Egység, 1995 (20-22. szám)
1995-03-01 / 20. szám
__________KÖNYVISMERTE T Ő A ZSIDÓ GONDOLKODÁSMÓD dó nép fennmaradásának fő okai? Igaz-e, hogy a nagy zsidó vallási és kulturális kinesek a gettó termékei? S ennek ellentéte: Amikor a gettó falai leomlottak, velük veszett-e a zsidó tradíció és kultúra? Posner rabbi nem marad adós a válasszal. Nem fél attól a kérdéstől sem, hogy miféle Isten az, aki megengedte Auschwitzot. ״Hol vagy?” kérdezte Isten Adámot. Ugyanezt a kérdést teszi fel nekünk az író. Erre a kérdésre mindenki a saját életmódjával válaszol. Lehét, hogy Auschwitz nem mond nekünk semmit Istenről, de mindent megmond az emberről, s azt - teszi hozzá a tudós rabbi - kizárólag Auschwitztól tanulhatjuk meg. A vészkorszak, Hová tűntek a zsidók?, Mire jó a Tóra? A micvák, A szabad akarat és az önfegyelem: megannyi izgalmas fejezetcím ebben a terjedek mében kicsiny, de mondanivalóban nagyon gazdag könyvben. Napjaink világi filozófusa nem foglalkozik olyan ősrégi kérdésekkel, mint a jó és a rossz, de nem azért, mert közömbös irányukban, vagy mert azt hiszi, hogy ezeket a problémákat már megoldották, hanem mert a rendelkezésére álló eszközök nem elégségesek erre a feladatra. A Tóra minden részének egyetlen feladata van: utat mutatni az embernek. Igaz, a Tórában remek ״sztorik” vannak, némelyikét többször meg is filmesítették, de nem a sztorik a lényegesek, hanem a mögöttük rejlő tanítás arról, hogy hogyan éljünk. Kell-e hinni? - teszi fel a kérdést Zalman Posner, és mindjárt válaszol is rá: a zsidó vallás tanítása szerint ez nem elsőrangú kérdés. Hanem? A zsidóság nem a hittel kezdődik, az utána jön! Az ész fegyverével majdnem minden ellenállást le ledulása, kivándorlása, az iraki rakéták, amelyek nem találták el a zsidókat, talán nem számítanak csodának? Posner rabbi szerint a gyilkos pogromok és a békés asszimiláció veszedelmei ellen kibontakozó chaszidizmus az egyszerű, az asszimiláció következtében már tudatlan zsidónak nyúl a hóna alá, kedves, játékos, vidáman komoly, de mindig embéri módon. Nincsenek csodák napjainkban? ״Minden szívverésért, szerveink minden létfontossági működéséért hálát kellene adnunk Istennek. — De hiszen - mondhatná valaki - ezek egyszerű természeti jelenségek!” Ez igaz, mondja Posner, de ezek a természetesnek vélt jelenségek is mind Istent dicsérik, csakúgy, mint a Vörös-tenger kettéválása vagy a teremtés csodája. A lubavicsi rebbe szerint a Tóra-hű felfogása természetesben is a természetfelettit látja, míg a tudómany a természetfelettiben is a természetest keresi. A Báál Sém Tov úgy vélte, hogy az életben nincs igazi véletlen. Minden eseménynek, élménynek célja és értelme van. Új kérdés: Függ-e a zsidók fennmaradása az antiszemitizmustól? Nem a zsidóüldözések voltak-e a zsiKülönösen szép, különősen értelmes és különösen különös könyvet kaptam a kezembe a minap. írója, Zalman 1. Posner amerikai rabbi, nem véietlenül lett világhírű éppen ezzel a könyvével. A könyv nem kevesebb, mint huszonhét velős és lényegbevágó fejezetet tartalmaz. Posner rabbi nem kerülgeti a forró kását, és egyből a lényegre tér. Miért nem történnek csodák napjainkban? - teszi fel a kérdést. A semmiből valamit teremteni a legnagyobb csoda. A Vörös-tenger szétválása, a chánukái olajméesés csodája már csak mint történelem él bennünk. S a történelem olyan, mint azt a chászid legenda meséli: A chaszidizmus megáimodója és megalapozója, Báál Sém Tov, egyszer csődát várt a Jóistentől. Pontosan tudta, hogy mit kell tennie. Elment a megfelelő helyre, egy mezőre, ott máglyát rakott, meggyújtotta, elmondta az alkalomhoz illő imát, és a Mindenható teljesítette a kérését. Egyik tanítványa, már maga is tudós rabbi, szintén csodát igénylő kéréssel fordult az Örökkévalóhoz. Meg is találta a megfelelő helyet, ott máglyát rakott, de azt már bizony nem tudta, hogy melyik imát kell ilyenkor elmondani. A Jóisten ettől függetlenül teljesítette a kérését. Az ő tanítványa megtalálta ugyan a megfelelő helyet, de nem tudta, hogyan kell megrakni és meggyújtani a máglyát, az elmondandó imáról nem is beszélve. Mi pedig, akik sem a helyet nem találjuk már, nem tanultunk meg máglyát gyújtani, és a helyes imát sem tudjuk, nekünk csak ez a történet maradt. Vagy mégsem? Az orosz zsidók felszabakedve egyre sűrűbbé, anyagszerűbbé válik, ameddig csak fel nem veszi az ondócsepp meghatározott, anyagi formáját. Lásd Széfer Hámámárim 5672 2:890. (Yacov Brawernak, a montreali McGill University professzorának magyarázata). [8] Tikuné Zohár 12b. [9] A Tóra alapjainak törvénye 2:10. [10] Mehut VöHánhágá cimű rész, 13. fejezet. [11] Lásd Fogalmak: Ácilut. [12] Sáár hájichud vöháemuná (Tánjá 2. rész) 9. fejezet. [13] Zsoltárok 104:24. [14] Jób 11:7. [15] Ézsaiás 55:8. [16] Szójáték a Talmudban használt kifejezés, ״A Messiás nyomdokain...” alapján. Eredetiben: ״Beikvot mesichá..." (Szótá 49b). Az ״ikvot” az ״ékev” szó többes száma is lehet, amely ״sarkot”, tudniillik az emberi láb sarkát, a test legalacsonyabb részét jelenti. [17] A lélek három szellemi ״összetevőre” való felosztásának gondolata már megtalálható a Zohárban (1:206a; 2:141b), valamint rabbi Jesájá Hurwitz Sné Luchot HáBrit című kabalisztikus művében (1:9b.). [18] Az a doktrína, amely szerint az összes lélek kapcsolatban, szinte ״rokonságban” áll egymással, mivel azonos forrásból származnak, sarkalatos tétele volt az alapító Báál Sém Tov által lefektetett chászid elméletnek, és egyik fő témája volt a chászidok és ellenzőik vitáinak. Részletesebben 1. a Tánjá 32. fejezetében. (Dr. N. Mindéinek a Tánjá angol fordítójának megjegyzése.) [19] Nidá 31a. [20] Lásd Fogalmak: Négy világ. [21] 5Mózes 30:20. A ״ragaszkodni” ige héber szótöve ugyanaz, mint a ״ragadás” és a ״ragasztó” jelentésű szavaké. [22] Ketubot 111b. [23] A fogalmat a szerző a 22. fejezetben magyarázza meg érthetőbben. [24] L. Zohár 2:204b., 3:80-82. [25] Börésit 11. 1. [26] Lásd Fogalmak: Gilgul. 8
