Egység, 1999 (37-40. szám)
1999-11-01 / 40. szám
A zsidóság útja a boldog házassághoz Szerelem testben, lélekben Németh Zoltán beszélget Oberländer Báruch rabbival hogy ezek után, mikor a fiú és a lány találkozik, már eleve abból a célból teszik, hogy megvizsgálják egymást, vajón tényleg egymáshoz illenek-e? Ezek után pedig jöhet a szerelem. Hogyan ültethető ez át a mai modern világba? Aki a vallásos utat választja, előbb megfogalmazza magában, hogy milyen tulajdonságok azok, amik feltétlenül meg kell hogy legyenek leendő párjában, milyen életmódot, célokat szeretne elérni az életében, és csak akkor találkozik valakivel, és ad lehetőséget arra, hogy a szerelem kialakuljon kéttőjük között, ha a másiknak hasonló céljai vannak, és megfelel az elvárásoknak. Mindezek után, ha az érzelmek is megvannak - és csak is akkor, ha megvannak -, elmondhatjuk, hogy már minden alap adott a boldog, kiegyensúlyozott házassághoz. Ha szerelemről van szó, miért van előbb az értelem, mint az érzelem? Nézzük az előbb említett Bibliai kifejezést ״ragaszkodjanak egymáshoz, és egy testté váljanak”. Ez azt jelenti, hogy nem elegendő a testi kapcsolat egy házasságban. A párnak testükkel, lelkükkel, eszükkel és minden érzelmükkel össze kell kapcsolódniuk. A manapság megszokott séma alapján az egész házasság - beleértve a szerelmet is - főleg egy testi kapcsolat, ami nem elfogadható, mivel így előbb vagy utóbb az érzelmeket felválthatja az ész és előjönnek majd az ellentétek, a hozzáállásbeli különbségek, az eltérő világszemlélet. Az összeomlás akkor is bekövetkezhet, ha a testi kapcsolat a történtek ellenére is nagyon erős marad(!). A házasság akkor jöhet létre - és akkor kiegyensúlyozott -, ha testben és lélekben, azaz minden jelentős témában egy hullámhosszon van a két fél. Amikor ezekből csupán a testi vagy a lelki kapcsolat létezik, akkor az nem fog működni, mert így nem válhatnak igazi értelemben ״egy testé”. Tudni kell, hogy az életben sok mindenen kell keresztül menniük a zsidókra. Nem vallásos embereknél, vagy nem zsidó körökben is megtörténhét az, hogy a szülők azt mondják a lányuknak: ״Ez a fiú gazdag és szép, házasodj össze vele!”, a lány viszont nem kedveli őt, és ezért nem akar, a szülők viszont ennek ellenére is megpróbálják rábeszélni őt. Említhetem itt Károly herceget (Diana angol hercegnő férjét), aki úgy nyilatkozott, hogy ő egyáltalán nem akarta ezt a házasságot, csak a szülei, a királyné és férje nyomására egyezett bele! A Háláchában (Sulchán Áruch, Jore Déá 240:25.) pedig egyértelműen le van írva, hogy a kibud áu uáém, vagyis a szülők tiszteletére vonatkozó parancs, nem vonatkozik a szülők azon tanácsainak megfogadására, mely a leendő társ megválasztására vonatkozik. Szíve vágyára kell hallgatnia, nem kötelező a szülők javaslatait elfogadnia [természetesen, csak akkor, ha mindez a Háláchá keretein belül van még]. Akkor mégis mi a vallásos útja a szerelemnek? Azt kell, hogy mondjam, a sádchen, vagyis a házasságközvetítő módszer, még mindig a legjobb út a házassághoz, és nemcsak vallásos indokok miatt. Közismert, hogy ״a szerelem vak”. Azaz ha egy fiú és egy lány találkozik, majd elmennek együtt ide-oda, abban a percben, hogy már bizonyos szinten egymásba szerettek, már nem lehet őket arra kérni, hogy tüzetesebben vizsgálják meg egymást. Vajon azon kívül, hogy szerelmük magas, szőke, kék szemű és kedvesen mosolyog, le tudnák-e élni együtt, közösen az életűkét? Megegyezik-e a felfogásuk az alapvető dolgokról, hasonló-e az életszemléletük, és megegyezik-e a belső világuk? Ha előbb esik szerelembe egy fiatal, akkor utólag már nem képes ezeket tisztán mérlegelni. A házasságközvetítő viszont nem eshet ebbe a hibába. Egyrészt ismeri a fiút, a családját, az életmódjukat, másrészt ismeri a lányt, az ő családját és az ő életmódjukat, és ha e kettő megegyezik valamint beállítottságuk és elvárásaik hasonlóak, ebből már legalább elvileg kiindulhat egy jó házasság. Mi ennek a módszernek az előnye? Az, Hogyan vélekedik a zsidóság a szerelemről, a Bibliában hol találhatunk utalást erre vonatkozóan? Mindenek előtt meg kell említenem, hogy maga a kérdés csak azért merült fel, mert más kultúrákból, illetve más vallásokból olyan üzeneteket hallhatunk, miszerint a szerelem nem jó dolog. A zsidóság azonban, a szerelemről - természetesen, ami a házasságon belül létezik - merőben másképp vélekedik. Már a Tóra legelején a Teremtéskor találkozhatunk a szerelemmel. Miután az Örökkévaló megteremtette az első embert, Adámot, rögtön utána alkotta meg Évát, amiről azt olvashatjuk (lMózes 2:24.): ״Azért elhagyja a férfi az ő atyját és anyját, hogy ragaszkodjék feleségéhez, és egy testté legyenek”. Ez azt jelenti, hogy Isten az első perctől kezdve úgy alakította a Világot, hogy abban a férfi és a nő egymásé legyen, ragaszkodjanak egymáshoz, és ez a ragaszkodás egyértelműen erős, szerelemi kapcsolatot jelent. A Bibliában számos más helyen is találhatunk utalást a szerelemre, ilyen például Jákob és Ráchel találkozása (lMózes 29:11), vagy amit Izsák és Rebeka találkozásánál olvashatunk (uo. 24:67): ״...megvigasztalódott [Izsák] anyja halála után, mert megszerette Rebekát”. A Bibliában itt kifejezetten az áháuá (szeretet/szerelem) szó áll. Igaz az, hogy a vallásos körökben a szülők döntenek a fiatalok sorsáról? A házassághoz vezető hagyományos utat, ma Magyarországon többnyire egy nem hitelesen vallásos filmből ismerik az emberek. A Hegedűs a háztetőn címűre gondolok, ahol a matchmaker - a sádchen, a házasságközvetítő - mindenfajta észérvet mellőzve adja össze a párokat, akár akarják a fiatalok, akár nem. Elképzelhető, és valószínűleg precedens is van rá, hogy egyes szülők erőszakkal próbálják rábeszélni fiúkat vagy lányukat, hogy az általuk kiszemelt partnerrel házasodjanak, de úgy gondolom ez nem jellemző a vallásos
