Egység, 2001 (43-46. szám)
2001-05-01 / 45. szám
Egység Széder Mosonmagyaróváron Apa ... nincs elég hely A közösségi célokra használt szoba, - amiben a széder megrendezésre került, 34 fő befogadásánál többre nem képes. Egyébként ez a helyiség szolgál többek között a hetente egyszer megrendezésre kerülő héber nyelvtanfolyamra is, ami egy kapcsolatfenntartó szerepet is betölt.- A terem méreteiből adódóan sajnos nem tudtunk több, mint 34 embert leültetni, így sajnos teli rossz lelki ismerettel saját édesapámat kellett felhívnőm, hogy ne jöjjön, mert már a harmincötödik embert nem fogom tudni leültetni. A széderi vacsora mindig jóízű- Milyen érzelmeket váltott ki az emberekből a az együtt eltöltött este?- Változóakat, hiszen a múltbeli emlékek nem minden esetben egyeztek meg a mi kis széderünkkel, de mindenhonnan pozitív visszajelzéseket kaptam. A szédert Verő Tamás és Radnóti Zoltán rabbik vezették, és a jó hangulathoz ők is nagyban hozzájárultak. Sajnos a széderen Lőwei Miklós személyesen nem tudott részt venni, de gondolatban velünk volt, és felesége elmondása szerint régen nem evett olyan jóízűen, mint abból a széderi vacsorából, amit mi küldtünk neki. Vallásosság nélkül nem megy- Most, hogy ilyen sikeres volt ez a széder, mi a következő lépés?- Az elsőszámú dolog az, hogy az Alapítvány és Búzási Árpád jóvoltából a birtokunkba került egy 160 négyzetméteres ház, amiben ki szeretnénk alakítani egy imádkozásra alkalmas termet és többek között egy szabadidős tévékenységekre alkalmas helyiséget is. Igaz a templom bebútorozása még kérdéses és még a Tóratekercset sem tudjuk, hogyan fogjuk felöltöztetni, de mi mindig bizakodva nézünk a jövőbe. Ha készen lesznek az új helyiségek, akkor nagyobb helyen tarthatjuk majd a héber nyelvórákat és talán még többen fognak ellátogatni a zsidósággal kapcsolatos előadásainkra - mondja bizakodva Ligeti László. Hiszen tudjuk, hogy az élet alapértékeit a Tízparancsolat adja és az identitástudat megtartása,- az asszimiláció elkerülése miatt - vallásosság nélkül nem megy. Mi, ezekkel a baráti összejövetelekkel és előadásokkai próbáljuk megtalálni a helyes utat. Bánfi Judit 9 - Első lépésben a közeli barátokat és ismerősöket kérdeztem meg, ők hogyan és mire emlékeznek vissza a gyerekkori széderekből, mit tudnak az egész lebonyolitásáról. Engem is meglepő módon a kérdésem sokakból sokféle reakciót váltott ki. Valaki könnybe lábadt szemmel nem tudott mást válaszolni, csak azt, hogy: ״Hát mindig nagyon szép volt...” vagy ״...arra emlékszem, hogy az apukám nagyon szépen énekelt... ”. Ezek után a következő utam a könyvtárba vezetett és belevetettem magamat a különböző hágádák tanulmányozásába. Könyvklub a.«bW UAmvfc» Ha már széder, akkor kóser- Egy dologban viszont biztos voltam,- mondja Ligeti László - ha szédert rendezek, akkor az csak kóser lehet. Abból nem engedek! Március elejétől kezdődtek a nagy szervezések; első sorban a macesz, a kóser étel, és a hágádák beszerzése.- Maceszt a hitközség biztosított számunkra, a kóser ételt a Scheiber iskólából szállítottuk, akik arra is felhívták a figyelmünket, hogy milyen ״óvintézkedéseket” kell tennünk annak érdekében, hogy az étel kóser is maradjon peszách idején. A széderen Chábád Lubavics gondozásában megjelent, új színes a hágádákat használtűk, ami könnyű áttekinthetőségének köszönhetően pontos ״forgatókönyvnek” bizonyult. A széder estére mindenki személyre szóló meghívót kapott. A mosoni zsidóságot az 1800-ás években csupán három zsidó család tartótta életben, ezt az alacsony létszámot a későbbiek során Rajkáról és Ausztriából bevándorló zsidó családok növelték tovább. A hitközség 1860-ban létesült és ezt követően a II. Világháborúig a zsidók száma megsokszorozódott. Sajnálatos dolog, hogy a Holocaust és ‘56 után mindössze három-négy család maradt és ezzel szinte teljesen megszűnt mindenfajta hitélet. Á hitközség újabb megalakulásáig Lőwei Miklós áldozatos munkája tartotta össze a kis közösséget. A hosszú (kényszer)szünet után 1998-ban 24 fővel alapították újra a hitközséget, aminek elnöke Ligeti László. Egy különleges alkalom és egy nagyszabású vállalkozás alkalmából készült interjú Ligeti úrral. A kezdetek - Purim a színházban- A hitközség megalakulását megelőzve egy évvel, 1997-ben Búzási Árpád áldozatos munkájának köszönhetően létrejött a Salamon Utódai nevű alapítvány ami mind a mai napig nagyban hozzájárul a hitközség munkájához. Egy különleges esemény történt Mosonmagyaróváron ami a maga nemében egyedülállónak is mondható. Ligeti László elhatározta, hogy a sikerés purimi bál után nyilvános szédert rendez a hitközségének, és pedig nem is akármilyet.- Tavaly a Purimot még a Győri balett purimi előadása keretén belül ünnepeltük, de igazából az ünnep történetét csak most, egy évvel később értettem meg, amikor saját magam néztem utána és olvastam el az Eszter könyvét - kezdi a beszélgetést Ligeti úr. Ezért is gondoltam arra, hogy idén megpróbálkozom a széder szervezésével.- Mikor volt utoljára Mosonmagyaróváron nyilvános széder?- Utoljára szédert a most 92 éves Búzási Árpád 1938-ban rendezett családi keretek között - azóta nem volt széder Mosonmagyaróváron, nyilvánosan pedig még soha nem volt. így jött az ötlet, hogy épp itt az ideje, - ha egy kicsit más keretek között is, de újra megrendezésre kerüljön. Emlékektől a könyvtárig Tehát az elgondolást, hamar tettek is követték. Az már megvolt, hogy mit, az is megvolt, hogy hol, hiszen a közösségi ház terme rendelkezésre állt, már csak egy kérdés maradt, hogyan?!
