Egység, 1999 (37-40. szám)
1999-05-01 / 38. szám
eszközökként használjuk-e ezeket az erőket, amelyek révén egy még érteimesebb élet felé törekedhetünk, vagy eltereli-e figyelmünket maga a kesztyű, s csupán önmagáért valónak tekintjük a technikát, s saját önös, netán pusziitó céljaink elérése érdekében hasznosítjuk. A technika megértése Tudomány és technika Az isteni a természetben Minden amit az Örökkévaló a világon teremtett, a maga dicsőségére teremtette. - Az Atyák mondásai 6:11. A technika azt az isteni energiát csapolja meg, amely a teremtés pillanatától fogva jelen van a természetben.- A Rebbe Miként Majmonidész írja: ״Szemügyre véve az Örökkévaló nagyszerű teremtményeit, az ember fölismeri az Örökkévaló bölcsességét, s ez mélységes szeretetet ébreszt benne, s vágyat, hogy Hozzá köthesse magát.” Sok e századi felfedezés - főleg az anyag atomszerkezetével kapcsolatosak - képet adott nekünk arról, mi az a dinamikus egység, amely a világegyetemet és az embert összeköti. A technika fejlődése még olyan ember számára is, aki nem tudja, hogyan működik egy mikrochip vagy az elektromágnes, nyilvánvaló bizonyíték, hogy univerzumunkban az egység eddig sohasem tapasztalt szintjére jutóttunk el. A modern kommunikáció lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag bárkivei, azonnal kapcsolatba léphessünk. A modern közlekedési eszközök révén olyan helyekre juthatunk el néhány óra alatt, ahová még alig száz éve is több hónapig utaztunk volna. A számítógépék műveletek milliárdjait végzik el néhány másodperc alatt, s olyan feladatokat oldanak meg, amelyeket nem is olyan rég még megoldhatatlannak tartottunk. Igen: a technika rengeteg időt és energiát takarít meg számunkra, s számtalan új üzleti lehetőséget teremt. Ezeket az előnyöket azonban csak a technika melléktermékeinek kell tekinteni, mivel a technika valódi célja a világ egyesítése, s az, hogy a világot az egyesített lelki élet még termékenyebb talajává tegye. Ez a válasz a kérdésre, hogy mi a technikai forradalom, és merrefelé sodor minket. Az utóbbi néhány nemzedék során jelentkező, elsöprő technikai változások összecsengenek a kétezer éves Zohár, a misztikus írások e klasszikusa néhány jóslatával, miszerint 1840 az ״alacsonyabb bölcsesség” kitörésének esztendeje lesz - a fizikai mindenség megértésének ugrásszerű fejlődéséé, s fokozódni fog a ״fennkölt bölcsesség”, a lelkiség, amely igaz egységre sarkallja majd a világot, s a végső megváltás felé vezet. E kétfajta bölcsesség fokozódása - az észé és a léleké - nyilvánvalóan végbement; amiben hiányt szenvedünk, az a tudás e két szférájának egységbe rendezése. Ösak a tudomány és a lelkiség zik se jóval, se rosszal, se etikai kérdésekkel. A tudomány legföljebb elismeri a maga határait, fölismeri, hogy az erkölcsi elveknek nem alapja, s nem törvénye. A technikát, mint minden rendelkezésünkre álló erőt, építő és pusztító módon is lehet használni. A technikai fejlődés olyan lépcsőfokai, mint a televízió, a számítógépek, a lézer, az atomenergia, az orvostudomány és a biológia felfedezései, mind csak egyegy olyan momentum, amikor felismerjük és hasznosítjuk a természetben megnyilvánuló isteni erőket. Az ember feladata, hogy a világ jobbítása, civilizálása érdekében, s azért, hogy anyagi világunkat a lelkiség és istenesség méltó otthonává formálja, merítsen e forrásokból. Ne feledjük: az Örökkévaló nem teremtett kenyeret; teremtett napot, földet, vizet és gabonamagvakat. A magokat el kell vetni, a gabonát le kell aratni, lisztté kell őrölni, vízzel összekeverni és megsütni. Csak akkor lesz evésre való kenyerünk. Nem teremthetett-e volna az Örökkévaló ugyanilyen könnyen már eleve kész kenyeret? Természetesen teremthetett volna, mi azonban társak vagyunk a világmindenségben, életünk a szabad akarat egyik megnyilvánulási formája, nem előre megírt forgatókönyv. Rajtunk áll, hogy gabonatermesztésre használjuk-e a földet, vagy hagyjuk parlagon heverni. A technikára ugyan ez érvényes. Az Örökkévaló szerte a természetben hatalmas erőket teremtett, hogy használjuk azokat. Választhatunk: elismerjüke a kesztyűben lévő kéz létezését, amelytől ezek az erők származnak, s Az ötvenes évek elején a Rebbe egy házaspárt fogadott magánkihallgatáson. A házaspár kislányát is magával hozta. Miután a férjjel és a feleséggel különböző kérdésekről elbeszélgetett, a Rebbe a hatéves kislányhoz fordult és megkérdezte, van-e valamilyen kérdése. A szülők próbálták elhallgattatni a gyermeket, hogy ne rabolja a Rebbe értékes idejét, a Rebbe viszont bátorította. A kislány komoly arccal megkérdezte a Rebbét, hogy szerinte az atomenergia jó vagy rossz.- Otthon, a konyhátokban van egy kés - mondta a Rebbe. - Rossz az a kés, vagy jó?- Az attól függ, hogy mire használják - felelte a kislány. - Ha ételt vágnak vele, akkor jó, ha bántanak vele valakit, akkor rossz.- Ez a jó és helyes válasz - mondta a Rebbe -, és ugyanez érvényes az atomenergiára és minden más technikára, amit csak az ember kifejlesztett. Technika: bűn vagy erény? A magas fokú tudomány korszakát éljük. Gyakorlatilag életünk minden pillanatát - otthon, munkában, útközben - befolyásolja a modern technika. A számítógép-korszak és az információrobbanás óriási erőt adott a kezünkbe, s azt a lehetőséget, hogy gyakorlatilag bárhol, bármikor elérhetjük egymást. Igen: a technika lehetővé teszi, hogy kényelmesebben éljünk, hatékonyabban dolgozzunk, de vajon értjük-e, hogyan teszi életünket értelmesebbé? Ha elkezdünk belegondolni messze nyúló hatásaiba, a technikai forradalom szinte elborít minket. Ahhoz, hogy igazán értékelni és hasznosítani tudjuk ezt a forradalmat, mindenekelőtt azt kell megértenünk, mit jelent egyedi és általános célunk szempontjából. A tudomány önmagában véve semleges; megpróbál nekünk objektív képet adni fizikai világunkról, a természet erőiről, arra vonatkozó következtetést azonban nem von le, hogy miként éljünk ezekkel az erőkkel. Nem foglalko2 Rabbi Menachem M. Schnccrson
