Egység, 1998 (32-36. szám)
1998-01-01 / 32. szám
jezetben csoportosította RSZ az állati lélek összes rossz tulajdonságát a négy rossz elem szerint. Ugyanígy csoportosítható az isteni lélek összes jó tulajdonsága is a négy jó alapelem szerint. [20J Az edények törése (svirát hókélim), kabalisztikus fogalom (Ld. Fogalmak). [21] RSZ azt a kifejezést használja, amit az Atyákban (4:5.) tiltó módon használnak a Tórával kapcsolatban (vagyis a Tórát nem szabad eszköznek használni). [22J Tehát nemcsak akkor, ha mint szakmát használja a tudományt, a megélhetéshez - ami szintén megengedett hanem akkor is ha azt azért tanulmányozza, hogy jobban megértse az Isten által teremtett világot, és benne az ember helyét. Esetleg akkor is, ha tudományát arra használja fel, hogy az isteni Jelem létet hirdesse, ismertesse a világgal. A középkorban a zsidó tudósok nagy többsége széles világi műveltséggel rendelkezett, sokan közülük orvosok (mint az említett Maimonidész és Nachmanidész is), mérnökök, asztronómusok voltak, és ez nagy segítségükre volt a Tóra magyarázatában, értelmezlsében is. éri - a parittya a lelkét bünteti (Steinsaltz). Értelmezését ld. a Fogalmakban. [14] De csak akkor jön a purgatórium, ami pokoli bűntetés, ha nem tér meg az ember (Steinsaltz). [15] Havas Purgatóhum (Géhinom sei seleg). A purgatórium egyik formája (ld. Fogaimák). [16] Lurja: Likuté Torá, Smot valamint lásdZbhár 1:62b., 237b., 2:150a-b. [17] A Tóratanulás semmibevételének vétke olyan súlyos, hogy teljesen mindegy mivel tölti az ember az idejét - ״arról beszél, hogy mennyibe kerül egy pár cipő, vagy magasan szárnyaló filozófiai fejtegetésekbe bocsátkozik” - a lényeg ugyanaz (Steinsaltz). [18] 3. fejezet 7. cikkely. Ez a könyv RSZ első nyomtatásban megjelent műve, ami még az őSulchán Aruch c; műve előtt látott napvilágot (Sklov, 1794). Fejezetünk végén RSZ behatárolja mikor és miért tilos és mikor szabad a ״népiek tudományaival” foglalkozni. [19] Az első fejezetben. Ahogyan minden anyagi dolog négy alapjelemből - tűz, víz, levegő és föld - tevődik össze, ugyanúgy a szellemi dőlgok is ugyanezen elemek széllémlvetuletébof dóriak’: Az él$ő fey az emberrel halála után. (Lásd a Fogalmakban a havas Purgatóriummal együtt). [11] Rábénu hákódos (szó szerint: szent mesterünk) Jehuda Fejedelem elnevezése a Talmudban. A Misná szerkesztője korának leggazdagabb embere volt, de saját tanúsága szerint nem élvezett az életben ״még egy kis ujjnyit se” (Ketubot 104a.). [12]ATóratanulmányozása olyan lényeges, hogy a zsidó ember minden szabad percében köteles magát azzal elfoglalni. Eszerint, ha valaki idejét ״dvárim betélim”-mel, azaz fölösleges dőlgokkal, fecsegéssel tölti ki, ez bűnnek számít. RSZ csak egyetlen olyan helyzetet említ, amikor a fecsegés nem bűn. Olyan embernek a helyzetét, aki nem képjes a Tóra tanulására. [13] ״A parittya közepe” (Káf Hákelá) lSámuel 25:29. alapján, ahol ezt Avigáil mondja Dávidnak:...ellenségeid életét (lelkét) pedig parittyája közepéből hajítja el [az Örökkévaló]”. A Talmudban (Sábát 152b.) ezt úgy értelmezik, hogy a vétkes emberek leikével két, a világ két végén álló angyal labdázik. Míg tehát a Chibut hákeuer fizikai bűn־ tetés, ami a halott'testét á sírján Fogalmak kifejezetten azt mondja, hogy ״nemzsidó démon ... nem más minta pogány, népek rossz ösztöne” és kétségtelen, hogy ugyanez áll arra a zsidóra is akinek ״ördöge van”. Steinsaltz szerint ״az ember maga teremti az démont, az nem kívülről, hanem belülről4<erül hozzá,... az ember szüleménye, gondolatainak, beszédének és tetteinek gyümölcse és hozzá tartozik,... belőle él, belőle szívja erejét és őt teszi tönkre”. Purgatórium - Mivel a zsidó mennyország- (Paradicsom, Edénkért) fogalom tisztán szellemi és semmiben nem hasonlít mások hedonista mennyországaira - érthető, vagy legalábbis feltehető, hogy a zsidó pokol-, vagy purgatórium-fogalom is spirituális. Itt a kimért szenvedés szellemi és nem villafarkú ördögök égetik a vétkeseket irdatlanul nagy .üstökben, szurokban, stb. A Géhinom (innen a közkeletű gyehenna szó) eredetileg Géj Ben Hinom, egy Jeruzsálem melletti helység neve, ahol a Bibliában tiltott, Móloch bálványnak szánt emberáldozatokat mutattak be (2Királyok 23:10., ld. még 3Mózes 18:2120:2-4 ״.). Ennek nevét vették kölcsön a Talmud-bölesek, és azt az alvilágra (Seol, Tofet) alkalmázták, ahol a gonoszok lelke nyeri el szellemi büntetését (Mandelkern). A Talmudban és a Midrásban a bölcsek részletezik a Géhinom (mint purgatórium) funkcióit (hét alosztálya van, a rosszak 12 Démonológia a zsidóságban - A Bibiiában nem túl gyakran előforduló Sátán kifejezés - az általános jelentéstől eltérően - rendszerint ellenzéket jelent (lásd a Királyok 5:1825 ״23 ״11:14 ״. és Krónikák 21:1״ valamint 4Mózes 22:22״32 ״ Bileám esetében). Csupán Zchárjá (Zakariás) prófétanál (3:2.) és Jób könyvében (1-2.) hordoz a Sátán kifejezés olyan jelentést, ami hasonlít a démon fogalmához. Jóbnál a Sátán egyike az Égi Udvartartás angyalainak• Feladata az embert bűnre csábítani, próbára tenni és mint ilyen Isten küldetését teljesíti. A Bibiiában két helyen (5Mózes 32:17• és Zsoltárok 106:37.) fordul elő démon, vagyis rossz, ártó szellem - héberül séd, sédim ■ A démon itt bálványként jelenik meg, aminek a pogányok áldoznak. A Talmud azonosítja a Sátánt az embepben lakozó rossz ösztönnel, valamint a halál angyalával (Báuá Bátrá 16a.), vagyis azt, mint Isten küldöttjét tisztán szellemi síkra helyezi és tagadja létezését, mint Istentől független magában álló entitásét. Vannak a Talmudban olyan történetek, melyeknek ״hősei” ilyen-olyan - főleg negatív, de néha pozitív - démonok• Ismert az a tálmudi történet melyben Simon bár Jocháj római küldetését egy ilyen ״séd” - Ben Tmáljon (Bartholomeusz) - segítette sikerre (Meilá 17b.). A kabalisztikus felfogás, mint látjuk, megkülönböztet zsidó és nemzsidó démonokat, de itt nyilvánvalóan a rossz szellemi vetületéről van szó. Fejezetünkben RSZ Értelem, Tudás) (isteni] leikében, lévén ezek csak üres, értelmetlen szavak, amiket a balgák és a tudatlanok is képesek mondani. Ezzel szemben a népek tudományaival való foglalkozás betölti és megszentségteleniti [az ember] isteni lelkének Chábád [intellektuális] részét is azzal a Nogá Klipával, ami ezen tudományokban van és ami az ״edények törésekor” (svirát hákélim)20 került oda, ami tulajdonképpen a szent tudomány ״hátsó részének” számit [vagyis annak visszfénye], ahogy ez ismeretes a titkok tudói előtt. [A népek tudományával akkor szabad foglalkozni,] ha ezt eszköznek használja az ember21, hogy bőséges megélhetése legyen, és így képes legyen Istent szolgálni, vagy pedig fel tudja őket [az elsajátított tudományokat] használni, hogy azokat Isten és a Tóra szolgálatába állítsa22. Ez volt az indoka az áldott emlékű Maimonidésznék, Nachmanidésznek és társaiknak, akik ezekkel a tudományokkal [is] foglalkoztak. Jegyzetek [ÍJÁszur héberül tilos is és megkötött is egyben. [2] A kifejezés ülés prófétával kapcsolatban jelenik meg 1 Királyok könyvében (19:8.). [3] A chászid felfogásban szállóigévé vált hogy a zsidó embér életcélja ezen a földön ״tanulni és imádkozni" (lemnen un dávénén). [4] Misná, Szánhedrin 88b. valamint Bámidbár rábá 14:12. [5] Zohár 3:253a. és 277a. A zsidó démonológiáról - lásd a Fogalmakban. [6] Steipsaltz Tánjá kommentárjában nem ״pogány ördögről”, illetve ״zsidó ördögről” beszél hanem a pogányok ördögéről, illetve a zsidók ördögéről. [7] Steinsaltz itt ״normá־ lis” zsidó vágyakat említ, ellentétben a zsidó életmód szabályain ki־ vül esőkkel. [8] A hetedik fejezetben. [9] Ld. a 7. fejezet 14. lábjegyzetét. [10] Chibut hákever, a sírban történő megtisztulási folyamat kabalisztikus elnevezése. Lásd Zohár 2:151a״ és rabbi Chájim Vitai Széfer Hágilgulim c. műve végén, valamint Széfer Hákávánot c. művében 55b. Egy kései Midrás gyűjteményben (Aháron Jellinek: Bét Hámidrás, Első Szoba. 150-152. oldal) a Mászechet Chibut Hákever traktátus írja le részletesen, mi történik 6
