Egység, 1995 (20-22. szám)
1995-03-01 / 20. szám
tették át a heti ünnepnapot szombatról vasárnapra - jó oka, teológiai alapja nem volt ennek, csak az, hogy elhatárolódjanak. Elhatározták továbbá, hogy a papoknak ne legyen szakálluk, hogy különbözzenek a rabbiktól. És végül, a naptárral gondoskodtak arról, hogy a keresztény húsvét ne essen egybe a zsidó Peszáchhal.- Ön most említés nélkül hagyta a zsidó oldalon mutatkozó elhatárolódási tendenciákat.- Ezek gyakran hasonlóan abszurd külsőségekben mutatkoztak meg. Minthogy Konstantin császár idejében a kereszténység államvallássá, a kereszt az egyház szimbólumává lett, sok minden megváltozott a zsidók szempontjából. így például még az én időmben is az összeadás jele, a ״+” helyett ennek csak felső részét használtuk az iskolában, hogy ne rajzoljunk kérésztét. A keresztnek mint formának az elutasítása olyan erős volt, hogy Tel Aviv építészei lehetőleg kerülték, hogy az utcák a város központjában derékszögben keresztezzék egymást. Egyebek mellett ezért olyan kaotikus ma a közúti forgalom Tel Avivban.-Nem merő hisztéria volt mindez?-Szerepet játszott benne az elnyomástól való félelem, a kialakult ellenszenv, irtózás és gyűlölet.- A kereszténység mindenesetre azt tanítja, hogy a gyűlöletért szeretettel kell fizetni. —Mi, zsidók, immár nem érezzük magunkat arra hivatottnak, hogy a másik orcánkat is odatartsuk, ha megütik az egyiket. A keresztények, akiknek igy kellene cselekedniük, többnyire ugyancsak nem teszik. Mi több: mi erkölcsileg sem tartjuk magasabb rendűnek azt a kijelentést, hogy oda kell tartani a másik orcát. Ez már egy fontos teológiai különbség. Ha a zsidókat tizenöt-tizenhat évszázadon át ide-oda lökdösték, ez érthető módon vezetett mély ellenérzéshez. Általában nem válaszolnak az emberek szeretettel a gyűlöletre.- Ezzel magyarázható-e a zsidóknak a keresztény térítéssel szemben mind a mai napig érezhető ellenállása?- A keresztény térítés a zsidók szemében rút vállalkozás volt, s kettős értelemben is rossz volt a híre. Először is: a legtöbb zsidó konvertita anyagi okokból tért át a keresztény hitre.- Igen, az egyház úgy tekintette a zsidókat - Arnold Toynbee filozófus nem teológiai megfogalmazása szerint -, mint visszamaradott gyerekeket, akik nem fejlődtek, hanem megmaradtak régi, gyerekes magatartásuknál. Ez nagyon sértő volt ránk nézve...-...teológiailag azonban aligha releváns.- Mindenesetre éppen elég robbanóanyaggal szolgált. Sok keresztény ábrázolás ״INRI” felirattal mutatja Jézust a kereszten, ami azt jelenti: ״Názáreti Jézus, a zsidók királya”. A zsidók számára ez teljességgel elfogadhatatlan, hallani sem akarnak róla. Ezért vagyunk mi gyötrelem az egyház számára.- A niceai zsinat fundamentális antiszemitizmusától Izrael és a Vatikán megállapodásáig, amelyben a pápa kötelezi magát, hogy Izraellel együtt harcolni fog az antiszemitizmus minden fajtája ellen - nem utale ez radikális változásra?- Rómában nyilván felfogták végre, hogy az antiszemitizmus ellentmond az egyház alapelveinek. Hiszen az egyház tulajdonképpen nem ismer különbséget fekete és barna, sárga és fehér emberek között - ha egyszer meg vannak keresztelve. Ha a pápa ma harcol az antiszemitizmus ellen, ez ugyanolyan szép gesztus, mint amikor a szegénység ellen harcol: azt is bajnak tekinti.-A legitimitás vitatásának alapja a kölcsönös félelem volt?- Igen, félelemből akartak a kérésztények minden tekintetben elhatárolódni a zsidóktól, s mindenféle külső megkülönböztetéseket találtak ki. így amely ráadásul állandóan veszít befőlyásából. — Nem lehet tehát azt remélni, hogy a vallási fronton is enyhülés következik? — A zsidók és a keresztények között olyan mély kapcsolat áll fenn, amelyet szinte freudi viszonyként jellemezhetnék - annyira bonyolult, nehezen kezelhető és megterhelt ez a kapcsolat, mégpedig mindkét oldalon. Ez többek között abban mutatkozik meg, hogy az egyház mindeddig több nyitási gesztust tett az iszlám, sőt a hinduizmus felé, mint a zsidóság felé - mind politikai, mind vallási síkon. Az ok: a többi valláshoz való viszony teológiailag és emocionálisan sokkal egyszerűbb. Rivalitások és konfliktusok, persze, ott is adódhatnak. Ezek azonban, képletesen szólva, nem a családon belül zajlanak. — A családon belüli konfliktusok elkeseredettebbek? — Kétségtelenül. A zsidóknál és a keresztényeknél sok minden közös a teológiában, de sok minden ellentétes is. És a teológia problémái talán meg nem is a legsúlyosabbak - itt lehetséges a megbocsátás és a feledés. Alapjában véve az egymástól megvont legitimitás a kérdés. — A niceai zsinat óta azonban, amely a zsidókat hitetleneknek nyilvánította, már több mint ezerhatszáz év telt el. — Ennek ellenére az egyháznak az a fő problémája velünk, zsidókkal, hogy a szemükben nem vagyunk légitimek, hanem eretnekek vagyunk. Az egyetlen oka annak, amiért nem akartak megölni bennünket, tulajdonképpen az volt, hogy szemléltető példaként álltunk rendelkezésükre. Zsidókként való puszta létünk sértette a keresztényeket, úgyszólván eleven emlékeztető volt saját bűneikre. — De hiszen a keresztények ugyanúgy eretnekek voltak a zsidók szemében! — Csak azzal a különbséggel, hogy mi nem őriztük - hogy jobban emlékeztessenek saját bűneinkre - gettóban a keresztényeket, miként ők minkét. Ez csak azóta nem megy már, amióta a zsidóknak ismét van államuk. Azóta nem lehet olyan könnyen lenézni bennünket. — A gettó trauma marad a zsidók számára? 3
