Egység, 1993 (12-15. szám)

1993-12-01 / 15. szám

ZSIDÓ VILAGDID/tDC “A*REBBE ALDASA MEGMENTETTE SZLOVÉNIÁT’ pott a rebbe titkárságától, melyben ez állt: “Ha közli velem édesapja nevét, megemlítem imáimban, népe szabad­­ságáért”. Ez két évvel ezelőtt történt. Porlan megjegyzi - írja az izraeli lap - hogy a jugoszláv hadsereg az utolsó pillanatban állította le - nem tudni miért - támadását az önálló Szlovénia ellen, melynek ki­­menetele nem lehetett kétséges. Most a szlovén hadsereg kiadott egy ismeretter­­jesztő brossúrát, amely leírja a fantasz­­tikus történetet a zsidó rabbi áldásáról a szlovén népnek és államának. Porlan még hozzáteszi: miután a reb­­be áldása megmentette Szlovéniát a szerb támadástól, Pelzer tiszteletes in­­ditványozta a horvátoknak: írjanak ők is le­­velet a lubavitsi rebbének és kérjék áldását “A horvátok azonban mindig is anti­­szemiták voltak és így durván elutasí­­tották az ajánlatot, mondván, hogy egy zsidó rabbitól ők nem kémek semmit. Most aztán megnézhetik magukat” - mondja Porlan a Kfár Chábádnak adott in­­teíjúban... Az alábbi, szinte hihetetlen, de igaz történet, az Izraelben megjelenő Kfár Chábád című hetilapban, a lubavitsi chá­­szidok lapjában látott napvilágot. Él Torontóban (Kanada) egy Marin Porlan nevű volt szlovéniai zsidó. Ami­­kor Jugoszlávia alkotóelemeire hulott szét és amikor a szerb vezetés alatt álló jugoszláv hadsereg megtámadni készült az önálló Szlovéniát - a Kanadában élő szlovén emigráció Portanhoz fordult, próbáljon összeköttetést teremteni az iz­­raeli hadsereggel, amelytől fegyvert és lőszert reméltek szerezni. Ehelyett Por­­lan azt tanácsolta a szlovén emigráció vezetőinek - forduljanak a New-York­­ban élő lubavitsi rebbehez és kérjék ál­­dását a szabadságáért küzdő szlovén nép­­nek. Egy Pelzer nevű szlovén pap volt az, aki levelet küldött a rebbenek és ál­­dását kérte, hangsúlyozván, hogy a tör­­ténelem folyamán a zsidók és a szlové­­nők mindig is békében éltek egymás mel­­lett. A levelet Porlan vitte el New York­­ba és adta át a rebbének. Pár nap múlva a levél írója, Pelzer tiszteletes, faxot ka­hogy nem - a Vatikán pincéibe került. Egyébként ez a Menora a Titusz diadal­­íven is látható, ami Róma egyik főterén a mai napig is idegenforgalmi látványos­­ság. A Talmud többhelyütt említi, hogy egyes talmudbölcsek (tanaiták) Rómában látták annakidején-kb. 80- 100 évvel a Szentély pusztulása után - a Templom egyes edényeit. HAMISÍTOTT MEZUZÁK - MAGYARORSZÁGON IS Mezuzának hívják azt a fa vagy fém­­tokba zárt kis pergamen tekercset, melyen két fejezet van a héber Bibliából és amit hithű zsidók az ajtófélfájukra erősítenek. A zsidó hit szerint a mezuza védi a zsidó házakat külső inzultus ellen. Mivel a pergamen tekercset kézzel ír­­ják, különleges előírások szerint, ezért a mezuza nem olcsó mulatság. Egy előírá­­sós, “kóser” mezuza 30 dollárba is bele­­kerül és egy átlag lakásban 4-5 ajtóra is kell mezuza. így nem csoda, ha a mezuzát hamisít­­ják: pergamen helyett papírra fényképez az “élelmes” csaló, vagy pedig olyan sár latán módon írja, aki írja - nem egyszei Az egyetlen naponta működő pesti zsi­­nagóga- így aposztrofálja az izraeli Jóm Hásisi (Péntek) című vallásos hetilap a Vasvári Pál utcai zsinagóga felújítását és ünnepélyes felavatását. Ha ez egy kis túl­­zás is - hiszen Budapesten nyolc zsina­­góga működik naponta - a tény, hogy híre eljutott az izraeli laphoz - igen figyelem­­reméltó. A SZENTÉLY MENÓRÁJÁT KERESIK A VATIKÁNBAN Rövidesen izraeli kutatócsoport utazik a Vatikánba, hogy ott az elveszett kincsek után kutasson, amik a második jeruzsá­­lemi Szentély pusztulása után (polgári i.sz. 70-ben) kerültek állítólag oda. A ku­­tagcsoportot egy Menáchem Burstein nevű jeruzsálemi rabbi vezeti, aki a szent­­élybeli szent edények nagy szakértőjének számít. Burstein és csoportja főleg a Menórát, a hétágú arany gyertyatartót keresi, ami a zsidó hagyomány szerint Titusz hadai­­nak kezén került annakidején Rómába, mint hadizsákmány, és onnan - hogy-Nemsokkal ezelőtt, amikor Sámuel Buttman new-yorki rabbi, a Chábád chá­­szidok ifjúsági mozgalmának vezetője, héber imával nyitotta meg a washingtoni szenátus ülésszakát - a szónoki pulpitusra egy jótékonysági perselyt helyezett, ezzel is demonstrálván, hogy a zsidó vallás lé­­nyege nem a prédikáció, hanem a tevő­­leges jótétemény. Buttman rabbi azonban beszélt is, il­­letve imádkozott. Imájában hálát adott Is­­tennek, aki megadta nekünk, hogy nap­­jainkban tanúi lehetünk a messiási kor­­szak jelenéseinek; ami az emberiség meg­­váltását jelenti bajaitól és békés átmenetet jelez egy jobb, boldogabb világba. “Halott chászidok”-nak nevezi a zsidó világ a breszlávi Reb Náchmán híveit, mégpedig azért, mert mesterük (1770- 1811) 41 éves korában elhúnyt és azóta nem választottak maguknak új rebbét, ha­­nem reb Náchmánt emlékének élnek és tanításait tanulmányozzák. Reb Náchmán az ukrajnai Umanban (Kijev mellett) te­­mették el. Végrendeletében meghagyta, hogy aki meglátogatja sírját, részese le­­gyen a túl világi életnek. Azóta nem múlik el év, hogy egyes hívek ne próbálnának Umanba eljutni - a sztálini korszakban gyakran életük kockáztatásával. Idén az El-Al nyolc különjáratot indított Kijevbe, melyeken a hívek százai utaztak oda, hogy az új évet reb Náchmán sííjánál tölt­­sék. Az El-Al két tonna kóser ennivalót is szállított a híveknek... GYERTYAGYÚJTÁS - ESTE TÍZKOR... Az angol zsidóság vezetői most nagy­­szabású kampányt indítottak azon terv el­­len, hogy Angliában bevezessék az ún. európai időt. Eszerint pénteken a sábesz este tíz órakor jönne be és szombaton éj­­félkor menne ki. Reggel pedig olyan sötét lenne, hogy fél kilenc előtt nem lehetne feltenni a reggeli imádsághoz szükséges tfillint, az imaszíjakat. A zsidó vezetők a belügyminiszterhez intézett beadványban tiltakoztak az európai időszámítás beve­­zetése ellen. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom