Egység, 1996 (23-27. szám)

1996-03-01 / 23. szám

Egység ״JÁCMACH” forgatom a kiadvány lapjait. A legbelső címlapon héber cím is szerepel - Pe el pe, vagyis ״Szájról szájra” s alatta ez a szöveg: ״A zsidó templomi és magánéletben használatos héber szavak, ál­­talánosan alkalmazott rövidí­­tések, valamint jiddis (zsar­­gon) kifejezéseknek, kiszólá­­sok és közmondásoknak be­­tűsoros jegyzéke és magya­­rázata.” 1941-ben jelent meg a könyv Pápán, a szerzők szin­­te az utolsó utáni pillanatban érezhették szükségét, hogy rögzitsék az akkor még hasz­­nálatban lévő, de netán csak a hallásból megszokott sza­­vakat, amelyeknek eredetét használóik közül is sokan aligha ismerték. Vajon hon­­nan tudhatta volna például egy poroszlói - ez volt az én falum - ortodox, de az asszi­­milációban hivő zsidó, hogy amikor valami ilyesmit hall a templomban: ״hindert far cóhnoszet”, akkor eredetileg a ״hajcóó v’hákhnószó”, vagyis a Tórának a frigy­­szekrényből való kiemelése és visszahelyezése tisztségé­­ért ״licitál” a kile, a gyüleke­­zet? Több mint ötven évnek kellett eltelnie hozzá, hogy éz a könyv - és mondjuk ki: ez a kicsinységében és he­­lyenkénti pontatlanságában is fontos könyv - új életre keljen, és megismertesse a mindennapoknak (és ünne­­peknek) a zsidó családokon belül vagy a zsinagógái élet­­ben használt leggyakoribb ״jiddis” szófordulataival, kife­­jezéseivel a mai, az ötven évvel előbb élteknél is - ilyen tekintetben minden bi­­zonnyal - tájékozatlanabb zsidó (és nem zsidó) érdek­­lődőket. A ״jiddis” szót idézőjel­­be tettem: a nagyon érdé­­mes szerzőknek valójában okuk lett volna rá, hogy a szógyűjtemény jelzőit egy­­beírják, így: ״magyarjiddis”. Tudniillik talán éppen az asszimiláció hozta magával, Amikor az ember megér egy bizonyos életkort, gyak­­ran néz vissza, sűrűn pró­­bálja felidézni valahai múlt­­ja, gyermekkora, ifjúsága emlékeit, a szülői ház szó­­kásáit, egykori környezete hangulatát, azokat a kifeje­­zéseket, amik zsidó közös­­ségekben mindennaposak voltak. Ilyenképpen került sor feleségemmel folytatott beszélgetésünkben, éppen a közelmúltban, családi ״emlékcserékre”: ez hogy is volt minálunk, hogy is volt tinálatok. így jött elő - egye­­bek között - a ״jácmach” szó. Ezt a feleségem idézte föl, ám a pontos jelentését nem tudta. Én meg nem is ismertem a szót, otthon, a Tisza menti kis faluban, so­­hasem hallottam. És hiába néztem, kerestem számos jiddis szótáramban - pedig kiváló szótáraim vannak -, הפ לא הפ (SZÁ)RÓl-SZÁ;RA.) alkolmaiott r&*idlt4*»h, valaiainr jidcfii (Etargon) hl(«]«14a«kn•) SZERKESZTETTEK: BLAU HENRIK LÁNG KÁROLY P 4 p o, 1 4 י t . egyikben sem akadtam rá. De most, hogy a legutób­­bi hetekben megjelent egy egykori könyvecske reprint kiadása - ״Szájról-szájra. Magyar-jiddis szógyűjte­­mény” -, az első dolgom az volt, hogy megnézzem, sze­­repel-e benne ez a szó. Nos, szerepel! (A jelentését nem árulom itt el: aki kíváncsi, majd utánanéz maga is eb­­ben a kis gyűjteményben...) Természetesen ezek után még nagyobb hévvel és az egykori szerzők - zc’l - , Blau Henrik és Láng Károly iránti tisztelettel forgattam és nek. Fogadja ezért hálás köszönetünket! Ez a valóban kitűnő könyv megérdemelt volna egy gondosabb és szaksze­­rűbb szerkesztést. A mű gaz­­dag tartalmát és szuggesztív előadásmódját, tehát valódi értékét a sajnálatos szerkesz­­tési hibák nem csorbítják, de a sorozat remélt folytatása szempontjából mindenkép­­pen említnünk kell. Különö­­sen feltűnő a nevek, héber szavak, zsidó fogalmak nem következetes, néha egyetlen oldalon is többféle átírása. Az idegen helynevek, pl. Klozsnitz (Klozsnic helyett) furcsa megjelenítése. A s’vá hang nem következetes, illő­­gikus átírása, pl. Börésit, Brésit, Smuel, D’rábbi. A fe­­lesleges, gyakran helytelen ״magyarítás”, pl. Genézis (Genezis helyett), az ״Alter Rebbe” elnevezés ״Öreg Rabbi”-ként jelenik meg a helyes ״Öreg Rebbe” helyett (a ״rebbe” speciális, a chaszidizmusban használa­­tos szóalak!). A nagy kezdő­­betűk indokolatlan használa­­ta, pl. Brisz Mila (magyar je­­lentését sem írjuk nagybetű­­vei!), Chámász (nem a tér­­rorszervezetről lévén szó), Minjen, Mázzál Tov stb. Néhány név indokolatlan németes alakja, pl. Schnéor (Snéor helyett), Zvi (Cvi he­­lyett), stb. Mindezek - mint mon­­dottuk - nem a mű és a szer­­ző számlájára írandók. A ״Mózes Öt Könyve a haszid folklór tükrében” több, mint hiánypótló kiad­­vány! A magyar nyelvű iro­­dalomban mindidáig az egyetlen autentikus chászid munka; a Tóra-tanulás és a zsidó folklórkutatás rendkívül hasznos, újszerű, és ezen felül élvezetes olvasmányt nyújtó forrásműve. Kedves Naftali Kraus, várjuk a folytatást! Naftali Kraus: Mózes Öt Könyve a haszid folklór tükrében. Budapest 1995, Akadémiai Ki­adó. Dr. Borsányi Ferenc ״Azzal, hogy a cáddikok történeteit idézzük” - mon­­dotta a braclavi Náchmán rabbi - ״magunk felé irányít­­juk a Messiás fényét ide, ebbe a világba, és elűzzük világunkból a [szellemi] sötét­­ség és lelki gyötrelem min­­den fajtáját.” A szentéletű chászid rebbékről szóló me­­sék, az ő tanításaikat, példá­­zataikat tartalmazó történe­­tek elmélyítik a Tóra iránti szeretetünket és megerősítik hitbeli meggyőződésünket. Bölcseink azonban erőtelje­­sen hangsúlyozzák, hogy csakis hiteles, eredeti tártál­­mú és hamisítatlan monda­­nivalójú történeteket szabad idézni. Sajnos, a különféle könyvekben, folyóiratokban népszerű formában előadott ״chászid történetek” többsé­­ge nagyon távol áll ettől a követelménytől. Ha gondo­­san tanulmányozzuk egy-egy történet többféle feldolgozá­­sát és összevetjük az eredeti szöveggel, azt tapasztaljuk, hogy egyetlen szó, egy kife­­jezés cseréje, egy árnyalatnyi eltérés az eredeti gondolat­­menettől már torzíthatja, megváltoztathatja az egész történet mondanivalóját. Martin Buber chászid meséi szembeötlő példákat szolgál­­tatnak erre a megállapításra. Buber sokoldalú érdeklődé­­se, szinkretista filozófiai és vallástörténeti beállítottsága és komparatív módszere át- és átszövik a rebbék történe­­teit úgyannyira, hogy ha a szereplő neveket megváltoz­­tatnánk, akár valamelyik buddhista, vagy szufi (iráni iszlám misztikus irányzat) tanmese-gyűjtemény darab­­jainak is vélhetnénk. Ezzel szemben Naftali Kraus, a lubavicsi rebbe kö­­vetője immáron négy évtize­­de chászid környezetben és ennek szellemiségében éli hétköznapjait és ünnepeit. Első kézből, az eredeti fórrá­­sokból vett történeteit hami­­sítatlan chászid szellemben, mégis a magyarországi zsi­­dók számára könnyen érthe­­tő és értelmezhető forrná­­ban és stílusban adja át nem­­zedékének és rajtunk kérész­­tül az utánunk következők­6

Next

/
Oldalképek
Tartalom