Egység, 1993 (12-15. szám)
1993-09-01 / 14. szám
Nem hiszem, hogy az elmúlt négy és fél évtized alatt megjelent Magyarországon könyv, tanulmány, cikk stb., amelybői olyan - mégha érintőlegesen is - tárgyilagos képet kaphatna az olvasó a cionizmus születésének, fejlődésének, irányzatainak, ellenzőinek, megszállottjainak, harcosainak, megújuló törekvéseinek, s napi időszerűségének történetéről. E progresszív, senki ellen nem irányuló szellemi mozgalom hazája, a modernkori Izrael, amelyhez elszakíthatatlan kötélékék fűzik a szerzőt. Az Ország élete, harcai, sikerei, széthúzásai, geográfiai jellemzése, a több, mint hetven országból érkezettek, a hazatértek kultúrájának, hitének, hitetlenségének kavalkádja, s a roppant összetett izraeli lét igenlése, a gáluti zsidó hitvallomásának is tekinthető. Hiszen az egész világ zsidósága büszke e térség egyetlen erős és szilárd demokráciájára, amely a maga nemében egyedülálló az abszolutizmus és a diktatúrák virágzásának régiójában. “A fiam, aki a haditengerészetnél szolgált, s a körülmények szerencsétlen alakulása folytán kénytelen volt eljönni Izraelből, magával hozta az ország iránti olthatatlan szerelmét, a vágyat, hogy újra megpróbáljon ott élni, és nem utolsó sorban tüneményes izraeli menyasszonyát. Egyszer azt mondta: “Izrael nem más, mint az egész zsidó történelem egyetlen lézernyalábbá tömörítve." Nem is hangzik rosszul. De persze nem mindenki ítélkezik ilyen sarkosan. Az izraeliek beleszülettek ebbe: ételük és italuk az egészséges szemlélet. Nem mondom gyávának azt a néhányat, aki belefárad ebbe, és az emigrációt választja: azt gondolom róluk, hogy egyszerűen csak emberek. Tisztelem a többséget, amely tántoríthatatlanul követi azt a sugárnyalábot, családot alapít és végzi a dolgát: jókedvű, ha oka van rá, és harcba száll, ha arra van szükség: akárcsak azokat a zsidókat, akik világszerte a visszatérők bátor csapataihoz csatlakoznak... A hit pedig a sebes változással járó féktelen csatározások ellenére is életben van ezen a földön. Úgy képzelem, a hit és a föld ugyanannak az éremnek két 01- dala: azé a sékelé, amely Izrael minden egyes, új szabadságot nyert gyermekét jellemzte a Sinai-hegyi első népszámláláskor. Egy izraeli szólással zárom le ezt a pillanatképet az izgalmasan tündöklő Cionról: Jihje b’széder. Rendben lesz.” (201. old.) a Talmud jogszabály gyűjteménye és ággáda - világa. Majd betekintést nyerhetünk a Talmud lezárásától, szinte napjainkig tartó szellemi fejlődésbe. Maimonides életművébe, a Joszéf Káró szerkésztette, s a mai vallásos életet is meghatározó Sulchán Áruch-ba, s az elmúlt századok kommentár-irodalmába, s mindezek hatására mindennapi életünkbe. “Az Örökkévaló szolgálatát ma is Mózes törvényei írják elő számunkra. Nincs szankció, amely betartásukra kényszentene. Mózes törvénye abban is egyedülálló, hogy ma is, akárcsak hosszú évszázadokkal ezelőtt, kizárólag erkölcsi hafalómmal bír. Ez a hatalom - mert valóban az - őrizte meg életét és azonosságát, annak a nemzetnek, amelyet zsidóságnak hívnak....” (148. old.) Rendkívül érdekes és főleg tárgyila-A háború című könyv szerzője gos kép rajzolódik ki előttünk napjaink zsidó szellemi irányzatairól. Wouk szemléletesen mutatja be az ortodoxia gondolatának spirituális lényegét, a zsidóság fennmaradásában játszott elévülhetetlen érdemeit, s nem utolsó sorban arra mutat rá, hogy e szellemi mozgalom, s életforma lényege nem a “maradiság”, hanem a hagyomány iránti feltétlen alázat. Megismerhetővé válik az új “chászidok” célkitűzése, embert és lelket mentő hivatása, s az a vonzerő, amely tízezreket kerít hatalmába. “A legismertebb és a legerősebb csoportot ma a Brooklynban élő lubávicsi rebbe hívei alkotják. Hagyományuk liberális: a mostani rebbe a Sorbonne-on tanult. Iskolahálózatuk modem tanítási eszközöket használ és fejlett szakképzési rendszert alakítottak ki.” (159. old.) magának a szabadságnak -, a kinyilatkoztatás misztériumának, tehát a törvénynek és a sivatagi vándorlásnak, azaz az állandó és biztonságot teremtő otthon megbecsillésének, örök időszerűségét. “Izraelben még a nem vallásosok számára is a legnagyobb nemzeti ünnepekké váltak... A szavak szárazak és unalmasak a kovászoskeresés, vagy a pálmaágas felvonulás cselekvő élményeihez képest. Száz előadást is meghallgathatunk, négyven könyvet is elolvashatunk a judaizmusról, mégis kevesebbet tudunk meg róla, mintha egyetlen évben megüljük az ünnepeket, a velük járó kötelezettségekkel és örömökkel együtt.” (53. oldal) A szerző szinte lírai húrokat penget, amikor a Nagy ünnepek - Ros Hásáná és Jóm Kipur- fennségét ecseteli, bemutatva e napok drámaiságát, s az önvizsgálat és bűnbánat jelentőségét a hívő lélek életében. “De mivel bolygónkon a fennmaradás forrása a remény, higgyük: a zsidók talán az ősi nép bölcsességével ragaszkodnak a nagyünnepekhez, függetlenül attól, hogy a judaizmus többi aspektusával, milyen viszonyban vannak. Mert Jóm Kipur szelleme spóra, melyből ősi hitünk újra felépülhet: mert csíra, amely az egész struktúrát hordozza, és halhatatlan.” (61. old.) Az ú. n. kisebb ünnepek után, az ima és a zsinagóga jelentőségének méltatása következik, s megtudhatjuk, vájjon miért kell nekünk héber nyelven imádkozni. Felele vednek az étkezés, az öltözködés és a lakóhely jelképei, a kóserság szabályai, a hagyományhűség fokozatai. A Törvény szellemében kapnak hangsúlyt a zsidó élet fontos fordulópontjai, mint a körülmetélés, a bár micvá, a bát micvá, a tradicionális házasságkötés, esetleg a válás, majd az elmúlás. Wouk külön fejezetet szentel a halál fogalmának, zsidó szempont szerinti, értemezésére. A könyv harmadik része A Törvény címet viseli. Itt kirajzolódik a Tóra fogalma, a hallhatatlan törvényalkotó, Mózes személye, az írás lezárását követő felülmúlhatatlanul gazdag vallási irodalom Figyelem! 14-18 éves leányok korlátozott számban jelentkezhetnek New York-i zsidó középiskolába. Egy éves ösztöndíjat biztosítanak számukra. Bővebb felvilágosítás: Boruch Oberländer rabbinál. Tel.: 268-0183.
