogy véghezvigyen jó és szent dolgokat. Az a bizonyos nap ünnepnap volt, és a Rebbe ilyen alkalmakkor beszédet tartott. - Mivel nem lesz módomban beszélni - fordult a Rebbe titkárához azt kérem tőled, ismételd el, amit mondtam. Miképpen a vákuum sokkal inkább képes magába szívni, mint az, ami telítve van, és noha a ma esti összejövetelen az a személy, aki áltatában székemben ül, távol lesz, az ünnep hangulata nem romlik el. Épp ellenkezőleg: a vákuum mindenféle nagyszerű dolgokat fog előhívni az égből. Örökkévaló mindannyiunknak fontos feladatot adott: végrehajtani és másokát is jócselekedetekre bátorítani; időt, energiát és tudást nem kímélve lehántani az ״edény” burkait, hogy feltárjuk az Örökkévaló fényét. Még ha nincs is kielégítő válasz a rosszra, értelemmel teli életet tudunk - sőt kell - élnünk, elősegíteni az igazságot és jóságot, hozzájárulva egy jobb világ kialakításához, amelyben a rossznak nincs táptalaja, amelyben az emberi szívben nincs helye semmiféle embertelenségnek. Hogyan viszonyuljunk tehát egy olyan borzalmas kataklizmához, mint a Holocaust? Nekünk aligha lehet magyarázatunk egy ennyire érthetetlen, értelmetlen gonoszságra, és nem értjük az Örökkévalót, hogy ezt miért tette lehetővé. Ugyanakkor ezt az eseményt végső kihívásnak kell tekinteni, mellyel teljes elszántsággal és eltökéltséggel kell szembenéznünk. Nem engedhetjük, hogy a tragédia megbénítson bennünket; inkább arra kell inspirálnia, hogy még erősebben elkötelezzük magunkat a jó erői mellett. Függetlenül attól, mennyi időnek kell eltelnie, míg a világ egésze bűnbánatot érez a Holocaust miatt, azt kell vallanunk: a magunk részéről nem lankadó elhatározottsággal teljesítjük feladatunkat, hogy ez a világ méltó otthona legyen az Örökkévalónak és az emberiségnek. Miképpen birkózzunk meg tehát a rosszal és az így keletkezett fájdalommai? A hit nyújtja a legcsodásabb - és legpragmatikusabb - választ: ne hagyjuk, hogy szívünk vagy elménk e kérdés megválaszolásával küszködjön, hiszén úgysem lelünk megfelelő válaszra. Ahelyett, hogy időnket a negatívra pazarolnánk, inkább az általunk végrehajtható jóra koncentráljunk. Képesek vagyunk legyőzni a rossz erőit azáltal, hogy rájuk irányítjuk a jóság fényét. És megvan bennünk a bizonyosság, hogy a jó győzedelmeskedik. Ez a bizonyosság több, mint egyszerű optimizmus. Mivel a jóság a világ és az emberiség természetes állapota, hatása örök életű és állandóan összeadódik. Az emberek jócselekedetei mind építőkövek, melyek a jó végső győzelmét segítik elő. Az erkölcsi botlás nem hiba, hanem e folyamat mellékterméke. Amikor a jó erői teret nyernek, a rossz forrásának erői megpróbálják visszavetni őket, és saját teljes összeomlásuk előtt mégegyszer kisérletet tesznek egy utolsó visszavágásra. Oly sok jósággal és erénnyel eltoltött év után, melyek során csodálatos emberek hullatták vérüket és könnyűkét a jó és helyes érdekében vívott 3
