Egység, 1993 (12-15. szám)
1993-12-01 / 15. szám
CHÁBÁD lUBflVICS Rabbi Boruch Oberländer 1053 Budapest V., Képíró u. 11. Telefon: (361) 1174811־ A SZÉDER-EST FORGATÓKÖNYVE eves, a középsó pászka kettétörése, az est történetének elbeszélése. Mindenki kezei mos. Áldásmondás a pászkára, majd a pászka evese A keserűgyökér evése, a Hillel féle szcndvich evése, vacsora, az ATikornan evése, Étkezés utáni ima, a Hállél című hálahimnusz, Befejező zsoltárok. A Széder-tálon az est jelképei szerepelnek: 3 pászka, ami a zsidó nép három rétegét - Kohen, Lévi, Jiszráél - jelzi. Egy kemén}׳tojás, ami a Szentélyben annak idején hozott Cliágigá áldozatra emlékeztet bennünket. Szemben vele van a Zroá - a sült csirkenyak -, mely a Peszach áldozatot szimbolizálja. Ott van még a Kárpász (főtt krumpli, vagy fejhagyma), valamint a kétféle keserűgyökér, a Máror és a Cházeret, ami alatt rendszerint reszelt tormát és fejessalátát értünk, és a Chároszei. A Szédcr-est lényeges része a 4 pohár bor. Ebből az elsőt mindjárt az elején, a Kiddus után iszunk ki. Ebben az órában, amikor Ön ezt a lapot kezében tartja, a világon mindenütt zsidók milliói ünnepük a Peszach ünnepet, kőnkrétan a Széder-estet. Egy rítus, egy ״forgatókönyv” alapján, akárhány nyelven is, mindenki azon a nyelven, amit ért. A Széder lényege az elbeszélés, a hagyomány továbbadása, az cgyiptömi kivonulás, a rabszolgasorból való szabadulás története, mely előzménye volt a zsidó nép nemzetté válásának, a Tóra elfogadásának. A Széder két fő részből áll: a szimbólumok sorozatából, mclyek az érdeklődés felszítását célozzák, valamint egy meghatározott terv szerint rendszerezett eseménysorozatból, mely a szimbólumokat az elbeszélés különböző mozzanataival ötvözi. Ezt 15 pontban foglalta össze a Haggada - az est forgatókönyve - ismeretlen szerkesztője: Kádés, Rcliác, Kárpász, Jáchác, Mágid, Ráchcá, Moci, Mácá, Máror, Koréch, Sulchán Oréch, Cáfun, Báréch, Hállél, Nircá. Magyarul: Megnyitó áldás, Kézmosás, Zöldség (krumpli) KADÉS: A Kiddus, akárcsak minden péntek este, áldást mondunk a borra, ma este betoldva a szombati betéteket is. Végeztével balra dűlve a széken - ahogy annak idején a szabad római patríciusok tették - kiisszuk a pohár bort. A Széder rendezője kezet mos a zöldség élvezete előtt, de nem mondja el a szokásos áldást, majd RCIiÁC: KÁRPÁSZ: Esznek egy darabot a Kárpász célját szolgáló zöldségből (krumpli), amelynek itt és most egyetlen jelentősége van: hogy a gyerekek csodálkozzanak és rákérdezzenek. A Kárpászt sós vízbe mártva esszük és elmondjuk rá a vonatkozó - Boré Pri Háádámá - áldást. JÁCHÁC: A Széder-rendező kettétöri a Széder-tálon lévő három pászka középsőjét. Az egyik felét visszateszi helyére, míg a másikat elrejti. Ez lesz az ún. Afikoman (Áfikajmen), amit a vacsora után fogyasztanak. MACID: A Széder lényege, a szabadulás történetének elbeszélése, dokumentálása, kommentálása. Felemelik a Széder-tálat, rámutatnak a kettétört máceszre és elmondják, hogy ״ez a sanyarúság kenyere, amit Őseink ettek Egyiptomban”. Rögtön utána kérdezi a gyerek a Má Nisíáná\, az előre előkészített, ״megrendelt” kérdéseket, melyek arra jók, hogy a Széder-rendező erre támaszkodva beszélje el a kivonulás történetét és annak konklúzióit. Az elbeszélés fő pontjai közé tartozik az isteni ígéret felemlítése, mely Izrael népét, a zsidó népet, mindannyiszor megmentette, amikor történelme során ellenség támadt rá. Ide tartozik az üldözőket ért tíz csapás taglalása, az isteni gondviselés dicsérete, valamint Rabban Gámliel megállapítása a kötelező Peszach, Múcá, Márror hármasról. Ezt a részt hálaima (Hállél), majd a második pohár bor kiivása fejezi be. RÁCIICÁ: A Széder minden résztvevője kezet most és elmondja az idevonatkozó áldást. Utána máceszt esznek és erre két áldást MOCI: mondanak (lásd a Haggadában). Utána a felső és középső (törött) Pászkából esznek. Majd a keserűfúből (reszelt torma) MACÁ: vesznek egy csipetnyit, elmondják az áldást és megeszik, de előzőleg bemártják a Chároszelbe. Ez egy MAROR: gyümölcskeverék, mely az egyiptomi rabszolgaságból emlékezetes maltcrkeveréket juttatja eszünkbe. KORÉCH: Szimbolikus aktus, Hillel, a nagy tanaita nyomán, aki a Szentély idejében élt és szemléltető módon szendvicsként összegöngyölve ette a Pészách áldozati bárány húsát a pászkával és a keserűgyökérrel. SULCIIÁN Vacsora. Ajánlatos vigyázni, hogy a pászkához ne érjen víz vagy egyéb folyadék, ami által Isten őrizz, Cháméc állhat ORÉCH: elő. CÁFUN: Az étkezési ima előtt megeszik az elrejtett Afikománt, ami után az este már nem szabad semmit enni (csupán vizet inni).
