Egység, 1994 (16-19. szám)

1994-09-01 / 18. szám

€CV$€C AKsssss&m AZ ÖRÖK LÉLEK Levélrészlet kezdődik: ״Ne gyászoljunk mértékteleni- bölcseink előírásait meghalad mértékben -: ne vigyük túlzásba... Befejezésül azonban azt olvassuk, hog ״aki nem gyászol a bölcsek útmutatás, szerint, az érzéketlen, durva ember”. No! ha a gyász természetes, mi a szörny abban, ha valaki jobban gyászol? Miért törvényszakasz kemény intése? Ám ha túlzásba vitt gyász oly rettenetes, vajo miért érzéketlenség kevésbé gyászolni? A magyarázatot a törvény befejez! szavai adják meg: ״Félve, aggályosán kel mérlegelnie tetteit, és meg kell térnie. Magától értetődik, hogy a lélek örök ké él. A lélek életét nyilvánvalóan nen befolyásolja, nem rövidíti meg a testi be tegség, amely csak a húst és vért, illetőié! a lelket ezekkel összekapcsoló kötelékd támadja meg. Vagyis, Isten őrizz, enne! a köteléknek a megszakadását - a halál- eredményezheti, és ezáltal a lélek föl emelkedik, kiszabadul a test béklyóiból határai és korlátái közül. A földön, a test ben tartózkodása idején véghezvitt ji cselekedetek által sokkal magasabb szin tét érhet el, mint ahonnan a testbe merü lésekor elindult. Bölcseink azt mondják hogy a lélek alámerülése a fölemelkedé sért, az előzőnél magasabb rendű állapo eléréséért történik. Ebből következik, hogy akinek drág; volt a lélek, aki közel állt hozzá, annal meg kell értenie: az az előzőnél maga sabb állapotba emelkedett, és ez csak ; mi világunkban, a mi számunkra jelen veszteséget. Minél közelebb áll hozzánl az a lélek, annál értékesebbnek kell tar tanunk fölemelkedését, de ugyanez vo natkozik a másodlagos szempontra, ; szenvedés mértékére is, hiszen annál na gyobb a veszteség, amely a testből vak távozásával, az e világi élet elhagyásává ért bennünket. Azért is nagy ez a veszteség, mert úg; érezzük, a drága lélek már ebben a vi lágban is magasabb rendűvé vált. Aho gyan bölcseink írják a Misnában: ״Az t világi bűnbánat és a jó tett egyetlen pilla nata többet ér az egész jövendő világnál.' így hát, miután az esemény két, egy másnak ellentmondó szempontnak fele meg - egyrészt a lélek megszabadul a tes Megkaptam leveledet, amelyben édes­­anyád eltávozásáról értesítesz. Kívánom, hogy te és minden gyermeke, valamint édesapátok jó és hosszú életre írassatok be! Leírod az ezzel kapcsolatos gon­­dolataidat és érzéseidet. Az az igazság, hogy ״egyikünk sem tud semmit” az Örökkévaló útjairól, Azé­­ról. aki megteremtette az embert, vezérli, és különös gonddal őrködik fölötte. Per­­sze-persze, O maga a jóság lényege, amit így szoktunk kifejezni: ״A jónak termé­­szetéből fakad a jó cselekedet.” Lehet, hogy az emberi elme nem mindig képes megérteni az Ő cselekedeteit, de ez nem is csoda: miféle jelentőséggel bírhat egy korlátozott, behatárolt, véges teremtmény a végtelennel és korlátlannal, különösen pedig az abszolút Végtelennel és Kor­­látlannal szemben? Isten mindazonáltal úgy döntött, hogy a maga bölcsességének egy szikráját be­­ülteti a húsból és vérből való emberbe. Ezt szent Tóraja által tette, amelyet ״A Fény Tórájának”, ״Az Elet Tórájának” ne­­veznek, vagyis a Tóra úgy világítja be az élet útját, hogy fényeit korlátozott embe­­ri képességekkel is érzékelhető. így az említett és hasonló események értelmezé­­sére is találunk - legalább részben - út­­mutatást írott és Szóbeli Tóránkban. Jelen esetben ezt az eligazítást a tórái törvény két szabálya adja meg, amelyek az ilyen körülményeknek megfelelő visel­­kedést írják elő. Ezek első pillantásra lát­­szólag ellentmondanak egymásnak, noha mindkettő a zsidó törvénynek ugyanabban a szakaszában szerepel. A szakasz így Batsheva Oberländer bemutatja az újszülött Menachem Mendelt a rebbének. Nem lehet elég korán kezdeni az adakozásra nevelést: a rebbe pénzt ad a babának, hogy ő is adhasson adományt. abban a sorban: ״Szeresd az Örökkévalót, I a Te Istenedet teljes szíveddel”, a ״szíveddel” szó helytelenül volt írva. Amint kijavították, elmúlt a betegsége! ׳: A rebbe ezt így magyarázta: ha a Tóra szerint a mezuzá őrálló, akkor nincs, aki visszatartsa a rosszat, a betegséget, ha probléma van az őrrel. A rebbe a mezuzá | tórái parancsolatát a valóságba ültette át, ezzel segített az embereknek. A Tóra szemszögéből vizsgálta a vi­­lág mindennapi eseményeit is. Amikor az úgynevezett hidegháború végefelé lét­­rejöttek a két nagyhatalom közötti szer­­ződések, és bejelentették, hogy jelentő­­sen csökkentik a fegyverkezési kiadáso­­kát, a megmaradó pénzt pedig a mező­­gazdasági fejlesztés sokkal békésebb cél­­jaira fogják fordítani, a rebbe ebben azt látta, hogy megkezdődik Ézsaiás jővén­­dőlésének beteljesülése. Ézsaiás azt mondta a messiási időkről (2:4.): akkor majd ״Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.” A rebbe azt a következtetést vonta le, hogy a messiási idők már nagyon kö­­zel vannak, és mindenkinek fel kell ké­­szülnie erre a nagy eseményre azzal, hogy tanulmányozza a Messiás eljőve­­telével foglalkozó zsidó irodalmat, a Tál­­mudot, Maimonidest és a többieket (A rebbe szava. = Egység 12. sz.). Ezt a meggyőződését a Szovjetunió szétesése még inkább megerősítette. Noha a rebbe fizikailag nincs velünk többé, továbbra is az ő szellemében él­­hetünk: ha tanulunk és tanítjuk a zsidó­­ságot; ha úgy fogjuk fel a hitet, ahogyan ő tanította - mert ez volt életének lényege. Örökké éljen bennünk emléke! Zécher cádik livráchúó. A szerkesztő (A megemlékezés rövidített változata elhangzott a Magyar Rádió Szülőföldünk című adásában. 1994. ג június 26-án.) 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom