Egység, 1992 (8-11. szám)
1992-12-01 / 11. szám
bak fektették le a kisebbeket. Most mindenki akkor fekszik le, mikor fáradt. A probléma־ kát a rebbétől kapott jó tanácsokkal oldják meg. A gyerekek például panaszkodtak az állandó vendégjárás miatt. A rebbétől kaplak egy pászkenolást, miszerint nincs még egy olyan micvá, mint a vendéglátás. Ránézésre hihetetlennek tűnik, hogy Uzit ötvenéves. Megkérdezem, milyenek voltak a terhesség hónapjai, a szülés nehézségei.- A cél erőt ad az embernek - válaszolja. Orvosi szempontból egyébként eléggé nehéz terhességei voltak. Telefon-tanácsadó reggeltől estig Most, hogy a gyerekek megnőttek, Uzit napját a szokásos házimunkákon és az imádságon kívül órák hosszat tarló telefonbeszélgetések töltik ki. Reggel héttől éjfélig hívják különböző asszonyok, hogy a tanácsát kérjék abortusszal, házassági problémákkal, gyerekneveléssel kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy azért keresik vele a kapcsolatot, mert jól tud mást meghallgatni, de nagy gyakorlata és önbizalma is van. Sokan kérdezik, érdemes c gondozónőt fölvenni a gyerekek mellé. Erről határozott véleménye van: a legjobb gondozónő sem ér fel egy anyával. Vajon hány percet tudott szentelni egy-egy gyerekre egy négygyennekes anyához képest? A válasz: nem az idő mennyisége a fontos, hanem a minősége. A gyerekek véleménye nem egyértelműen ugyanaz, mint a szüleiké. Nem mindegyiknek tetszik a dolog, de tapintatosan fejezik ki magukat. Az egyik lány, aki ötévi házasság után maga is négy gyermek anyja, diplomatikus választ ad a kérdésre, hogy volt-e elég része anyjában:- Egy gyerek megszokja, ami van. Engem nem kérdeztek. Kérésemre Uzit felsorolja gyermekeit. Jedidá, 32 éves: hét gyerek; Nedivá, 30 éves, jónevű ruhatervező Brooklynban: hat gyerek; Joszi, 29: tanító Kirját Máláchiban; Slomo, 28: egy kislány apja; Moti, 27: jesivátanuló; Jicchák, 26; még otthon van; Tircá, 25: négy gyerek; Menáchem, 24: nőtlen, Atnerikában él; Smulik, 22: ásványvizet exportál; Sosi, 20: tanítónő, egy gyermek; Hanni, 19: Amerikában jár szemináriumba; Lévi, 18: katona; Lejele, 17: tanul még, de már varr ruhákat; Nechámá, 16: tanuló; Snéur, 15: jesiváhallgató és az izraeli Misná-verseny győztese; Jáfá, 12; Arje, 11: kiváló tanuló; Dávid. 10; Sálom, 8; Röchele 6. Öl gyereke van külföldön. Vannak köztük olyanok, akik kel a legkisebb még nem is találkozott, csak hallott róluk. Uzit csak egyet kér cserébe az interjúért:- Gyere el este egy női összejövetelre Névé Monoszonba. Hallasz majd valamit az értékrendről. Akkor, remélem, elhatározod, hogy még egy gyereket hozol a világra! Orná Avni Remény, Tel-Aviv összeszámoljuk a szoptatási időket, kiderül, hogy Uzit teljes tizenkét évet töltött szoptatással. Ebben aztán a lányok sem tudtak segí teni. Ő volt az igazgató és a munkaerő egy személyben. A jó vezetőt arról lehet megismerni, hogy nélküle is jól megy a dolog, és jó ötletei vannak. Uzit mosási, vasalási, főzési titkait két szóval lehet kifejezni: hozzáállás és technika. A hozzáállás, amelyről nem lehet tudni, hogy jelleméből vagy kényszerből fakad-e, a csodálatos lelki nyugalomban fejeződik ki.- Elsősorban: mindenki teljesen kiveszi a részét a tennivalókból. Nincs kényszer vagy felsőbb utasítás. Nincs szokványos napirend vagy kötelező munkamegosztás. S a fő: ha valamit nem végeznek el, akkor sem történt tragédia. A “terepen” ez például naponta négy-öt mosást jelent. Uzit felteszi a mosást, a gyerekek teregetnek, leszedik a száraz ruhát, és a sezlonra dobják. Keveset vasalnak: akinek fontos, az kivasalja a holmiját. Ami a bevásárlást illeti, Uzit húsz éve nem látott szupennarketot. Ez is a gyerekek dolga. Csak hetente egyszer, pénteken főz. Akkor feltesz négy hatalmas fazekat: hal, zöldségleves, sólet és rizs. A hét folyamán fakultatív az étkezés.- Nem muszáj mindig főtt éielt enni. Elég a tejtermék, zöldség, gyümölcs. Néha a 16 éves Nechámá áll oda főzni. A házi feladatokat a gyerekek ott végzik, ahol jólesik nekik, akkor, amikor akarják. Egy részük jó tanuló, a többi kevésbé. Az utazás valóban nehéz ügy. Az unoka britjére, atnelyet nemrég tartottak Kirját Gáton, minibuszt kellett bérelniük. A betegségektől nem esnek kétségbe. Orvosságot csak komoly szükség esetén használnak. Nem szednek antibiotikumokat, még komoly gyulladásra sem, viszont sok kamillateát isznak. Sosem különítik el a beteget. Amíg a gyerekek kicsik voltak, a nagyobment. Most 55 százalékos nyugdíjat kap A Bituách Leumitól kapnak 1 500 sékel gyerekjáradékot, a többit a kétszáz méhkaptár termeli meg. Felesleges mondani, hogy munkásokat nem tart: “Mire valók a gyerekek?” Kiderül, hogy a házaspárnak hosszú évek alatt felgyűlt, hatalmas bankadóssága van. Jövedelmük kétharmadát az adósságok törlesztésére fordítják. Uzitnak heti ötszáz sékelből kell gazdálkodnia: ennyi jut ételre ruhára, villanyra, vízre és így tovább. Heti ötszáz sékel egy négytagú család meglehetősen szűkös ellátására elegendő. Uzit nem panaszkodik.- Szűkösen élünk, de a valóban fontos dolgokról nem mondunk le. Mik is a valóban fontos dolgok? Nem a színházjegy, nem egy jó könyv, nem az ínyencségek. Schneursohnéknál a ruhákat egymástól óröklik a gyerekek.- Azokat a ruhákat hordom, amik a legidősebb nővéremé voltak — csiiipeli a hatéves Röchele. Az a nővér most harminckét éves. Mose az, akt néha megpróbál rendet esinálni a szekrényekben Minden próbálkozás után rájön, hogy a ruhák egyszerűen nem jutnak el a szekrényig. A felfordulás ellen viselt háborújáról némi szeretettel vegyes panaszkodással beszél. A szekrények időnkénti megrohamozásán kívül Mose feladata a cserépkályha begyújtása, a tanulásban való segítség és á gyerekek iskolába indítása Uzit csattanósan szövegezi meg gyerekei iránti viszonyát:- Ha a szülők lusták, a gyerekeknek szórgalmasaknak kell lenniük. Négy-öt mosás naponta Hihetetlen, hogy lusta lenne. Ha mégoly szorgalmasak is a gyerekek, mindig marad elég tennivalója. Inkább arról lehet szó, hogy jól átgondolt vezénylési módszere van. Ha
