Egység, 1997 (28-31. szám)

1997-11-01 / 31. szám

HÁLA ÉS KÖSZÖNET Most hogy befejeződött a Ros Hásánái Máchzor (Izrael fohásza -A zsidó újév imarendje) fáradságos munká­­ja, és a kész könyv elfoglalta méltó helyét a magyaror­­szági zsidóság könyvespolcán - engedjék meg hogy köszönetét mondjunk mindazért a segítségért, ami nél­­kül igencsak kétséges hogy az imakönyv megjelent vol­­na. Segítség nélkülözhetetlen volt anyagilag - szívderí­­tő, biztató és ösztökélő erkölcsileg. Ereztük hogy nem vagyunk egyedül; éreztük hogy szavunk nem pusztába kiáltott szó. Köszönjük szépen. Todá Rábá. Engedjék meg, hogy szabadjon beszámoljunk arról a szívmelegítő hatásról amit a Máchzor - már az idén - a zsinagógákban elért; hogy a zsidó ifjúság milyen öröm­­mel fogadta és forgatta lapjait; hogy az idősek milyen hálásan fogadták; hogy vidéki kisvárosokban, eldugott, Isten háta mögötti helyeken, ahol még a nagy ünnepe­­ken sincs ״Minjen” és nem működik zsinagóga - mi­­lyen fényeket gyújtott meg a Máchzor azoknál, akikhez az idő rövidsége ellenére eljutott. Hadd szóljunk arról a ״bíráló” dicséretről, amit az egyik aktív magyarországi főrabbi mondott a Máchzorról: ״Annyira jó, annyi érdekes olvasni- és tud­­nivaló van benne, hogy az szinte eltereli a figyelmet az imáról”... Sajnos még nem minden magyarajkú zsidó kezébe jutott el a Máchzor - sem itthon, sem a határokon túl, ahonnan szintén kérik. Egyrészt mivel, anyagi okokból, úgyszólván az utolsó pillanatban jelent meg; másrészt mivel sokaknak az a nem magas ár, amit kérünk érte, az is sok. így most akciót tervezünk, amelyben felkérünk min­­denkit, akinek módjában van, vásároljon - kedvezmé­­nyes áron - egy Máchzort rokonának, ismerősének, hogy ez a könyv minden zsidó házban ott legyen. S mivel ״társas viszonyban” vagyunk Önökkel, egy további információ: A következő Feszách ünnepre lát majd napvilágot új fordítású, magyarázatokkal és értelmezésekkel ellá­­tott, gazdagon illusztrált Hágádánk, aminek megjele­­néséhez segítségüket fogjuk kérni. No és aztán jövőre jelenik meg a Jom Kipuri Máchzor... Boldog aki adhat jó célra, és kétszeresen boldog akinek a szíve megengedi hogy adjon! Kívánunk Önöknek egészséges, boldog, félelem nél­­küli, zsidószellemű új évet. Oberländer Baruch Itt is köszönetét mondunk mindazoknak, akik adomá­­nyaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat, és hoz­­zájárultak nevük közzétételéhez: Fényes György 15 000 Alter Ferenc 10 000 Székely Andorné 10 000 * Alapítványunk számlaszáma: Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Ok­­tatási Alapítvány, 10300002-20329172-70073285. A befizetett adó­­mányok adómentesek. Az Ámnon sztori margójára persze nem a zsidóság iránt érzett szeretet (Áháuát Jiszráéf) miatt, pláne nem a “szeretet egyházának” hatására, hanem önös gaz­­dasági-politikai érdekekből. így volt ez Mainzban is, ahol már az ezredforduló előtt kényszerítette a zsidó­­kát Frigyes hercegprímás (917-954) az erőszakos át­­térésre, azzal fenyegetőzve, hogy kiűzeti őket a város­­ból. Később a keresztes hadjáratok során, nemegy­­szer nyertek a mainzi zsidók védelmet a város világi ve­­zetőitől a “szent pogrom” szervezőivel szemben. En­­nek tudatában igencsak valószínű, hogy az Or Záruá szerzője, aki a sztorit leje­­gyezte, szándékosan hasz­­nálta a ködös “hegmon” kifejezést. Ma ez bennünket nem kötelez, ahogy nem kötelezi az amerikai Artscroll Máchzor okát sem, ahol a bishop kifeje­­zést használják (ld. még Encyclopedia Judaica, reb Amnon) és ahogy nem kö­­telezte 1929-ben az Újvári Péter szerkesztette Zsidó Lexikont sem (érsek). Régi magyar-zsidó for­­rásokban (Máchzorokban) láttam az ominózus “válasz­­tófejedelem” kifejezést - érthető és sajnálatos okok­­ból. Ezen ma már túl va­­gyünk. Naftali Kraus a Máchzor szerkesztője A Ros Hásánái Máchzor 236. oldalán, a legendás Amnon rabbi sztorijába, hiba csúszott. Mint a Mách­­zorban közölt történet író­­ja, kötelességemnek tartom az ott leírtakat helyesbíteni: az, aki a rabbit valíása elha­­gyására akarta kényszeríte­­ni, majd szörnyű kínzások­­kai meggyilkolta - nem a mainzi “választófejedelem” volt, hanem a mainzi püs­­pök (angol forrásokban bishop, a magyar Zsidó Le­­xikonban [927. old.] érsek). Én magam a püspök kife­­jezést használtam, mivel ma, a húszadik század vé­­gén, semmi néven neve­­zendő okunk nincs, hogy ezt eltagadjuk. Szégyellje magát az, aki a gazságot el­­követte (vagy annak széllé­­mi rokonai), de nem az ál­­dozat leszármazottai. A tévedés alapja: a szto­­ri alapjául szolgáló héber szöveg, ami a 13. század­­ban íródott. Ennek szerző­­je a “hegmon” kifejezést használja, ami urat, urasá­­got és átvitt értelemben ve­­zetőt, vezért is jelent (Rási is, a Talmudban [Bráchot 32b.], így értelmezi). Aki azonban a történelmet csak egy kissé is ismeri, az tudja hogy Mainzban, akár­­csak sok helyen másutt is - éppen a világi vezetők vol­­tak azok, akik nem ritkán védelmet nyújtottak a klérus által üldözött zsidóknak, Gut Sábesz az Egységben Ezen számunkhoz is csatoltuk a Gut Sábesz című hetilapunk egyik számát. A lap külön is megrendel­­hető, szerkesztőségünk címén, évi előfizetési ára 1650 Ft. A Gut Sábesz minden száma tartalmazza a heti szidrá és Háftárá ismertetését; található benne zsidó jogi rovat, kérdés-felelet fiataloknak, aktuális kérdések, problémák a Háláchá megvilágításában, valamint hí­­rek a zsidó világ minden tájáról, riportok Izraelből. A Gut Sábesz az egyetlen magyar nyelven megjelenő zsidó szellemiségű és tartalmú hetilap! Ne hiányozzon az ön szombati asztaláról sem!! 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom