Egység, 1999 (37-40. szám)
1999-11-01 / 40. szám
1998. szeptember 18. GUT SÁBESZ Patai József: A középső kapu 20. ״Hogyan csinálhat ez üzletet másnak a tehenével?” a mi ״sabosz-gój”-unknak, aki péntek- és ünnepeste bejön a templomba és csupasz ujjaival lecsípi az égő gyertyáknak a belét, vagy ha kell, egészen kiviszi, reá fúj és eloltja. Mit érthet ez? És ha valamennyijünket a jobbpártból is és a balpártból is beterelnék a csendőrök a ״Középső Kapu”-hoz a chéderbe és reápa• rancsolnának Reb Sólemre, magyarázza meg nekik, mit monc Rabbi Joszé, mit mond Rabbi Zéra, megértenének-e belőle akár csak egyetlen szót is? ״Életmentés” az erdészéknél Hirtelen nagy zsibongás történi lent a kút körül. A nép át akar ta törni a csendőrök kordonját Pár suhanc köveket dobott e ״Kakastollasokra”. Fegyverei• villogtak le a vállakról, puskára pogás és jajveszékelés töltötte meg a levegőt. ״Halottak is van nak” - kiabálták. A híd körű felbomlott a rend. Mindenk eszeveszetten rohant jobbra-bal ra. Néhány ló megvadultan szá guldott a szánnal föl a part felé A gyerekek ijedten szerteszétsza ladtak, rémüldöző anyák utánul és én a nagy zűrzavarban egyil szánkó alá kerültem és vére: homlokkal terültem el a havon Szerencsére közel volt az erdész ék udvara. Az erdészné felka pott, bevitt a szobába, szelíder megsimogatta az arcomat ״Ilonka, hozz be gyorsan hidec vizet”. Borogatásokat kaptam i homlokomra és Ilonka tartotta míg elállt a vérzés. Nem is fáj olyan nagyon. ״Ilonka, hozz b< egy pohár friss vizet!” Megittan és közbe eszembe ötlött: lehet e, hogy ebben a házban csak ugyan még egy pohár vizet sen szabad meginni, ahogy Reb Só lem mondotta? Közben anyán jött rohanva és kezeit tördelve ״No csak ne ijedjen meg, Zsuzs néni, nincs semmi baj. Csak eg; kis figyelmeztető jelt fog viselr a homlokán, hogy máskor ő i jobban vigyázzon.” A könyv reprint kiadása kapható a Múlt és Jövő kiadónál. Érdeklődni lehet a 316-7019-as telefonszámon. tő. A chéderbe magas szárú csízmában jártunk, amely sokszor térdig belesüppedt a pihés puha hóba. A pataknak nyoma sem volt. Csak a gyerekek vágtak ittott ösvényt rajta, hogy a fölfedett jégen ״irongáljunk”. Persze korcsolya nélkül. Minden jótét lélek behúzódott a meleg szobába. A boltban megfagyott a forgalom. És a háztól az ólig is csak duplakendőbe burkolózva mentek az asszonyok. Éjjel még farkasokat is láttak a határban. Egyszer csak szokatlan zsibongás zaja verte fel a falu csendjét. Kezdődtek a követválasztások. Ma már csak emléke él. De abban az időben, Isten tudja miért, a mi falunkba jöttek a közeli városokból választani. Hatvanból és Apcból, Szántóból és Tarjánból, Pásztóból és Püspökiből s ki tudja még honnan jöttek a telezsúfolt szekerek, pántlikás, zászlós, daloló emberekkel. A falu tele lett érthetetlen, új nótákkal, miket ezelőtt sohasem hallottunk. Jobbpártról és balpártról énekeltek, nagyokát kurjantottak, a kezükben csillogó pálinkás üvegekkel hadonászva. Csendőrök szállták meg a hidat és szétoszlatták a tolongó tömeget, jobbra és balra. Ez volna hát a jobbpárt és a balpárt? De miért akarnak ezek az emberek folyton nekimenni egymásnak? Miért dulakodtak ez előbb úgy a hídon, hogy sokan egymásba fonódva mint nagy forgó gombolyagok belepotyogtak a patak mély medrébe? Szerencsére most puha hópárnák estek és nem történt semmi bajuk. A parasztok közt sürög-forog Reb Mordche Seidner, a falu kedvenc ״Modchele”-je, gesztiku- Iái és magyaráz, jobbpárt, balpárt, így lesz, úgy lesz és köréje gyűrűző tömeg fejjel bólint. Vajon mit magyaráz? És most éppen a Berecz bácsinak fejteget valamit letet másnak a tehenével? Hanem a tehén visszamegy a gazdájához! ” Babyloniában az első véleménynek adtak igazat. Szólőtt Rabbi Zéra: Hiszen akkor megeshetik, hogy a tulajdonos tartozik több tehén árát megfizetni a bérbe vevőnek. Hogy hogyan? Bérbe vett 100 napra. Pár nap múlva a tulajdonos visszakérte kölcsön és nála meghalt. Akkor a bérbe vevő fel van mentve minden kötelezettség alól, viszont a tulajdonos tartózik megfizetni a tehén árát a bérbe vevőnek, akitől ő ingyen kapta kölcsön. Mert mi a különbség, ha idegennél van kölcsőn, vagy a gazdánál. És a Ha- Iái angyalának is mindegy, akár itt van, akár ott van a tehén! Azonkívül tartozik a tulajdonos új tehenet adni a bérbe vevőnek a hátralevő bérnapokra. Ha ezalatt ismét kölcsön kéri a tulajdonos és meghal nála, akkor újból tartozik fizetni egy tehén árát a bérbe vevőnek és adni újabb tehenet a további hátralevő bérnapokra. És így tovább. A bérbe vevő így száz napi bére fejében egy egész tehéncsordához juthatna. És ez mégsem volna igazság. Cseppet sem csodálkoztunk, mikor később azt olvastuk, hogy ״mikor Rabbi Zéra felköltözött Izrael országába, száz napot böjtölt, hogy elfelejtsen mindent, amit Babyloniában tanult”.- Nektek, ugye, nem kell böjtölnötök, hogy felejtsetek - incselkedett velünk Reb Sólem. Követválasztás Patán Nem is volt könnyű ilyen komplikált kérdéseket megtartani. És egyébként is ezidőtájt nagyon lefoglalta érdeklődésünket az utca. Kemény tél volt. Sűrű hó borította be az egész falut. A házakon vastagabb volt a fehér hóréteg, mint a barna szalmate...És milyen nagyszerű volt ez a furfangos öreg, aki megtréfálta a kövér Rabbi Jismael bar Joszét. Egy nagy köteg fát cipelt az utcán és éppen pihenőt tartott, mikor szembe jött vele a mester. Az öreg odaszólt: ״Segíts, add fel a vállamra”. Tórái parancs a teherhordó segítsége. Mit tehetett? Odaszólt az öregnek: ״Mit ér ez az egész?” - ״Egy fél aranyat.” - ״Hát akkor itt egy fél arany és a holmit szabaddá teszem.” - Az öreg átvette a fél aranyat, aztán ismét felszólította a mestert, hogy segítse fel. Erre újból adott neki egy fél aranyat. De most már hozzátette: ״A köteget szabaddá teszem az egész világ számára, téged kivéve”. És milyen bölcs volt Rabbi Jismael apja is, Rabbi Joszé. Mindig fején találta a szöget. És mindig igazat adtak neki. ״Ha ketten letétbe adtak valakinek pénzt, az egyik száz dinárt, a másik kétszázat. Az egyik mondja: én adtam a kétszázat, a másik mondja: én adta a kétszázat. Mi a teendő? A misna szerint adni kell ennek is százat, annak is százat, a többi pedig marad, míg megjelenik Elijahu próféta. De közbevágott Rabbi Joszé: ״Ha így történik, mit veszített a csaló? (Akkor nincs semmi kockázat, ha a másikét kéri - magyarázza Rási.) Ha nem az égészét kell letétbe helyezni, míg megjelenik Elijahu próféta”. Es tanultuk tovább a ״Hámáfkid” (Aki őrizetbe ad...) szakaszában ״Ha valaki bérbe vett egy tehenet és kölcsönadta egy másíknak és ott kimúlt természetes halállal, akkor a bérbe vevő megesküszik, hogy természetes úton halt meg a tehén és akkor ő nem tartozik kártérítéssel a gazdának. A kölcsön kérő ellenben, akinél ingyen volt a tehén, tartozik megfizetni az árát a bérbe vevőnek. ” Szólott Rabbi Joszé: ״Hogyan csinálhat ez üz- * • Kiadja a Chabad-Lubavics - Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület • Published weekly by Chabad- Lubavitch - The Jewish Heritage Center of Hungary • 1075 Budapest, Wesselényi u. 4. I./l. • Telefon: (361) 268-0183 • Felelős kiadó: Rabbi Baruch Oberländer • Főszerkesztő: Naftali Kraus • Olvasószerkesztő: Gergely István • ISSN 1416-4604 • Előfizetési díjak: 1 évre 1900 forint; 1/2 évre 1000 forint • A kiadvány szent szövegek részleteit és magyarázatait tartalmazza. Kérjük, ne dobja el! Gut Sábesz Megjelenik hetente
