Egység, 2000 (41-42. szám)
2000-10-01 / 42. szám
Chászid menyecske lett a leányom! Ötven év után először chászid esküvő Budapesten, a Stefánia Palotában életnek logikus következménye az esküvő. Crown Heights zárt közösség - mindenki ismeri egymást, és nekem úgy tűnt az alatt a rövid idő alatt, amit ott töltöttem, hogy egymás segítségére is vannak ott az emberek. Én is kötöttem barátságokat. Dórát és férjét, Reuvént egy párnak szánták; létre is jött az esküvő. Nagy bölcsességet fedeztem fel ebben találkozásban, hiszen a kiindulás és a pillalatnyi állapot mindkét fiatalnál ugyanaz, mindketten az elmúlt öt évben fedezték fel vallásukat, és váltak chászid fiatalokká. Természetesen érzéseikről ők többet tudnának mesélni, de jó és megnyugtató őket együtt látni. Az USA-ban történt eljegyzést követően azzal jött haza lányom, hogy az esküvő szeptemberben Crown Heights-ben lesz. Miértemre azt a választ kaptam: ott gyönyörű esküvőket tudnak csinálni, minden olajozottan megy és vannak lányok is, akik ismerik a szent boldogságot és táncolnak az ifjú pár tiszteletéré. Oberländer rabbi is feltette a kérdést, ״Dóra miért nem itthon, miért gondolod, hogy ott szebb?”. Mások is ezt kérdezgették. Az érzelmek felduzzadtak és megváltoztatták az eredeti álláspontot. Gondolom ehhez az is hozzásegített, hogy a Vasvári zsinagógában megrendezett, az eljegyzéssel kapcsolatos L ’chájim ünnepség nagyon jól sikerült, sokan jöttek el és örültek együtt a fiatál párral. Tehát a fiatalok úgy döntöttek, hogy itthon lesz a nagy esemény. Batshevával és öt hónapos Eliézer fiával nekiláttunk a szervezésnek. Azóta is hálásan köszönöm azt, ahogyan engém irányítgatott és segített az esküvő megszervezésében. Báruchnak az egész esküvőért mondok köszönetét. A kóser konyha miatt a helyszín kiválasztása nem volt egyszerű, de az arra is sor került, hogy emberi problémák felmerülésekor a megoldást már magában kereste az én lányom és nem arra várt, hogy a másik azonnal megváltozzon A vállalkozás, ahol Dóra dolgozott nehéz helyzetbe került és Dórát is és még néhány kollégáját szélnek eresztették. Oberländer rabbi most már második alkalommal javasolta neki: ״Menj ki New Yorkba és tanuld meg a vallásódat!” Azonnal nem, de néhány hét múlva már nem az álláskeresés volt a legfontosabb, kézdett megfoganni a vágy... Ezen a ponton én is nehéz helyzetbe kerültem. Minden rendes ember dőlgozik, pénzt keres, ha akar mellette tanulni az rendben van, családot alapít, de felnőtt korban egzisztencia megteremtése helyett kizárólag vallással, filozófiával foglalkozni... Ki hallott ilyen? Nem mellette, hanem helyette! Később már így gondolkoztam: OK, ez az én gyerekem, ha így gondolja gondolkozzunk együtt, nézzük meg hogyan tudja eltartani magát. Ma úgyis minden a feje tetején áll, kimarad egy két év, nem a világ, majd utána minden folytatódik a maga útján. (Ezer kérdőjellel a fejemben utaztam el Izraelbe.) A tudást New Yorkban sem adják ingyen. Hála Istennek. Reggel negyed kilenctől kis ebéd szünettel folyik a tanulás fél négyig, utána futás ״baby sittelni”, vacsorára vissza és utána tanúlás késő estig. Ezt azért tudom ilyen részletesen, mert ott voltam és láttam, hogy hogyan élnek ott a lányok, sőt egy hétig hallgattam is az előadásokat igen nagy örömömre és épülésemre (kicsit sajnálva, hogy nem minden a maga idejében történik). Megragadt bennem a filozófiai előadások mellett A zsidó otthon óra, valamint a Háláchá, ahol egy magas rabbi káposztóval és tálkával a kezében tanítótta, hogyan lehet rovarmentesíteni a zöldséget. Már akkor tudtam, hogy ennek az 1999. novemberében fiammal, Zsomborral elutaztam Izraelbe, egy ״Izrael zsidó szemmel” nevű körutazásra. Régi, belső és egyre erősödő vágyam volt már, hogy Izraelbe látogassak. A siratófalnál én is letettem, a kövek közé bedugtam kéréseimet, majd eljöttem. Hirtelen eszembe jutott éppen aktuális nagy problémám, és arra kértem Istent, hadd tudjam meg, hogy Dórának szüksége van-e Amerikára, avagy ez csupán egy nagy fellángolás. Körülbelül fél órával később beültem az autóbuszba, bekapcsoltam a mobil telefonomat, amely azonnal megszólalt és a másik végén boldogan kiabálta lányom, hogy mehet New Yorkba, várják a Machon Chana Women’s Institute-ba. a lubavicsi leány-jesivába. Miután örömömet mindenkivel megosztottam, megnyugodtam; hittem és tudtam, hogy Dórának ez a legjobb. Ez számomra egyértelmű jel volt, amit mindenki igen könnyen megérthét, ha elolvassa lányom esküvőjének történetét. Ez a történet nem egyedül az én történetem. Elmondani viszont csak azt és úgy tudom, ahogyan ezt én megélem illetve megéltem. Dóra, héber nevén Dvóra férjhez ment Reuvén Paleyhez 2000. széptember 5-én, illetve Elül hó 5-én 5760- ban. Igazi chászid esküvő volt, egyesek szerint egyedülálló a második világháború óta Magyarországon. Hogyan jutottunk el ide? Dóra kereskedelmi akadémiát végzett, újságírást tanult, dolgozott és élte a fiatalok életét. Egyidejűleg eljártunk a Vasvári Pál utcába Tórát tanulni. Dóra egy idő után egyre gyakrabban fordult meg az Oberländer családnál; szeretett együtt lenni a gyerekekkel, Batshevával beszélgetni, a rabbitól megtudni valamit és szép Sábesz estéken résztvenni. Tanult JesiVAkációkon és körülbelül két évvel ezelőtt eldöntötte, hogy kóser konyhája lesz. Néhány pesti fiatal rendszeresen ellátogatott hozzá és kialakítottak egy kis baráti közösséget és kósert ettek. Amit cselekszünk az nagyón fontos, de aztán egyre többször 6
