Egység, 1992 (8-11. szám)

1992-12-01 / 11. szám

Ezek a lubavicsiak aztán tudják, hogyan kell a dolgokat intézni. Elárulom Bráchának, hogy sohasem voltam még mikvében. Sugárzik az arca.- Nos, akkor úgy fogunk bánni magá­­val, mint egy kálóval - vagyis meny­­asszonnyal, mondja, és elmagyarázza a szertartás némely alapvető teendőjét. Aztán elsorolja az ellenőrző lista pont­­jait, és kikérdez, eleget tettem-e vala­­mennyinek. Elfelejtettem nedves haja­­mat megfésülni. Megfeledkeztem az orr­­fújásról: most eléggé látványosan megte­­szem. Gondosan megtörlöm a szemem, nehogy festék maradjon a szempillámon, majd Bráchá átvezet a mikvébe. Levetettem a fürdőköpenyt, és vára­­kozásteljesen állok a mellig érő, zöldes, meleg vízben. Bráchá szól, hogy huny­­jam be a szemem, zárjam össze az ajka­­mat, de ne túl szorosan, és tárjam szét kezem-lábam, hogy egész testemet érje a víz. A víz alá merülve önkéntelenül magzati pozícióba kuporodom. Amikor feljövök, Bráchá kendőt borít a fejemre. Utána mondom a mikve áldását. Másod­­szór is lemerülök, és magam előtt látom mind a nemzedékek hosszú sorát, akik azt tartották, hogy a világ szennye szer­­tefoszlatható. Harmadízben a bensőm­­ben kuporgó, világra jönni készülő fiaim­­ra gondolok. Felnézek, és Bráchá mosoly­­gós arcát látom a vízen át. Jól érzem magam. Kifelé menet látom, hogy Bráchá a másik alkalmazottal pusmog a portás­­pultnál.- Nem ajánljuk, hogy földalattin menjen haza - mondja Bráchá. - Nem biztonságos már odakint. Alig múlt nyolc, de megfogadom ta­­nácsukat, és taxit hívok. Öt perc múlva kék Chevrolet áll az épület előtt. Megkö­­szőnöm az asszonyok segítségét, elbú­­csúzom tőlük, és beszállok a kocsiba. A sofőr bőbeszédű, jóvágású haiti fiatalem­­bér. Hangos, monoton muzsika harsog a rádióból. A visszapillantó tükörre akasz­­tott dezodor erős, émelyítően édeskés il­­lattal árasztja el a kocsit, vetekedve a vezető arcvizének éles, átható szagával. Az egyik hosszú piros alatt extra adagol spriccel magára. Úgy érzem, a fürdő lággyá, szinte porózussá telt: az éles illa­­tok nyomasztóan hatnak rám. Így érez talán Mose és Sheina, amikor a külvilág­­gal érintkeznek? A sofőr elmeséli: gyak­­ran fuvaroz haza nőket az épület elől, amelyet valamiféle szentélynek képzel.- Maga zsidó, igaz? - szól hátra, túl­­kiabálva a muzsikát. - Maguknak egy csomó előírást kell betartaniuk, ugye? Tétovázom. Nincs kedvem disputáim. - Igen, zsidó vagyok - mondom. Le­­tekerem az ablakot, és beleszagolok a friss levegőbe. ságnak tekinthető, ezért gondoskodnak fogtisztító fonálról. De mivel a fonál is elszakadhat, a kis dobozon ez a gépírásos utasítás áll: “Ha túl szorosak a fogai, ne használja a fonalat!” A mikvébe járók többsége természetesen mindezzel tisz­­tában van, a biztonság kedvéért azonban részletes lista lóg a falon, amely egyebek között javasolja, hogy rabbi tanácsát kell kérni ideiglenes fogtömés, gyökérkezelt fog, fejtető, varratok, gipszkötés, bó'rvar, kiütések esetén. Ajánlják továbbá, hogy mindenki ellenőrizze, elég rövidek-e kéz- és lábkörmei, kiszedett-e minden parányi piszkot a hasadékokból, eltávolított-e minden idegen testet: műfogsort, kontaktlencsét, sminket, körömlakkot, műkörmöt, gézkötést, hajcsatot... A listának se vége, se hossza. Utolsó mondata így szól: “Ön készen áll a tvilá - az alámerülés - nagy micvájára!” Az utóbbi időben sok francia látogatója van a közösségnek. A francia nyelvű szöveg jellegzetes eleganciával végződik: “Ezek után a tvilá nagy micváját avec joie et assurance - örömmel és biztonságban - hajthatja végre.” Csengetek a mikveasszonyságért. Nincs bennem “joie et assurance”, viszont ideges vagyok. Szeretném, ha itt lenne az anyám. Aztán feltűnik az ajtóban a legkedvesebb és legjóslágosabb arc, ame­­lyet valaha is láttam, rám mosolyog, és megnyugszom. Középkorú teremtés, sö­­tét parókát visel, s miközben átvezet a légkondicionált folyosón, bemutatkozik. Bráchá a neve. “Bráchá” “áldást” jelent. \ tos nő esetében, vagy ha valaki egyéb ok miatt nem szülhet, a testiség po­­zitív szerepelt tölt be a házastársak életében. A zsidó férjnek a házassá­­gi szerződésben rögzített kötelessé­­ge, hogy kielégítse feleségét: erre a háláchá utasításokat tartalmaz, és jutalmat is kilátásba helyez. A zsidó szellem elítéli és tiltja a frivol szabadosságot, de a családi élet tisztaságának törvénye szerint élő férj és feleség számára a négy fal között minden megengedett. A zsidóság távol áll az álszent prüdériától: nem tiltja a papok és a rabbik számára a családi életet, s nem állítja őket a cölibátus megpróbáltatásai elé. A zsidóságban mindenki egyformán szent, ha betartja a Tóra törvényeit. A szexualitás is szent, ha megfelelő keretekben történik. S. Ájálá _______________________________) vezet egy öltözőbe, amelyben csak zuha­­nyozó van. A zuhanyozó tolóajtaja ma­­ratott üveg. Sötétvörös-fehér-arany tápé­­ta borítja a falakat, a fajansz öltözőasztal felett tükör. Van állvány a paróka részé­­re, továbbá hajszárító, a fogason hosszú, krémszínű frottír fürdőköpeny, alatta szí­­nes gumipapucs. Az alkalmazott meg­­mutatja a házitelefont: azon szóljak a mikvah ladynek, ha készen vagyok. Ajtócsukás közben látom, hogy a nők szótlanul suhannak el egymás mellett a folyosón. A mikvét szigorúan privát szer­­tartásnak tekintik. Itt nincs társalgás, nem létezik a chászid asszonyok közt szoká­­sós tréfálkozás, nevetgélés. A nők általá­­ban egyedül járnak a mikvébe. Sheina sem ajánlotta fel, hogy elkísér, pedig ő mindig szívesen látja el a cicerone sze­­repét. Az alámerülés előtti bonyolult tenni­­valóknak már utánaolvastam. Nem lepő­­döm meg, hogy egy tálcára vatta, papír­­zsebkendő, sampon, babaolaj, fogpiszká­­ló, fertőtlenítőszer, alkohol, szappan és kóser fogkrém van odakészítve. Rendkí­­vül fontos, hogy a víz a női test minden egyes porcikáját érintse, s ha ezt bármi­­féle anyag legparányibb részecskéje megakadályozza, az alámerülés érvény­­télén. A rabbinikus előírás aprólékos rész­­letességgcl sorolja fel, miféle anyagok hatálytalaníthatják a bemerülés szertartá­­sát. A szálkát akkor is el kell távolítani, ha nem áll ki a bőrből, csak egy szinten van a bőr külsejével. A fogak közé akadt, legparányibb ételmaradék is tisztátalan­c TÉVHITEK Elterjedt tévhit, hogy a menstruá­­ció idején a nőknek nem szabad be­­lépniük a zsinagógába, míg meg nem meríLkcztek a mikvében. Ilyen tila­­lom azonban nem létezik (lásd Sulchán Aruch, Orách Chájitn 88.). Egy másik tévhit szerint a zsidó­­ság és a zsidó vallás “rossz szemmel nézi” a. szexualitást, és kizárólag a szaporodás céljára tartja megenge­­dettnek. Ez sem így van. A zsidóság a házasságon belüli, a családi élet törvényei szerinti szexualitást az élet egyik ajándékának tekinti: nemcsak megengedett “szükséges rossznak”, hanem a családi harmónia szempont­­jából is kívánatosnak, még ha nem születik is belőle gyermek. Állapo-V________________________________ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom