Egység, 1997 (28-31. szám)
1997-06-01 / 29. szám
TETTEK ÉS SÓHAJOK... A helyzet nehéz, sőt egyre nehezebb. Aki nehezen fejezi be a hónapot fizetéséből, nyugdíjából - attól hiábavaló kérni, hogy segítsen egy zsidó könyv kiadásában, egy imakönyv megjelentetésében, egy óvoda kiadásainak fedezésében. Mi pedig ezért vagyunk itt. Azért vagyunk itt, hogy a zsidó Fény, Isten őrizz, ki ne aludjon Magyarországon. Nagyban és kicsiben, közösségben és egyénenként, Pesten és vidéken, szóban és írásban, ezzel fekszünk és ezzel kelünk. Nem fizetségért tesszük - senkitől nem kapunk fizetést, bár mi is a piacról élünk és a megélhetés nehéz, egyre nehezebb. Azért tesszük mert kötelességünk, mert ezért születtünk és élünk és erre kötelez bennünket a chaszidizmus, néhai Mesterünk élő emléke, a tőle kapott utasítás. Szeptemberben megnyitjuk - óvodánk mellett - az új zsidó iskola első osztályát. Még széptember előtt, a zsidó újévre, kiadjuk a Ros Hásáná ünnepi Máchzort (imafüzért), új magyar fordításban, érthető magyarázatokkal. Utána jön majd a Jom Kipuri Máchzor és az új, peszáchi Hágádé. Már megvan az új fordítás, már megvan a magyarázó szöveg - már csak a pénz hiányzik a kiadáshoz. Keresnénk mecénást, aki a mellényzsebéből kifizeti az aránylag csekély (akinek van - csekély) összeget és ezzel megvásárolja magának a magyar zsidóság megmentőjének, ״árvízi hajósának”, szerepét. Nem sírunk, nem panaszkodunk. A héber közmondás azt tartja, hogy többet ér egy tett száz sóhajnál. Mi ehhez tartjuk magunkat. Kérjük olvasóinkat és mindenkit, akihez ez a lap eljut - hívjon fel bennünket és kérdezze meg mivel segíthet. A magyar zsidó egység - akárcsak lapunk amely ezt a nevet viseli - csak közös erőfeszítéssel jöhet létre és létezhet. Ehhez kérjük a jó Isten segítségét. Oberländer Baruch Itt is köszönetét mondunk mindazoknak, akik adományaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggél segítették munkánkat, és hozzájárultak nevük közzétételéhez: Dr. Radnóti Lászlóné 20 000 Réti Imréné 20 000 Dr. Róth András 15 000 Globex KFT. 10 000 Révész István 7 000 * Alapítványunk számlaszáma: Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány, 10300002-20329172- 70073285. A befizetett adományok adómentesek. Akit Dávid király csalogatott be a mennyországba gél felhívták a Tórához, hívei megdöbbenve látták, mennyire megváltozott a mester külseje, mely mindig vidám szokott lenni, mázskor mindig méltóságosan testalkata. Most nádként meghajolva állt, háta meggörnyedt, ábrázata komor és feldúlt, szemei kisirtak. A Tóra felolvasásánál keservesen nyögött, mintha egy előtte fekvő halottat siratna és a háftárá recitálásánál olyan jajveszékelő zokogásba tört ki, hogy hataására a hívek is úgy zokogtak, hogy az még egy kőszívet is megindított volna. * Közvetlen halála előtt megszólalt és mondá: Világok Ura! Ha Majse, Cháne fia (így hívták) tudta volna, hogy meg fog őszülni és a Messiás még sem jön el, egész biztosan nem bírta volna elviselni ezt a nagy fájdalmat... De Te, Világok Ura, napról-napra csalogattad őt, amíg egyszerre megőszült szegény... Nohát bizony, nem nagy művészet volt, egy ilyen öreg embert megcsalni... De most megtört szívvel esedezem Hozzád: jöjjön el már a Messiás... Nem én miattam kérem, de a Te érdekedben, hogy általa Neved megszenteltessék a nagy nyilvánosság előtt... És ezzel átadom magamat: testem és lelkem a Te oltalmadra bízom...” Ezek voltak utolsó szavai, mely után lelke örökre itt hagyta földi hüvelyét... * A premislani Rebbe reb Majerl mondta: az újhelyi cádik abban bizakodott, hogy megéri még a Messiás eljövetelét, de ebben csalódott. Midőn a mennyekbe érkezett és ott kijelölt helyére akarták vezetni, ellenállást tanúsított, mindaddig - úgymond - amíg nem teljesítik kívánságát és nem küldik el a Messiást. Bizony, nehéz feladat előtt állottak a mennyekben..., végül titokban megbízták Dávid királyt a dolog elintézésével. A zsoltáros király vette a hárfáját és andalítóan gyönyörű szép dalokat játszva csalogatta be az újhelyi cádikot... Guttmann József (״József színes kön töse ”) Szombaton, Támuz 28-án (idén augusztus 2.) van az ״Uhelyi Jahrzeit”. Az évforduló alkalmából időszerű az újhelyi cádikról a következő legendás feljegyzőseket feleleveníteni. Hite a messiás azonnali eljővetelében egyenesen csodálatraméltó volt. Egész biztosra vette, hogy az ő életében jön el a Messiás és ebben a hitben annyira tántoríthatatlan volt, hogy állandóan készenlétbe helyezte magát és megbízta szolgáját, ha éjjel akármilyen zajt hall, azonnal keltse fel őt, mert biztosan a Messiás jön... Minden Erev-Peszáchkor, elkészített egy csomó maceszt, üveg bort és poharat, berakta azokat egy kosárba, a vál- Iára tette és figyelt az ablakon keresztül, vajon jön-e már a Messiás... Többször említette, hogy nagyon csodálkozik azon, amiért a mennyországban levő szentek így hagyják ezt és nem törődnek azzal, hogy a Messiás jöjjön... De én - úgymond - nem fogok nyugodni addig, amíg kívánságom nem teljesedik... De sajnos, neki sem sikerült... A messiásvárással kapcsolatban Jeruzsálem és a szentély pusztulását emberfia nem gyászolta a Háromhétben úgy, mint az újhelyi cádik... Az a nagy bánat és óriási fájdalom, mely nemes szivét a chorbán felidézésénél a gyásznapokban eltöltötte, rányomta szomorú bélyegét egész lényére. Midőn Tisá böAv reg11
