Egység, 1992 (8-11. szám)
1992-06-01 / 10. szám
egy kis maceszt, mert a felesége otthon ül és sír: itt van Peszách, és nincs otthon macesz... Hát miféle zsidó ő? A nem zsidó férj szalad ide-oda, felkeresi az ismerős zsidó családokat, és maceszt kunyerál a felesége számára. Végül hozott maceszt, s csak ekkor nyugodott meg a jiddise nesome... Hihetetlen... Kérdem az asszonyt, igaz-e a sztori. Igaz. így történt. A Kobrin család Amerikába készül. Az asszony nem érzi jól magát a szép házban. “Már nem vagyok zsidó... - mondja, s hozzáteszi: - Nincs itt senki. Minden zsidó elment, a szüleim is.” Férje, kissé sértetten: “Itt vagyok én!” “Akkor gyere te is velem! - mondja a felesége. Azután hozzám fordul: - Rebelébn, ígérém, New Yorkban újra zsidó leszek!” Kárpátaljai tragédia. Egy példa a vegyes házasság okozta képtelenségek sorozatából. Amikor adatokat gyűjtöttem az ottani zsidókról, gyakran még a név előtt mondták: “Ez és ez vegyes házasságban él”, “Ennek és ennek a felesége nem zsidó”. Itt a bonckés még húsba vág. AZ ÖREG NEUMANN HALEFJAI Farkas Hencsi öreg szülei is Szőllősön élnek. Három nemzedék, nyakas zsidók, akik jottányit sem engednek zsidóságukból. Az öreg Májer Neumann, Hencsi papája, 81 éves, bis hundert und zwanzig. Szigorúan kóser, másféle húst nem vesz a szájába. Amikor az utolsó sakter, a huszti reb Mendl Jánkevics, elutazott Izraelbe, nem volt más választása, mint kitanulni a csirkevágást, és most magának vág. Kértem, mutassa meg a késeit: előírás szerint ugyanis a kóser vágó késeiHencsi mindig is gyújtott péntek este, pedig bárki megláthatta a szombati gyértyákat az asztalon. Állandóan beszél gyerekeivel a zsidóságról: figyelmezteti őket a vegyes házasság veszélyeire. Két éve a fiú Szőllőstől 1200 kilométerre tanult. Amikor meglátogatták, Hencsi megkérdezte, nincs-e nem zsidó barátnője. A fiú megsértődött: “Hiszen zsidó vagyok!” A Farkas család nem dolgozik, nem is utazik szombaton. Csodálatos ilyen zsidókra bukkanni. Unokatestvérüket, Glück Miklóst és családját is meglátógattuk. Fiaik 15 és 18 évesek. Beszélgetünk az ifjúsági szervezetekről, a szarvasi táborról. Hencsi lánya még soha nem volt nyári táborozáson, mert nem akarta nem zsidó helyre elengedni. Szarvasra nyugodt szívvel küldené. A Glück gyerekék is mennének. Dr. Kobrin Tiberi zsidó lányt vett feleségül, Munkácsról. Két lányuk van. Az egyik 13 éves. Aránylag jómódúak, szép házban laknak. Késő este érkezem hozzájuk. A háziasszony, bár vegyes házasságban él, nagyon szeretne “zsidó lenni”. Felébresztette 13 éves lányát, aki “még soha nem látott igazi rabbit”: nézze meg a vendéget, egy “igazi”, fiatal rabbit. A kislány bejött, köszönt, jól megnézett, majd boldogan visszaszaladt, egyre azt hajtogatván: “Láttam egy rabbit!” (A hasonló esetek visszatérő motívumai a chászid történeteknek. Számtalanszor előfordul, hogy egy röpke találkozás megváltoztatja egy ember életét.) ÉJJEL MACESZÉRT Farkas Béla mesélt egy hihetetlen, de igaz történetet a Kobrin családról. Tavaly Peszáchkor késő éjjel kopognak náluk: dr. Tiberi könyörög, adjanak neki határozták, hogy felszámolják a város szívében lévő zsidó temetőt. Már-már sor került a sírok megbolygatására, de a terv csendben elhalálozott, és a kommunista birodalom nagy süllyesztőjébe került. Kétségtelen, hogy a szőllősi temető megmenekülése reb Báruchnak köszönhető... Az élő zsidók azonban fontosabbak a holtaknál. A háború előtt körülbelül tízezer zsidó élt Szőllősön. A Holocaust után életben maradt és itt ragadt vagy hétszáz. Ma húsz-harminc családról tudnak. Szőllősi összekötőnk Rozentál Hermann (Hersl), egy 1500 munkást foglalkoztató kerámiaüzem igazgatója. Vallásós családból származik, de az elmúlt évtizedekben nem vett részt semmiféle nyilvános zsidó összejövetelen - egész egyszerűen azért, mert félt. Otthon azonban gyerekei zsidó szellemben nevelkedtek. Ma mindkét fiának zsidó felesége van, és már két éve Izraelben vannak. Kérdésemre, hogy lehet ez, a legtermészetesebb hangon válaszolta: otthon, a négy fal között, senki nem szólhatott bele, mit mondanak a gyerekeknek... SZŐLLŐSÖN NINCS FOLYÓVÍZ... Nagyszőllősön még nincs folyóvíz, így persze angolvécé sincs. A tudósító, az amerikai civilizáció körülményei között fölnőtt fiatalember, Szőllősön kénytelen volt megismerkedni az udvaron található budival, amelynek használata télvíz idején nem tartozik a legnagyobb élvezetek közé. Vendéglátói, a helyi fogalmak szerint jól szituált emberek, nem értették, mi abban a pláne, hogy valaki még nem látott budit, amikor kint havazik... A KISLÁNY RABBIT AKAR LÁTNI.... Rozentál ma a legfontosabb zsidó Szőllősön. A városházi vezetőség tagja, minden zsidó ügyben ő intézkedik Rozner Miklós segítségével. Most épp a temetőt reparálják, meg összeírják a város zsidóit, hogy vissza lehessen igényelni a valamikor elrekvirált templomot. Itt találkoztam a Farkas családdal: Bélával, vagyis Dovid Berrel, Hencsivei, 17 éves orvostanhallgató fiukkal és 13 éves kislányukkal, Szárával. Hencsi csak jiddisül és oroszul beszél, igazi jiddise mámé, aki szeretne álijázni “a gyerekek miatt”, de nem hagyhatja el öreg szüleit. A gyerekek is tudnak jiddisül. Látogatóban Glückéknél Sz<511ősön
