Egység, 1999 (37-40. szám)
1999-11-01 / 40. szám
1997. október 15. GUT SÁBESZ A zsidó kötelék Meglazulhat, de soha nem szakadhat el. Ezt a véleményt hangoztatta vendégem, Benedek István Gábor, aki feleségével, Hajnalkával, másfél napot töltött Haifán, az én idegenvezetésemmel. je. És... minden jó zsidó ügy szószólója. Igaz, jó felebarát. A sok szép anekdotát, amit tőle hallottam, remélem, meg fogja majd írni. Vendégeim Jeruzsálembe készülnek, vallásos családi esküvőre. Kikísérem őket az autóbusz-állomásra erev Tisá böávkor délben, mert este már a Nyugati Falnál akarnak lenni, hogy együtt sirathassák a Szentély pusztulását Izrael népével. E szomorú naphoz méltóan, Pista borotválatlanul, kipávai a fején integetet búcsút nekem és Haifának. Úgy éreztem, mintha nagyón közeli testvértől válnék el, és eszembe jutnak kis unokám szavai: ״Szávtá! Meglátod, minden zsidó visszatér ősei útjára”. Talán már tényleg itt lenne az ideje? - gondolom én. Vendégeim egy könyvvel ajándékoztak meg: Elie Wiesel: ״Egy meggyilkolt zsidó költő testamentuma”. Az első lapon egy Talmudidézet: ״Mi is az ember élete? Árnyék. De miféle árnyék? Megingathatatlan, mint egy épülété? Vagy olyan, mint egy örökzöld fáé? Nem, az ember élete szárnyaló madáréhoz hasonlatos, még észre sem vesszük, s már tovatűnt”. Érdekes vendégeim érdekes, szép ajándéka újra bizonyítja: a zsidó kötelék elszakíthatatlan. Köszönöm, hogy eljöt’tetek. Gyertek máskor is! A kötelék úgyis idehúz. Adja Isten, hogy legyen rá módotok. Schnapp Lea Előfizetési díjakat kérjük a szerkesztőségbe befizetni: 1 évre 1650 forint 1/2 évre 875 forint kék tengeren hajók, vitorlások. Elbeszélések, igaz történetek, sorsok az élet tengerén. Közben zamatos, illatos kávét szürcsölünk. A krémes tésztát csak Hajnalka meri megkóstolni, Pista nem eszik belőle, pedig az is eszébe jut, hogy milyen éhes kisgyerek volt Bergen-Belsenben. * * * * * Erev Tisá böáv. Elzarándokolünk Élijáhu próféta barlangjába. Imádkozunk. Benedek 1stván Gábor otthonról hozta magával a zsidóságban való jártasságát. Gyönyörű írásaiban tesz erről tanúságot. Ta- Ián a próféta barlangjában tett megható látogatás jutalom volt számára a szép novellájáért, amit ״Élijáhu próféta poharáról” írt. Pista ott, Bergen- Belsenben 6 évesen nagyon éhesen is odafigyelt a Paneth melámed tanítására. A sors úgy hozta, hogy Kecskeméten maradt szüleivel, azok után, hogy ifjú korában egyszer ízraelbe indulva lebukott, és visszatoloncolták. Nem kérdezem. hogy na és most? Úgy tűnik nekem, hogy későnek találja. Budapesten a Bank és Tőzsde című lap főszerkesztő-Örvendek vendégeimnek, és annak, hogy boldogok városomban. Magam is rózsaszínű szemüveget veszek fel, hogy úgy mutassak meg mindent. - És mégis, a város minden természeti szépsége mellett is a legérdekesebbek - az emberek. Az emberek, akikkel összefutunk az utcán. Magyarul beszélgetünk velük, dicséretet kapunk, mint írók. Vendégeim meghatódnak a következő jeleneten: Egy ifjú ember utánunk lép be egy ajtón, nem látszik vallásosnak, még kipa sincs a fején. Megcsókolja a mezuzát, majd sietve megy a dolga után. Ez is csak Izraelben történhet meg. Én meg úgy gondolom, hogy jó jel. Mert ״a jó ember teljes pompájában látja a szépet és még a csúnyában is felleli a szépet”. Közös rokonokat, régi barátokat idézünk fel Kármel Panoráma nevű kávézójában. A láthatáron az augusztusi szelíd, Benedekék hajóval érkeztek Cipruson keresztül a haifai kikötőbe. Úgy terveztük, hogy rengeteget fogunk beszélgetni és megmutatom nekik szeretett városomat, Haifát. Bevallom, ez utóbbi gondot okozott: mit is kellene Haifából megmutatni? Mi fog nekik tetszeni? Valószínű, már sok helyen jártak, most éppen Görögországból érkeztek. Nem kis önbizalommal rendelkezem ezen a téren. Úgy gondolom, hogy az egész világgal versenyképes kis hazám, főleg, ha a látogatók zsidók. ״Mit nekem, te zordon Kárpátoknak... ”. Nem is tudom, miről írjak többet: a másfél napos látogatásról, a vendégekről, avagy Haifáról. Persze, a csodálatos haifai panoráma, a Kármelt körülölelő tenger még engem is, annyi év után is ámulatba ejt. Nem felejtem el megmutatni csodálatos piacunkat, a ״sukot”. Tudom, hogy velem örülnek, hiszen mindez az övék is. Izrael a zsidók országa. ízrael türelmesen várja gyermekeit a világ négy sarkából. És Izrael türelmes hozzájuk itt is. Talán túlságosan is türelmes... Benedek István Dr. Benedek Pál testvéröccse. 0 is velünk tölt pár órát Haifán. Családi szálak is fűznek hozzájuk. Dédapám, Iczkovits Lipót az ő szülőfalujukból, Tótkomlósról került Békéscsabára, ahol megalapította autó-, szerszám, és varrógép-kereskedését. Világcég lett! A Benedek-fiúk boldogult édesapja apám hűséges munkatárs volt. Pista rokonszerető, ápolja a kapcsolatokat. És... szeretetre méltó, kedves fiú. Aki ismeri, tudja ezt. Kiadja a Chabad-Lubavics - Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület • Published weekly by Chabad- Lubavitch - The Jewish Heritage Center of Hungary • 1075 Budapest, Wesselényi u. 4. l./l. • Telefon: (361) 268-0183 • Felelős kiadó: Rabbi Baruch Oberländer • Olvasószerkesztő: Gergely István • ISSN 1416-4604 • Előfizetési díjak: 1 évre 1650 forint; 1/2 évre 875 forint • A kiadvány szent szövegek részleteit és magyarázatait tartalmazza. Kérjük, ne dobja el! Gut Sábesz Megjelenik hetente
