Egység, 1999 (37-40. szám)

1999-11-01 / 40. szám

1999. február 5 GUT SÁBESZ Kaczér Illés: Ne félj szolgám Jákob 6. A Nikolsburgerek császári ״sógorai” Sulem megrettenve foga­­dott szót: a vak rabbi meglátta és megismerte. A rabbi való­­jában nem látott semmit. De megérezte rajta a föld szagát és az istállószagot, amelyet a falujából hozott és barátságo­­san érdeklődött nála, mit esi­­nált, hogy töltötte el a szabad­­ság heteit odahaza. Sulem na­­gyón szégyellte magát. Nem mondhatta, amit a többi diák mondott, hogy átnézte a jesivában tanult anyagot. Az apja földhözragadt parasztba házában és az egész faluban nem ismerik a könyvet. A rab­­bi ezt nem vette rossznéven tőle. A rabbit a föld érdekelte, az ásó meg a gereblye, a gi­­tiszta a barázdában, a vakond­­túrás, az ürge és a sebzett bor­­dájú ló. A vakember látni akar­­ta az életet, amely Isten napja alatt mozog és azt tudakolta a többi között, hogy vajon ala­­posan megvakarta-e Sulem az apró tehén hátát. A jesiva ren­­gett a hahotától, amikor Sulem igenlően válaszolt. De a vak rabbi csak bólogatott; átszelle­­mült arcán világított a mosoly.- Egy anyát simogattál meg, Sulem. Eltűnődött és még ezt mondta.- És netán egy elhalt déd­­anyát. Az utóbbi szavaknak már kabbalisztikus értelme lehetett, ezt csak Manasse papa foghat­­ta volna fel. Sulem és a többi ifjú számára a jesivában tilalmas tudomány volt a kabbala. Maga Kunicz rabbi tilalmazta azzal a megokolással, hogy rejtett is­­meretekre az ember csak életei utolsó szakában érett. (Folytatás következik) Óvoda? Iskola? A válasz: Gán Menáchem és Bét Menáchem, ahol a gyere­­kék amerikai módszerekkel - két nyelven - kapnak zsidó és általános oktatást. Érdeklődni és beiratkozni lehet: 268-0183. gével lefolytatott párbeszéd és az üzlet bécsi veszteségei egy időre visszaterelték a családi kötelességekhez és az üzlethez. Összeállt Fürth Gedáljával, aki bizonyos Mayer Amsel Roth­­schild frankfurti kereskedővel volt összeköttetésben és a na­­póleoni háborúk előtt Mayer Amset fiának, Nathanielnek szállította Angliába a gyapjút. A társulás következtében Fürth fia, Azriel, elvette Nikolsburger Ráchelt. Röviddel ezután Han­­na is férjhezment. A szentmiklósi jesiva első nővén­­déke, Sémája Káhn vette el. Sémája két évig szombatolt a Nikolsburger-házban s a nyú- Iánk, feketeszemű, pap-ősök­­tői származó bóchert már min­­denki kedvelte. Hanna eljegyzése után Manasse papa új szombatost hozott a rabbi udvarából. A család összenézett. A nagy­­csontú vörhenyős Sulem ko­­pott volt és ágrólszakadt, fél­­szeg és szegletes: erősen kirítt az asztal ünnepi környezetéből. Általános volt a vélekedés, hogy csak átmeneti vendég, amíg jobb nem akad. De Manasse nem így gondolta. Manasse a világtalan rabbi bel­­ső tekintetével nézte az új bóchert és olyan rejtett szép­­ségeket látott meg benne, ame­­lyeket a többiek nem tudtak és nem is akartak felfedezni. Sulemnek minden fogyató­­kossága mellett volt egy nagy előnye: a rabbi különösen ked­­velte. Még az első fél év után történt, hogy a jesiva nyári szü­­nidejéről visszatérve ott szórón­­gott mintegy félszáz hallgató­­társával az előadó-emelvény alatt. Juda Lőb rabbi felemelte a fejét és reádobta mutatóujját.-Te vagy az ott, Sulem? Gyere fel hozzám. Mintha nem is a felesége, ha­­nem valamilyen felsőbb számonkérő előtt kellene iga­­zolnia magát.- A császári törvény elől futottam meg. De csak azért, hogy egy fontosabb parancsot teljesítsek. Megemelte hangját és mintha egyszeriben görnyedt tartását is levetette volna.- Ha átnézed a családi ira­­tokát, találsz ott egy fogalma­­zást bizonyos beadványról. Eredetije a bécsi udvari levél­­tárban hever. Okfejtése a nagy Maimonidészre, stílusának elő­­kelősége egy másik ősünkre, Don Isac Abarbanelre emlé­­keztet. - Ha Ádám és Éva és ivadékaik - mondja ez az írás - nem teljesítették volna a fel­­sőbb rendeletet, amely a világ­­teremtés hatodik napján kelt és amaz ismert szavakkal kezdő­­dik: ״Szaporodjatok és soka­­sodjatok", Felségtek dicső őse, Károly császár sem bocsátott volna ki a rendeletbe ütköző, tehát minden kétséget kizáró­­an érvénytelen ellenrendele­­tét... És ha éppen tudni aka­­rod, Cheile fiam, ezeket a fi­­gyelemreméltó szavakat a mi Dávid Lévink, igenis, a nagy Dávid Lévi írta a Józsefhez in­­tézett előterjesztésében. József belátta, hogy Dávid Lévinek igaza van. De József meghalt és az új uralom nem akart tud­­ni Józsefről. Lipót nem látott be semmit és alig maradt a tró­­non két évnél tovább. A Nikolsburgerek úgy be­­széliek a császárokról, ahogy sógorokról szokás. Egyszerűen a keresztnevükön emlegették őket. József, Lipót, Ferenc. A szentmiklósi évek alatt róluk is kevesebb szó esett: Menasse egyre ritkábban vitatkozott kedvelt császárjaival. A felesé­- Mit tudják ők, mikor ismét­­lődik ott a háború és netán még véresebben, mint valaha? Amíg a Korzikai él, sehol sem biztonságos császárok szom­­szédságában. Én nem vinném fiatal leányaimat a mészáros közelébe. Ha tehetném, az őre­­geket is idehoznám. Itt a he­­gyek közt, ahova nem lehet ágyút vontatni, mégis csak biz­­tosabb. Helén mama vonogatta a vállát és Manasse papa hang­­ja szemrehányó lett.- Akkor nem mondtad, hogy Pozsonyban akarnál ma­­radni. Álltái volna a bámészko­­dók közt, egy sorban a röhö­­gő és lármázó csőcselékkel és meresztgetted volna a szeme­­det, mi történik a kapuk előtt és mi történik a kapuk mögött? Végignézted volna és végig­­nézhettem volna én, miként alázzák meg Ausztriát?- Egy Nikolsburger! - kiál­­tott fel az asszony. - Olyan büszkék vagytok. Ti és a Lotha­­ringiai Ház. Jósua a nagy Kaunitz gabonakupece volt. Bocsánat a tiszteletlenségért, ezt csak mi, a harmadrangú Holi­­schauerek, mondjuk így. Szerin­­tetek gabonakancellár volt Jósua. Ám jó. A híres gabona­­kancellár és fia, a még híresebb Dávid Lévi, császárnőket és császárokat oktatott ki, hogyan kell uralkodni. De azt nem tud­­tátok kikönyörögni magas párt­­fogóitoknál, hogy a leányaitok ott menjenek férjhez, ahol szü­­lettek és nevelkedtek.- Egy Nikolsburger nem könyörög. De nem is lázad. Egy Nikolsburger engedelmes­­kedik.-Te talán engedelmesked­­tél? Elfutottál, hogy kijátszd a császárjaidat. Manasse szava halk lett. * • Kiadja a Chabad-Lubavics - Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület • Published weekly by Chabad- Lubavitch - The Jewish Heritage Center of Hungary • 1075 Budapest, Wesselényi u. 4. i./l. • Telefon: (361) 268-0183 • Felelős kiadó: Rabbi Baruch Oberländer • Főszerkesztő: Naftali Kraus • Olvasószerkesztő: Gergely István • ISSN 1416-4604 • Előfizetési díjak: 1 évre 1900 forint; 1/2 évre 1000 forint • A kiadvány szent szövegek részleteit és magyarázatait tartalmazza. Kérjük, ne dobja el! Gut Sábesz Megjelenik hetente

Next

/
Oldalképek
Tartalom