Egység, 2001 (43-46. szám)
2001-03-01 / 44. szám
vábblépéshez. Az az ember, akinek nincsenek világosan megfogalmazott céljai, mindig zavarodott lesz. A zavarodottság pedig újabb zavart szül, hiszén ha csak egyszer is fennakadunk a félelem és a szorongás hálóján, még inkább úrrá lesz rajtunk a zavar és az elkeseredettség. Ha értelmesen akarjuk élni életűnkét, meg kell szabadulnunk a szívünket béklyózó szorongástól és bánattól. A kétségbeesés ellankasztja szívüket és gyengiti lelkünket. Megakadályozza, hogy felkészülten fogadjuk a valódi kihívásokat. Elég sok akadályt kell legyőznünk életünk során; éppen ezért, ne emeljük magunk elé belső akadályokát! Nincs más megoldás, mint hogy türelmesen szétfeszítsük a kételyek szórító bilincsét. A félelmet a sötétség élteti, csak ott burjánzik, ám rögtön szertefoszlik, mihelyt rávetül a tisztánlátás fénye. Tisztán kell látnunk életünk célját és minden energiánkat e cél elérésére kell összpontosítani. Mi táplálja félelmeinket? A félelemnek több oka van. Elképzelhető, hogy gyermekkorunkban visszaéltek bizalmunkkal. Megeshet, hogy egy traumatikus élmény kitörölhetetlen nyomot hagyott lelkűnkben. Még az is megeshet, hogy soha senki nem magyarázta el nekünk az élet célját és azt sem, ezt miképpen érhetjük el. A félelem akkor tud gyökeret verni, amikor azt képzeljük, hogy az élet véletlenszerű események láncolata. A szorongás a múlandóság féléimébői táplálkozik: félünk attól, hogy elveszítjük a körülöttünk lévő világot, amelyet már megszoktunk. Képzeljünk el egy gyereket, akinek csak egyetlen játékszere van. Ha ezt elvesszük tőle, hangos zokogásban tör ki. Ugyanígy, amikor azt hisszük, hogy a materiális világ az egyetlen létező világ, óhatatlanul félünk attól, hogy elveszítjük, hiszén csak ezt ismerjük. Ez a szemléletmód bizony nagyon nagy szűklátókörűségre vall. Az anyag, természeténél fogva, múlandó. Az az étel, melyet tegnap megettünk, mára tovatűnt. Azt a pénzt, amelyet ma megkeresünk, holnap elköltjük. Az a társadalmi helyzet és az a hatalom, melynek megszerzéséért oly sokat áldoztunk, egy pillanat alatt szertefoszük. Ha életünk ennyire múlandó alapokon áll, aligha fogjuk biztonságban érezni magunkat. A félelem és a szorongás alapvető forrása nem más, mint a materiális vi-Félelem és szorongás a bennünk rejtőző ellen íme Isten, az én segítségem, bízom, és nem rettegek; mert hatalmam és énekem az Örökkévaló, ő lett nekem segítségül!-Jesájá 12:1. Gondolj jót és a jó megvalósul.- A Rebbe dunk és képtelenek vagyunk a legegyszerűbb döntésre is. Az ismeretlentől való egészséges félelem megóv minket a veszélytől. Ennek a félelemnek az oka nyilvánvaló és fontos célt szolgál. Jóval több embert érint és sokkalta félelmetesebb azonban az a fajta félelem, melynek forrását nem ismerjük, és a tudatlanságból táplálkozik. Gondoljunk a kisgyerekre, aki fél a sötéttől. Semmi sem indokolja félelmét, s mégis képtelenek vagyunk szavakkal eloszlatni félelmét. Csakis azzal csillapíthatjuk félelmét, ha megígérjük, hogy vele maradunk és megvédjük, ha kézen fogjuk, felkapcsoljuk a villanyt, és megmutatjuk,• hogy nincs mitől félnie. Ugyanez a helyzet a felnőttekkel. Gyakran semmilyen alapja sincs a félelmünknek, de nagy ritkán, amikor mégis van, oly mértékben felnagyítjuk ránk gyakorolt hatását, mintha túszként tartana fogva. A kétely és a zűrzavar szüli a félelmet. Elfogadjunk-e egy állást vagy sem? Mit gondolnak majd barátaink és a családunk, ha ilyen vagy olyan módon megváltoztatjuk életünket? Az efféle zűrzavar roppant káros, mivel az érzelmi feszültség gyengítően hat. A tisztánlátás a legnagyobb áldásaink egyike. Mikor megszűnnek kételyeink, úgy érezzük, mintha egy hatalmas kő gördült volna le szívünkről. Még ha utólag úgy véljük, hogy tévesen döntörtünk, annyit már mindenesetre nyertünk, hogy tudjuk, mire számíthatunk, és ez erőt és magabiztosságot ad a to-A Rebbe gyakran mesélte el az alábbi történetet az apósáról, Joszef Jichak Schneersohn rabbiról. az előző lubavicsi Rebbéről. 1927-ben Joszef Schneersohn rabbit a kommunista hatóságok Moszkvába idézték. Mikor megtagadta az együttműködést, pisztolyt szegeztek a fejének.- Ez a kis játékszer már sokakát együttműködésre késztetett - mondták neki. - Sokakat szóra bírt már a félelem.- Ettől a játékszertől csak azok ijednek meg, akiknek egyetlen világuk és sok istenük van - válaszolta Joszef Jichak rabbi -, de akinek csak egyetlen istene és két világa van, az bizony aligha retten meg tőle. Mitől félünk? Sok mindentől félünk. Félünk a betegségtől és a haláltól. Félünk attól, hogy elveszítjük állásunkat vagy hogy szegényék leszünk. Félünk a változástól- egy új állástól, egy új otthontól vagy egy új házasságtól. Félhetünk az egyedülléttől vagy, épp ellenkezőleg, a többi embertői. És félhetünk attól is, hogy mások, a családunk, a barátaink, a kollégáink és a szomszédaink, szóval a társadalom nem fogad el minket. A félelem, a szorongás és a depresszió mind-mind olyan tényező, melyek sokban meghatározzák viselkedésünket. Ennek ellenére, igen kevéssé ismerjük ezeknek az érzéseknek az erejét. Legkifejlettebb formájukban akár teljesen megbéníthatnak bennünkét. Hogyan kezelhetjük ezeket az erőkét? Miért félünk, s főleg, mitől félünk? Ezek nem egyszerű kérdések, hiszén a félelem bonyolult, nagyhatású erő. Csöndben támad és mindent elpusztít, ami útjába kerül. Szorongást és depressziót okoz. Amikor elemészt minket a félelem, ítélőképességünk csorbát szenved, kételyek közt hánykó-2
