Egység, 1992 (8-11. szám)
1992-12-01 / 11. szám
A ZSIDÓ NŐK “EGYENLŐBBEK”! A lubavicsi rebbe véleménye a nők és férfiak egyenjogúságáról a zsidóságban. A nő és a férfi élethivatása azonos, mégis különböző: más-más út vezet számukra a megszentelt zsidó élethez. Az asszony, aki férfi módra él, nemcsak a természettel és isteni feladatával kerül szembe, hanem saját méltóságával és önértékelésével szembeni nemtörődömségéről is tanúságot tesz. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül baj, ha a nők dolgoznak. Csakhogy nem rangsorolás, hanem felismerés kérdése, mi is elsődleges hivatásuk, és mi az Isten által számukra rendelt feladat. Hamis megközelítés a nők szent hivatását az üzleti vagy szakmai érvényesülés öncélú eszményével szembehelyezni. A Tóra tanulása érdekében például régóta megengedi a hagyomány az asszonyok munkavállalását azért, hogy férjük teljesen a Tóra tanulmányozásának szentelhesse magát. Felszabadulás vagy megalázkodás Úgy is mondhatnánk, a nők felszabadításáért küzdő mozgalom éppen az ellenkező célt éri el: lealacsonyítja a nőket. Aki tisztában van saját értékével, és meg van győződve arról, hogy egyenlő másokkal, annak nincs szüksége arra, hogy más akarjon lenni, mint ami. Csak az próbál mások bőrébe bújni, aki alacsonyabb rendűnek, értéktelenebbnek érzi magát a többieknél. A zsidó nőknek megvan a maguk hivatása, a maguk azonosságtudata, a maguk értéke. Miért kell hát hihetetlen erőfeszítéssel a férfiak hivatását, azonosságtudatát, értékeit megszerezni? Alácsony gondolkodásról, az önbecsülés clképesztő hiányáról, kisebbségi érzésről tesz tanúságot az, aki úgy érzi, a szeméire kell vetnie mindent, ami a nőt megkülönböztetheti a férfitól. A Tóra nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a férfi és a női hivatás közötti éltérés nem jelent egyenlőtlenséget. Ahogyan kimondja: “Férfi ne öltözzék asszony módjára!”, ugyanúgy megparancsolja: “Asszony ne hordja férfi ruháját!” Sem a férfi, sem a nő nem teljesítheti Isten adta feladatát, nem valósíthatja meg magát a másik képében. A nőnek nincs miért alacsonyabb rendűnek éreznie magát a férfihál, ezért szükségtelen arra türekednie, hogy olyan legyen, mint a férfi. Kié a gyermek? A férfi és nő közötti lényeges különbség tisztázatlansága egy másik gondolkodásbeli rendellenesség elterjedésével jár, amely megfosztja a nőket anyai joannyit, mint a férje, érvényesüljön, és érjen el minden egyebet, amit a társadalom az élet legfőbb céljának tekint. A nők a legbecsesebb ajándékot kapták Istentől, és azt várják tőlük, hogy értéktelen limlomokért elkótyavetyéljék. Isten végtelen bölcsességében felruházta a nőt azzal a képességgel, hogy kilenc hónapon át magzatot hordjon méhében, és világra hozza a szent nép új tagját. Egyetlen férfi sem képes erre - legyen bármily okos, erős vagy áldozatkész -, csakis a nő. Létezhet-e teljesebb önmegvalósítás az Isten adta hivatás teljesítésénél? Mi a fontosabb? Az egyenlő jogokért való küzdelem nemcsak fölösleges, de sajnálatos módón magának a “jognak” a fogalmát is meghamisítja. Aki unos-untalan azt propagálja a lányoknak, hogy csak akkor valósíthatják meg magukat, ha férfi módra viselkednek, az megfosztja őket az anyasághoz, a zsidóság és a Tóra fenntartásához való természetes joguktól! Csalás arra biztatni a nőket, hogy minden hivatások legszentebbikét olyasmire váltsák, ami ehhez képest jelentéktelen. Vétek arra tanítani a fiatal lányokat, hogy előbb az üzleti vagy az értelmiségi életben érvényesüljenek, és csak azután alapítsanak, ha akarnak, családot, otthont. Súlyos hiba azt sulykolni beléjük, hogy a gyermeknevelés és a házimunka másodrangú tevékenység, amelyet csak akkor vállalhatnak, ha az üzleti vagy szakmai életben már érvényesültek. Ahhoz, hogy valaki jó anya és háziasszony legyen, megfelelő felkészültséggel kell rendelkeznie, és biztosnak kell lennie abban, hogy ez az elsődleges feladata. Alacsonyabb rendűek-e a nők a zsidóságban, mint a férfiak? A Tóra és az általa meghatározott életmód hátrányosan megkülönbözteti-e őket? Úgy tűnik, vannak, akik így gondolkodnak, hiszen a nők felszabadításáért folytatott küzdclmek lobogójára a zsidó törvény előtti egyenlőséget is kitűzték. Az egyenlőség követelése jogos célkitűzés. Mindenki Isten hasonmásaként terém tetett, és egyetlenegy embert, egyetlen népcsoportot sem érhet méltánytalanság, senkit sem szabad egyenlőtlen elbánásban részesíteni. A zsidó nők pedig, úgymond, éppenséggel ilyen méltánytalanságok szenvedő alanyai lennének. A judaizmus a változásokat követelök szerint mind az életmód, mind a vallás tekintetében kirekesztő magatartást tanúsít a nőkkel szemben. Többnyire arra hivatkoznak, hogy a férfiak munkába járnak, míg a nők hagyományosan a háztartást vezetik, és a gyerekeket nevelik. Vajon megalapozottak-e ezek a vádak? Más-más, mégis egyenlő A Tóra egyértelműen különböző szerepet jelöl ki a férfiak és a nők számára. A különbözőség azonban nem jelent egyenlőtlenséget, ugyanakkor az egyenlőség nem azonosság. A teremtés isteni terve szerint különbség, eltérés van a férfi és a női hivatás között, amelyek egymássál összhangban működnek, egymást kiegészítve valósítják meg ezt az isteni tervet. Egyik szerep sem alacsonyabb rendű a másiknál: egyszerűen csak különbözőek. Ha egyáltalán összehasonlítást tennénk, az önmegvalósítás, a fontosság és a hasonló kritériumok rangsorában a nők feladatait tekinthetnénk magasabb rendűeknek. Létezik-e magasztosabb dolog, mint világra hozni egy zsidót, biztosítani a zsidó nemzet, a “szent nép” fennmaradását, s általa a Tórának és tanításainak, Isten szavának megőrzését? Igen, a zsidó hagyomány szerint a nők feladata elsősorban a gyermeknevelés és az otthon fenntartása. Ez szent hivatás, fontosabb, mint bármi más. A mai kor elferdült felfogása szerint azonban nem az a fontos, hogy a nőnek legyenek gyérmekei, nevelje őket örökségünk széllémében, lássa el az egész háztartást férjestül, hanem az, hogy keressen ugyan-2 Rabbi Menachem Schneerson
