Egység, 1999 (37-40. szám)

1999-05-01 / 38. szám

Hegedűs Géza Egy nagysikerű vallásos mesekönyv felszólít, hogy mondja el a közös ét­­kezés vallási jelentőségét. Ez a mesélő hangja ellenére egy­­értelműén vallásos szöveg, talán még azt is mondhatjuk, hogy imádság, a legtöbbet ismételt szövegek egyike, mondották már ״vallásos bestseller”­­nek is: A zsidó élet és életforma a Tórában gyökeredzik. A Tóra teker­­csei pedig Mózes öt könyvének fel­­olvasásra szánt másolatai. Lényegé­­ben ennek előolvasmánya a Hagadá. Olvasásra és felolvasásra való elbe­­szélő szöveg. Akinek fontos és érdé­­kés a zsidó vallásos gondolkozás, leg­­helyesebb, ha a Hagadá mindig szó­­rakoztató olvasásával kezdi. Ez a kiadás, amelyet kezében tart az olvasó, képzőművészeti remekmű. A képek, a szedésformák, a betűalak­­zatok, a papír rendkívüli finomsága önmagukban is emelkedetté teszik az elmélyült olvasást. A könyv úgy le­­gyen mindennapi olvasmány, hogy minden kifejezése maradandó él­­ményt nyújtson az olvasónak. Az őrködés éjszakája - Peszáchi Hágadá, Magyar Könyvklub - Chábád Lubavics Egyesület; LIII+151 oldal, 3950 Ft (Könyvhét) Ilyen is van: szórakoztató, nemegy­­szer mulatságos imakönyv. Magyaros héberséggel: Pészachi Hagadá. - ״Pészach” a zsidó vallás húsvétja. En­­nek előestéje a ״széder”, amikor gaz­­dag lakomával, kényelmesen karos­­székben ülve kell emlékezetünkbe vésni, hogy a most következő éjsza­­ka minden más éjszakától különbö­­zik. Héberül is közmondássá vált elő­­esti imádságának kezdete. Az is hé­­bérül idézi, aki nem is tud héberül: ״Manistanó halajló házé?” vagyis: ״Miben különbözik ez az éjszaka a többi éjszakától?” Ez a magyarosan ״Hagadá”-nak mondott olvasmányos hangvételű imakönyv erre a kérdés­­re ad elbeszélő hangú választ. Az évezredek örökítette szöveg egyszer­­re szól fiúkhoz és apákhoz. A serdült - vagyis 13 évesnél idősebb - ifjakat felvilágosítja, hogy miről is kérdezős­­ködjenek az ünnep beálltakor, és az apákat, hogy mit válaszoljanak az ün­­népi estebéd megkezdésekor. És ho­­gyan válaszoljanak. Az egész Hagadá annak a példá­­zata, hogy a legkomolyabb témákról hogyan lehet mesélgetve, szinte szó­­rakoztató hangon beszélni. Az egész vallásos szöveg egy világi tevékeny­­ség, egy közös vacsora jelképes ér­­telmezése. így minden fogás egy val­­lási élmény jelképes gyakorlatát jelen­­ti. Ez minden esztendőben a húsvét előestéjén tartott családi vacsorákon ismétlődik nemzedékről nemzedékre. Az elbeszélő próza - könnyed me­­sélgetéstől komoly hangvételű króni­­kamondásig - valamennyi műfaj ár­­nyalatában lehet adomázóan derűs és oktató hangvétellel komoly. A Hagadá elejétől végig példázatok sorozata a legkülönbözőbb hangár­­nyalatra. A Hagadá olvasása vagy felolvasása, vagy akár idézgetése, egy pillanatig sem térhet el a mesélgető jellegtől. Az olyan népmeséi jellegű történet, mint a ״Gödölye” történe­­te, amelyet ״apám vett két garasért”, meghatározza a hangvétel jellegét. De azt is mindig szem előtt kell tar­­tani, hogy ezt az oktató mesének is felfogható szöveget este, vacsora fo­­lyamán mondja az a fiú, akit az asz­­talfőnél ülő apa felkér vagy egyenest kerül! (Na, gondoltam magamban, nekem soha ilyen sikerélmény többe ne kerüljön!) De ekkor a bácsi - aki­­nek segítettem a fóliánst levenni - szin­­tén közbeszólt. No de a héber részt Önnek kell bediktálnia, mert azt mi nem tudjuk elolvasni... Ezen ne múljon, mondtam, majd a körülményes művelet elvégzése után segítettem visszatenni a fóliánst eredeti helyére. A pecsét is odakerült ahová kellett, a papírt is megkaptam, no meg nyugtát a kifizetett 300, azaz háromszáz forintról. Mondtam ugyan, hogy nem kell, de hát rendnek muszáj lennie. * * * Ki tudná megmondani miért könnye­­zett Hegedűs Géza, amikor megtudta, sajnos túl későn, hogy ő tulajdonkép­­pen Dov Ben Ábrahám? Ki tudja mi fordult meg a fejében, amikor rájött arra, hogy nem tévedésből volt náci koncentrációs táborban és nem mint ״magyar író” - hiába írt közel száz könyvet - hanem mint megvetett zsi­­dó, mint ״bolygó Ahasvér”, akit kive­­tettek magukból azok, akiknek nyelvét jobban tudta náluk. Sajnos ez túl későn volt, élete utol­­só éveiben, amikor úgy tűnt neki, hogy nincs visszaút. Nagy érdeklődéssel kísér­­te munkánkat, lelkesen írt könyveinkről (lásd utolsó cikkét, egy könyvismertetés ami a Könyvhét-ben jelent meg - s amiben Hágádánkról ír lelkesen). Reb Dov ben Ávrahám, nem tudom van-e aki Kádist mond utánad. Attól tartok, hogy nincs. Mi mondunk Kádist utánad, megőrizzük Jahrzeitodat. Ősi zsidó hagyomány tartja, hogy amikor egy zsidó ember a túlvilágra kerül, az első kérdés amit feltesz neki a szolgálattevő angyal; mi volt a neve, hogy hívták a földi élete során? Aki tud­­ja, tovább, feljebb mehet. Aki nem... Reb Dov ben Ávrahám tudta zsidó nevét. Mióta tudta, büszkén mondta, még meg is könnyezte. ״Aki megsirat egy igaz embert, az Örökkévaló össze­­gyűjti és elhelyezi a könnyeket kincs­­tárában” (Sábát 105b.). Amikor ez megtelik - jön a Messiás. Táchlesz, vagyis a dolgok gyakorlati értelme. Nem szépirodalom és ha akar­­játok - nem mese. Aki Pesten született 1950. előtt és tudni akarja zsidó nevét, valamint apja-anyja zsidó nevét, men­­jen be a Síp utcába, ahol szívesen Iá­­tott vendég lesz. Saját szemmel láthatja a beírást de ha írásban akarja - 300 ' forintba kerül. Megéri. Naftali Kraus 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom