Egység, 1994 (16-19. szám)
1994-09-01 / 18. szám
€CV$€C AKsssss&m AZ ÖRÖK LÉLEK Levélrészlet kezdődik: ״Ne gyászoljunk mértékteleni- bölcseink előírásait meghalad mértékben -: ne vigyük túlzásba... Befejezésül azonban azt olvassuk, hog ״aki nem gyászol a bölcsek útmutatás, szerint, az érzéketlen, durva ember”. No! ha a gyász természetes, mi a szörny abban, ha valaki jobban gyászol? Miért törvényszakasz kemény intése? Ám ha túlzásba vitt gyász oly rettenetes, vajo miért érzéketlenség kevésbé gyászolni? A magyarázatot a törvény befejez! szavai adják meg: ״Félve, aggályosán kel mérlegelnie tetteit, és meg kell térnie. Magától értetődik, hogy a lélek örök ké él. A lélek életét nyilvánvalóan nen befolyásolja, nem rövidíti meg a testi be tegség, amely csak a húst és vért, illetőié! a lelket ezekkel összekapcsoló kötelékd támadja meg. Vagyis, Isten őrizz, enne! a köteléknek a megszakadását - a halál- eredményezheti, és ezáltal a lélek föl emelkedik, kiszabadul a test béklyóiból határai és korlátái közül. A földön, a test ben tartózkodása idején véghezvitt ji cselekedetek által sokkal magasabb szin tét érhet el, mint ahonnan a testbe merü lésekor elindult. Bölcseink azt mondják hogy a lélek alámerülése a fölemelkedé sért, az előzőnél magasabb rendű állapo eléréséért történik. Ebből következik, hogy akinek drág; volt a lélek, aki közel állt hozzá, annal meg kell értenie: az az előzőnél maga sabb állapotba emelkedett, és ez csak ; mi világunkban, a mi számunkra jelen veszteséget. Minél közelebb áll hozzánl az a lélek, annál értékesebbnek kell tar tanunk fölemelkedését, de ugyanez vo natkozik a másodlagos szempontra, ; szenvedés mértékére is, hiszen annál na gyobb a veszteség, amely a testből vak távozásával, az e világi élet elhagyásává ért bennünket. Azért is nagy ez a veszteség, mert úg; érezzük, a drága lélek már ebben a vi lágban is magasabb rendűvé vált. Aho gyan bölcseink írják a Misnában: ״Az t világi bűnbánat és a jó tett egyetlen pilla nata többet ér az egész jövendő világnál.' így hát, miután az esemény két, egy másnak ellentmondó szempontnak fele meg - egyrészt a lélek megszabadul a tes Megkaptam leveledet, amelyben édesanyád eltávozásáról értesítesz. Kívánom, hogy te és minden gyermeke, valamint édesapátok jó és hosszú életre írassatok be! Leírod az ezzel kapcsolatos gondolataidat és érzéseidet. Az az igazság, hogy ״egyikünk sem tud semmit” az Örökkévaló útjairól, Azéról. aki megteremtette az embert, vezérli, és különös gonddal őrködik fölötte. Persze-persze, O maga a jóság lényege, amit így szoktunk kifejezni: ״A jónak természetéből fakad a jó cselekedet.” Lehet, hogy az emberi elme nem mindig képes megérteni az Ő cselekedeteit, de ez nem is csoda: miféle jelentőséggel bírhat egy korlátozott, behatárolt, véges teremtmény a végtelennel és korlátlannal, különösen pedig az abszolút Végtelennel és Korlátlannal szemben? Isten mindazonáltal úgy döntött, hogy a maga bölcsességének egy szikráját beülteti a húsból és vérből való emberbe. Ezt szent Tóraja által tette, amelyet ״A Fény Tórájának”, ״Az Elet Tórájának” neveznek, vagyis a Tóra úgy világítja be az élet útját, hogy fényeit korlátozott emberi képességekkel is érzékelhető. így az említett és hasonló események értelmezésére is találunk - legalább részben - útmutatást írott és Szóbeli Tóránkban. Jelen esetben ezt az eligazítást a tórái törvény két szabálya adja meg, amelyek az ilyen körülményeknek megfelelő viselkedést írják elő. Ezek első pillantásra látszólag ellentmondanak egymásnak, noha mindkettő a zsidó törvénynek ugyanabban a szakaszában szerepel. A szakasz így Batsheva Oberländer bemutatja az újszülött Menachem Mendelt a rebbének. Nem lehet elég korán kezdeni az adakozásra nevelést: a rebbe pénzt ad a babának, hogy ő is adhasson adományt. abban a sorban: ״Szeresd az Örökkévalót, I a Te Istenedet teljes szíveddel”, a ״szíveddel” szó helytelenül volt írva. Amint kijavították, elmúlt a betegsége! ׳: A rebbe ezt így magyarázta: ha a Tóra szerint a mezuzá őrálló, akkor nincs, aki visszatartsa a rosszat, a betegséget, ha probléma van az őrrel. A rebbe a mezuzá | tórái parancsolatát a valóságba ültette át, ezzel segített az embereknek. A Tóra szemszögéből vizsgálta a világ mindennapi eseményeit is. Amikor az úgynevezett hidegháború végefelé létrejöttek a két nagyhatalom közötti szerződések, és bejelentették, hogy jelentősen csökkentik a fegyverkezési kiadásokát, a megmaradó pénzt pedig a mezőgazdasági fejlesztés sokkal békésebb céljaira fogják fordítani, a rebbe ebben azt látta, hogy megkezdődik Ézsaiás jővéndőlésének beteljesülése. Ézsaiás azt mondta a messiási időkről (2:4.): akkor majd ״Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.” A rebbe azt a következtetést vonta le, hogy a messiási idők már nagyon közel vannak, és mindenkinek fel kell készülnie erre a nagy eseményre azzal, hogy tanulmányozza a Messiás eljővetelével foglalkozó zsidó irodalmat, a Tálmudot, Maimonidest és a többieket (A rebbe szava. = Egység 12. sz.). Ezt a meggyőződését a Szovjetunió szétesése még inkább megerősítette. Noha a rebbe fizikailag nincs velünk többé, továbbra is az ő szellemében élhetünk: ha tanulunk és tanítjuk a zsidóságot; ha úgy fogjuk fel a hitet, ahogyan ő tanította - mert ez volt életének lényege. Örökké éljen bennünk emléke! Zécher cádik livráchúó. A szerkesztő (A megemlékezés rövidített változata elhangzott a Magyar Rádió Szülőföldünk című adásában. 1994. ג június 26-án.) 2
