Egység, 2001 (43-46. szám)

2001-05-01 / 45. szám

Egység Vendégségben - szédereste a lubavicsiaknál ját helyét a közösségen belül, és lelki habitusa szerint kifelé vagy magába for­­dulóan megéli az ünnepet. Ereztem, hogy valami nagyon jó történik körű­­lőttem, s önkéntelenül megpróbáltam bekapcsolódni a szertartások meneté­­be, s felvenni a közös ritmust. Bár nem értettem az énekek szövegét, a dallam magával ragadott. Nagyon mély be­­nyomást tett rám a közös étkezés. Lát­­tam, ahogy a külföldi vendégek - hoz­­zám hasonlóan - megérezték, hogy mi1 lyen jó dolog, ha az ember tartozik valahová, erősen kötődik gyökereihez és ápolja a hagyományokat. Köszönettel tartozom mindazok­­nak, akik lehetővé tették számomra, hogy részt vegyek ezen az estén. Sófalvi Tímea Április 8-án egy konferencia résztvevő­­jeként egy emlékezetes estén vehettem részt. A konferencia a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel fog­­lalkozott. A 15 országból érkezett fia­­falok nagy érdeklődéssel ismerkedtek meg a különböző kultúrákkal, szoká­­sokkal. A programban szabadon vá­­lasztható volt a széderestén való rész­­vétel - így a szervezőkkel együtt majd­­nem harmincán látogattunk el a lubavicsiaknál tartott széderestére. Mindannyian izgatottan készültünk. Sokunknak ez volt az első széderestéje, ezért is különleges volt. Nehéz szavakat találni az élmény­­re, amit számomra jelentett ez az este. Megérintett a bensőséges hangulat. Láttam, ahogy mindenki érezte a sa­Ünnepeltünk március 8-án ... csak nem úgy, ahogy a többség, de ez még izgalmasabbá tette az egészet. A virággal mászkáló nők, és az ibolyaárus néniket megrohamozó férfiak között mi bulira készül­­tünk, méghozzá az Absolut Purim Partira. álltak be táncolni. A tombolahúzás után valamivel csökkent a táncolok száma, aki nyert, örömében, aki nem nyert bánatában, vagy csak a micva miatt. Jó pár ember törődött azzal is, hogy az eladásra kitett vallási tárgyú könyveket tanulmányozta, vásárolta. E sorok írójának az tetszett a leg­­jobban, hogy a vad bulizástól a vissza­­fogott komoly zsidóig bárki megtalál­­háttá önmagát és a Purim szépségét: a vallás és szimcha egységét. Hoch Cháva mexikói népviseletben ropták, lehetett látni a kavalkádban cigánylányt, autó­­szerelőt, gyári munkást, orvost, közép­­kori hercegnőt, kohén gádolt és né­­hány felismerhetetlen, extrém alakot is, akik remélhetőleg beöltöztek. Sokan egyre növekvő feszültséggel várták a tombolahúzást, mert fantasztikus nye­­remények keresték gazdájukat. Közü­­lük a legnagyobbat, két Európában bárhova felhasználható repülőjegyet­­egy szerencsés izraeli fiatal nyerte meg. Ahogy ment az idő egyre keveseb­­ben ettek, helyette többen és többen A Chábád a purimi összejövetelt szigo­­rúan a maga idejében, Purimkor tart­­ja, akkor is, ha másnap munkanapra virradunk. Az emberek mégis százával jöttek azon a csütörtökön. A kisterem­­ben majdnem nonstop folyt a Megila­olvasás, a nagyteremben folyt a sör és a whisky; az antialkoholisták ihatták az almás ivólevet, az ínyencek pedig ve­­hettek különleges koktélokat. Etel is akadt bőven: pástétomok, saláták, bárchesz és házi sütésű hámántáska. Az asztalok mellett egyik oldalon a fér­­fiák, másik oldalon a nők ropták a tán­­cot a csupa fiatalból álló Klezmer R együttes zenéjére. Vallásos és nem val­­lásos magyarországi és külföldi zsidók tömkelegé táncolt együtt. A bocherek 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom