Egység, 1993 (12-15. szám)

1993-03-01 / 12. szám

EGY TERMÉSZETTUDÓS CHÁSZID A szerző a magneto-hidrodinamika professzora az izraeli Negev egye­­temen. 1972-ben sikerült elhagynia a Szovjetuniót. Könyvében, amelyet megtéréséről írt, elbeszéli, hogyan találkozott a lettországi Rigában Notkéval, a lubavicsi chásziddal, aki a Tártját tanulta, és képes volt órákon át foglalkozni a “semmiből” való teremtés magyarázatának problematikus kérdéseivel, az idővel mint a fizikai világ egyik dimen­­ziójával vagy éppen a lélek felsőbbrendűségével test és lélek viszony­­latában. Return (Visszatérés) című könyvének alábbi részletéből meg­­ismerhetjük a hatvanas évek szovjet zsidóságán belül a vallásosok életét és annak a nem könnyű útnak néhány állomását, amelyet Bra­­nover professzor a zsidósághoz való teljes visszatéréséig megtett. gal mának pontos meghatározása, sőt maga fogalom is még hosszú ideig rejtély maradt számomra. Márciusban, kilenc nappal Peszách előtt fiunk született. A Here Dániel nevet adtuk neki. Az első nevet apám emlékére kapta, a másik a feleségemnek, Fanyának tetszett nagyon. Az Állampolgársági Nyíl­­vántartó Hivatal tisztviselője kerek-perec megtagadta a kettős név bejegyzését. Hiá­­ba fordultunk a felsőbb hatóságokhoz, arra hivatkozva, hogy Azerbajdzsánban négy-öt nevet is bejegyeznek, nem be­­szélve az elmaradhatatlan “ogliról”. A kisfiút Here néven anyakönyvezték, és mi Gekának becéztük. A köriilmeté­­léskor persze mindkét nevét megkapta. A körülmetélés napja előtt elmentem Notkéhoz, hogy meghívjam, de nem tudott eljönni. Mikor a kicsi már majdnem egy hónapos volt, Nochem Besszer beszélt nekem a pidjon habén rítusáról, amelynek során jelképesen kiváltják az elsőszülött fiút egy kőkéntől, a zsidó papság tagjától. Azt tanácsolta, forduljak Notkéhoz, mert ő is kohén. E szokás különösnek tűnt nekem, szin­­te abszurdnak. Furcsa, de a körülmetéléssel kapcsolatban nem volt ilyen érzésem. A szokatlan dolgokat sokszor furcsának, ide­­gennek érzi az ember. De elfojtottam kétségeimet, meghívtam Notkét és Besz­­szert, s minden a háláchá szabályai szerint történt. Attól fogva Notke ellentmondást nem tűrően benyomult az életünkbe. Fanya nem is igen örült ennek. Visszagondolva nagyon hálás vagyok Notkénak, aki el­­lenállhatatlanul vonzott, ő testesítette meg számomra a zsidóság lényegét, a Tórát, a zsidó életmódot. Notke közvetítésével teljesen új világ nyílt meg előttem. Rá­­adásul kiemelkedő személyiség volt, noha Szombatonként rendszeresen jártam zsinagógába. Általában a fenti nagy terem végében álldogáltam, de egyre többször mentem le a chászidók templomába is. Két nyugdíjas közt volt a helyem: Smuél Áron Rafelszon tanított arra, hogyan iga­­zodjam el az imakönyvben, az azóta el­­hunyt Nochem Besszer pedig megvála­­szólta naiv kérdéseim sokaságát Besszer, mint később megtudtam, titokban fiúk és lányok tucatjait tanította a Tórára és a háláchára. E nemes, szemérmes, jó em­­berek felbecsülhetetlen segítséget nyúj­­tottak a zsidósághoz vezető utam megta­­lálásához, amiért végtelenül hálás vagyok nekik. 1964 elején egy szombaton odajött hozzám egy negyven év körüli férfi. Fe­­kete bajusza és rendkívül élénk, hamis­­kásán csillogó, kék szeme volt. Duzzadt az erőtől és a lelkesedéstől. Azt akarta, hogy menjek föl hozzá: sok fontos és ér­­dekes dolgot fog mondani, és jó zsidó könyveket ad, ígérte. Rögtön azt tudakolta, szoktam-e tfilint rakni. Mivel azt sem tudtam, mi az, még jobban erőltette, hogy menjek el hozzá. Mielőtt elment, azt mondta, bárkitől érdeklődhetem felőle a zsinagógában, mert “mindenki ismeri a bajuszos Notkét”. Vegyes érzelmekkel maradtam ott. Nem voltam hozzászokva, hogy nyilvá­­nosan, tanúk előtt zsidó könyveket ajánl­­gassanak nekem. Veszélyérzetem támadt, és felmerült bennem, vajon nem provo­­kátor-e az illető. Másrészt viszont volt benne valami nagyon vonzó. Megkérdeztem Rafelszont, aki azt mondta: “Ez egy chászid, menjen csak vele.” Nem tudtam, mit jelent az, hogy “chá­­szid”. Azt hittem, a zsinagóga egyik részét nevezik “chászidimnak”. Szégyelltem megkérdezni, úgyhogy a “chászid” fo-AKI AZ EGYSÉGET SZERETI... Kedves olvasónk, aki kapja, 01- vassa és szereti lapunkat álljon itt meg egy szóra! Még többezer magyar zsidó szeretné kapni, olvasni és él­­vezni az Egységet. A szerkesztőség­­ben megvan a nevük és a címük, de sajnos nem áll módunkban nekik is elküldeni a lapot, mert a papír, a nyomtatás és a postázás költsége olyan magas, hogy ezt a többletkiadást nem tudjuk fedezni. Öntől nem kértünk és nem kérünk pénzt az Egységért. Arra azonban talán megkérhetjük, hogy legyen se­­gítségére egy-két zsidó testvérének, hadd kapják ők is az Egységet. Küldje be adományát szíve szándéka szerint a mellékelt csekklapon,* és mi küld­­jük a lapot annak, akit megnevez. Ha nem nevez meg senkit, akkor saját címlistánk alapján küldjük ki, ahogyan ezt a lapszámot is ilyen segítség révén juttatjuk el több mint kétszáz új ol­­vasónkhoz. Kérjük, tegye lehetővé, hogy mi­­nél több hittestvérünk élvezze a zsidó Egységet. Legyen az Egység valóban “minden zsidó lapja”! Itt is köszönetét mondunk mind­­azoknak, akik adományaikkal támo­­gattak bennünket Néhányan azok kö­­zül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat, és hozzájárultak nevük közzétételéhez: Pataki György 10 000 Deblinger Edward 5 000 Dr. Pap János 5 000 Glück Miklós, Tokaj 2 500 Dr. Kéri Lajos 2 000 Sebes Gábor 2 000 Sugár György, Solymár 2 000 A kiadó *Alapítványunk számlaszáma: Chá­­bád Lubavics Zsidó Nevelési És Oktatási Alapítvány, MKB 203-29172-7007. A befizetett adományok adómentesek. Kérjük azokat a kedves olvasóinkat, akiknek a címe megváltozott, hogy írják meg nekünk új címüket, amelyre az Egy­­séget kérik. Címlistánkat csak akkor tudjuk kijavítani, ha a régi címet is feltüntetik! Kérjük, hogy azok is jelentkezzenek, akiknek eddig nem a pontos címére - té­­vés irányítószámra vagy házszámra - küld­­tűk a lapot! A szerkesztőség

Next

/
Oldalképek
Tartalom