Egység, 1992 (8-11. szám)
1992-06-01 / 10. szám
kért: maceszt Peszáchra. Szívmelengető a ragaszkodás a hagyományhoz: a nehezen élő zsidók maceszt kémek, akármennyit, csak egy egy olajbogyónyit, amennyi kell a széderre. Tavaly a munkácsiak kaptak Pestről. Munkácson azt mondták, küldtek Husztra, Szőllősre, de itt senki nem látta... Az utolsó pillanatban néhányan kaptak. Az idén magam is küldtem több helyre. Jövőre jobban kell szervezni. * * * Az egész országrész zsidó szemmel nagy, elhanyagolt temető képét mutatja. Itt-ott azért pislákol a zsidó élet, az isteni láng nem aludt ki teljesen. Tipikus zsidó dolog, hogy a temetőt “élet házának” hívjuk. A kettő, úgy látszik, összefügg: nálunk élet van még a temetőben is. Nem véletlen, hogy a zsidó hitnek szerves része a Messiás eljövetele után a holtak feltámadása. Kárpátalján, úgy tűnik, már elkezdődött... Baruch Oberländer ben vagy bárhol külföldön csak kósert fogunk enni” - ígéri szentül. Mondom neki, például Amerikában is többe kerül a kóser hús. “Nem baj - mondja -, majd kevesebb húst eszünk. Elég, ha a szagát érezzük a lakásban...” Mindenki csereberél, mert a pénz nem ér semmit. Farkas úr baromfit nevel, és két sertést felesbe. Most el akarja cserélni a hízót egy színes tévére. Farkasék a világért nem ennének disznóhúst. * * * A Nagyszállás-Vidéki Híreknek adott interjú keretében a riporter főleg az iránt érdeklődött, van-e kapcsolat az általa is ismert Lubavics nevű világmozgalom és az ő városkájuk között. Elmondtam az elmondhatót, de hozzátettem: az élők fontosabbak, mint a holtak, és én az élő zsidókat keresem-kutatom. A helyi lapokban megjelent interjúk, tudósítások ebben nagy segítségemre voltak. Vagy két hónappal Peszách előtt jártam Kárpátalján, s mindenki csak egyet nek borotvaéleseknek kell lenniük, nehogy az állatnak fölösleges fájdalmat okozzanak, s ezért időnként be kell mutatni őket egy rabbinak. Reb Májer boldogan szalad a halefokért. Míg oda van, felesége kérlel: vegyem rá a férjét, hogy álijázzanak, és lánya, veje meg a gyerekék így Izraelbe mehessenek, mert “nem bírja elviselni, hogy unokái goj kömyezetben nőnek fel”. Az öreg jön, büszkén mutatja a halefjait - egész jók -, de álijáról hallani sem akar. A szíve gyenge, fél, hogy útközben vagy a repülőtéren meghal, “ahogy ez már megtörtént nem egy emberrel” - mondja a nagyobb nyomaték kedvéért. SZOMBATRA KÓSER CSIRKE Farkasné minden héten egy tyúkot vágat az apjával. Mivel egy tyúk nem elég, vesz hozzá “egy kevés” nem kóser húst is, mert nem engedheti meg magának, hogy többet vágasson. “De IzraelMenachem Begin miniszterelnök korában munkatársaival látogatást tesz a lubavicsi rebbénél ban mégsem jut eszébe senkinek, hogy hatályon kívül helyezését javasolja. Miért baj, miért bűn hát, ha abban a létfontosságú kérdésben, hogy ki a zsidó, mi ősi törvényünk, a háláchá, a zsidó Common Law szerint döntünk?” Begin még hozzátette, hogy aki nem akar betérni, azt nem kényszerítjük erre: aki nem akar a zsidó néphez tartozni, azt nem jegyzik be zsidóként. Lehet teljes jogú polgára a zsidó államnak, szabad ember, de betérés híján igazolványában kitöltetlen marad a “nemzetisége” rovat. Á. S. A háláchá szerint a zsidó anya gyérmeke zsidónak számít, akkor is, ha nem lehet tudni, ki az apa, sőt akkor is, ha biztos, hogy az apa nem zsidó. “Ezek szerint azt, hogy ki a zsidó, a háláchá állapítja meg, és ez az, ami mérvadó számunkra” - mondotta Begin. Az angol törvénykezés - az English Common Law - alapján álló izraeli jogrendszert bírálva kifejtette: “Az izraeli bírák ma is olyan precedenstörvények alapján ítélkeznek, amelyeket I. Erzsébet idején hoztak Angliában. Ez az igazságszolgáltatás jó és humánus, de nagyrészt elavult. Angliá-Menachem Begin KI A ZSIDÓ? Egyik leghíresebb beszédében Menachem Begin, Izrael miniszterelnöke, azokkal vitatkozik, akik “minimalizálni” akarják a háláchát, a zsidó törvényt, amely egyértelműen meghatározza, hogy ki a zsidó: ki az, aki a zsidóság törvényei szerint zsidónak tekintheti magát. “Véleményem szerint azt, hogy ki a zsidó, kizárólag a háláchá határozza meg, és mindig is az fogja meghatározni” - mondotta Begin az izraeli parlament előtt tartott beszédében 1970-ben. A Bibiiából idézve azokat a részleteket, amelyek előírják az idegenek szeretetét, vitába szállt azokkal, akik a háláchában fajvédő, rasszista tendenciákat vélnek fölfedezni. Való igaz, hogy a háláchá tiltja a vegyes házasságot, és a zsidóság vészélyeztetését látja benne. Ám “vajon fönnmaradt volna-e a zsidó nép a vegyes házasság tilalma nélkül? - kérdi Begin. - Nem tűntünk volna-e el a történelem süllyesztőjében, ahogyan nem egy, nálünk nagyobb és erősebb nép nyomtalanul eltűnt?” A továbbiakban azt fejtegeti, hogy az ősi zsidó népnek ma nem tizenhárom-, hanem legalább kétszáz-kétszázötvenmillió lelket kellene számlálnia. Hogy nem így van, az “két okból ered: a mészárlásokból és az asszimilációból”. “Ha nincs a vegyes házasság tilalma, már régen nem lennének zsidók a világon!” - állította.
