Egység, 1998 (32-36. szám)
1998-05-01 / 34. szám
Einstein életének legnagyobb napja Nem sokat tudunk arról a látogatásról, amelyet Albert Einstein háromnegyed évszázaddal ezelőtt tett az akkor még brit mandátumi közigazgatás alatt álló Palesztinában. Pedig az akkor már Nobel-díjas tudós látogatása igen jelentős esemény volt. nak” osztályozta. Nagy benyomást téttek rá a Judeai-sivatagbeli táj, a beduinok és ״a sötét, rongyos ruházatukban is elegáns bennszülött arabok”. Hétfő következett: Einsteint elvitték az akkori nemrég alapított Bnéi Bájit zsidó negyedbe (mai neve: Bét Hákerem). ״Az építkezést zsidó munkások szervezete végzi, amelynek a vezetőit megválasztották a posztjukra - számol be a korabeli munkafolyamatszervezésről. - A munkások sem tapasztalattal, sem képzettséggel nem rendelkeznek, de azzal együtt rövid idő alatt ragyogó munkát végeznek. A munkavezetők sem keresnek többet, mint a munkások”. Egy napra rá tartotta meg Einstein a beszédét a Lemel iskolában, ahol kategorikusan kijelentette: ״Ezt a napot életem legnagyobb napjának tartom”. Igencsak szenvedélyes hangú beszédet mondott ezen alkalommal Einstein, túl azon, hogy élete legnagyobb napjáról beszélt. ״Eleddig mindig találtam valami sajnálatosat a zsidó lélekben, és ez nem más volt, mint a feledékenység, az, hogy saját létéről megfeledkezik majdnemhogy. Ma azonban boldoggá tettek azon zsidó emberek, akik nemcsak önmaguk elismerését tanulják, de azt is, miként ismertessék el magukat a világgal. Nagy korszak ez: a zsidó lélek felszabadításának korszaka. S mindez a cionista mozgalmon keresztül valósul meg, amely megmaradt szellemi mozgalomnak, minek folytán a világon senki nem lesz képes arra, hogy lerombolja.” Tel-Aviv elkápráztatta A látogatás fénypontja a következő nap volt, amikor Einstein beszédet tartott a relativitáselméletről. Einstein héber nyelven kezdte beszédét, mely nyelven, mint előrebocsátotta, nehezen olvasott. A közönség felé tett gesztusként - a jelenlévők közül csak kevesen tudtak németül - a fizikus franciául folytatta, s öngúnyra való hajlandóságát bemutatva kijelentette: ha valaki a hallgatóságból nem értené meg, az nem a tárgy komolyságának, hanem franciatudása csökevényességének köszönhető. A következő napokon Einstein megfordult az ország különböző részein. A Tel-Avivban megejtett egésznapos látogatást követően azt írta: ״Hihetetlen, amit a zsidók ebben a városban néhány év leforgása alatt megcsináltak. Modern héber város, telve gazdasági és szellemi élettel, amit a semmibői teremtettek. Nehéz elhinni is, zott. Onnét utaztak ״egy látványos sziklavölgyön át Jeruzsálembe”. Egy angol tiszt vezette Sir Herbert Samuel brit főbiztos hivatalos rezidenciájára. Einstein gyors ceruzarajzot készített naplójában a főbiztosról: ״Angol modór, magas műveltség, sok oldalú képzettség, arisztokratikus megjelenés humoros kedéllyel”, írta. Másnap maga Samuel kalauzolta el vendégét az Óvárosba. Útban odafelé, Einstein ״komor, kopár, hegyesvölgyes, lélegzetelállítóan gyönyörű tájat" látott, ״fehér házakkal, némelyikét kupola koronázta, meg a kék ég. Maga a város is gyönyörű, bezsúfolva a falak közé". Einsteinnek a szikiaméeset is tetszett, de azt fűzte hozzá, hogy az al-Aksza ״bazilikaszerű mecset középkori ízlésben". A Templomhegyről a Siratófalhoz lefelé haladva a tudós beszámolója imigyen folytatódik: ״Eszement vallásósokat láttam hangosan imádkozni, arcukkal a Fal felé, előre-hátra himbálva testüket. Szánalmas sóhaj egy népnek, melynek múltja volt, jelene nincs". Hitet tett a cionizmus mellett Vasárnap Jerikóba utazott Einstein, s ezt a napját ״feledhetetlenül briliánsAkkoriban még csak 90 ezer főt szám- Iáit az izraeli zsidó közösség, Albert Einstein pedig már nem volt akárki - mindenképp szenzációnak kellett volna, hogy számítson palesztinai útja, különösen, hogy épp ő volt az első, aki tudományos előadást tartott a jeruzsálemi Héber Egyetemen. Az összes rendelkezésünkre álló információs forrás: Einstein naplója - gyorsírásos, német nyelven írott, sietős feljegyzésekkel -, valamint az akkor létezett két héber lap, a Doár Hájom és a Háárec, illetve az akkori angol nyelvű zsidó hetilap, a The Palestine Weekly híradásai. Snorr a Héber Egyetemnek A fizikus mindig büszke volt zsidóságára. Híve volt Echád Háám elméletének, az ״egy vagyok a népből” - ideának, a kulturális és szellemi cionizmusnak, és épp ezért ő volt az, aki a legerősebben pártolta a jeruzsálemi Hébér Egyetem megalapításának gondolatát. Nemcsak szavakban: két évvel a szentföldi útja előtt arra is időt szakitott, hogy személyesen kísérje el Chájim Weizmannt - Izrael állam későbbi első elnökét - arra az amerikai snorrútra, amelyen az egyetem orvosi kara számára gyűjtöttek pénzt. Einstein és felesége, Elsa 1923 február 1-én szálltak partra az egyiptomi Port Száid kikötőjében. A Szináj-félszigetet az érkezők vonaton szelték át, s mikor a parti síkságot elérték, Einstein a naplója számára rögzítette első benyomását: ״Egy nagyon csökevényes vegetációval ellátott sivatagon utaztunk át, időről időre arab falvak és zsidó kólóniák, olajfák, kaktuszültetvények és narancsfák tűnnek fel. ” Jeruzsálemben, a Falnál A rákövetkező napon Einstein vonata megállt Lödön - az akkori Lydán -, s a tudós különböző vezetőkkel találko6
