Egység, 1992 (8-11. szám)
1992-04-01 / 9. szám
Sólet hús nélkül Mindenütt örömmel fogadtak. Volt, aki annak örült, hogy családom egyik ága erről a vidékről került Budapestre, majd Amerikába. Voltak, akik láttak a magyar tévében, volt, akihez eljutott az Egység egyik-másik száma, volt, aki hallőtt Naftali Kraus könyvéről, Az ősi forrásról, amelyet magammal vittem és szétosztottam. Sok megkeseredett zsidó elcsodálkozott, hogy vannak még, akik érdeklődnek irántuk. Mióta Mendl Jánkevics, az utolsó sakter fél évvel ezelőtt álijázott Husztról, egész Kárpátalján nincs kóser hús. Vannak nchányan, akik emiatt lemondanak a húsevésről. Az ungvári rásekol, reb Májer Moskovics sopánkodik: amióta a saktér elutazott, hús nélkül eszik a szombati sóletot... Az elmúlt években sokan álijáztak, s még most is mennének, de inkább Amerika az úticél. A vegyes házasságban élők jobbára maradnak, bár az általános helyzet nagyon rossz. Úti tapasztalataimról beszámolót küldtem az illetékeseknek. Azóta hallottam, hogy rövidesen kiküldenek egy héber tanítót, aki talán fel tudja éleszteni a kihűlt zsarátnokot, érdekes - és egyben szomorú -, hogy a volt Szovjetunió zsidóságával rengeteg magas szintű zsidó szervezet foglalkozik, hatalmas energiát és pénzt fektetve a munkába. Ezt teszi a Szochnut, a Joint és több nagy amerikai zsidó segélyszervezet. Kárpátalja, a volt Szovjetunió - ma pedig Ukrajna - szervés része az egyetlen kivétel. Itt a madár sem jár... “Nincsenek zsidó lányok” Ha élményekért utaztam volna, egy életre el lennék látva. Ungváron van egypár fiatal, egy-két bár micvá korú gyerek, egy idős tanító, Koppelmann Lajos, aki tud egy kicsit héberül. Ha lenne tankönyv, szívesen tanítana - azt hiszem, akadna tanítványa. Szombatonként nagy nehezen jön össze egy minján. Könyvből lejnolnak: rengeteg vita van a különböző szokásokról, a szertartás mikéntjéről, mert nincs kit kérdezni. Feljegyeztem néhány zsidó gyerek nevét, aki szívesen részt venne a szarvasi táborozásban. Nagyon remélem, nem lesz akadálya, hogy ez az egyelőre mintegy ötven fiú és lány, az itteni zsidóság jövője, a nyáron Magyarországra utazhasson. Ungváron van eltemetve A. J. Grünwald rabbi, a dédnagybátyám, aki az Arugát Háboszem című világhírű halachikus mű szerzőjének fia. Sírja rendben KÁRPÁTALJA ELFELEDETT ZSIDÓI KÖZÖTT Ahol valaha a Tóra-olvasás hangja szállt a levegőben, chéderek zsivaja és chászid udvarok nyüzsgése jellemezte a mindennapi életet, ahonnan az első héber gimnáziumok indultak hódító útjukra, ott ma temetői csönd veszi körül a halódó, mindenki által magára hagyott maradék zsidóságot. Van-e lehetőség mesterséges légzést alkalmazni, vagy pedig - Isten őrizz - fel kell hagyni minden reménnyel? Rekviem egy nagy múltú, kilátástalan jelenű és jövő nélküli zsidóságért. Ungváron, Munkácson, Huszton, Beregszászon, Nagyszöllősön úgy fogadtak, mintha évtizedek óta nem láttak volna hagyományos küllemű zsidót - mint ahogy valóban nem is láttak. “Hivatalos” és “titkos” zsidók A kárpátaljai utazásra készülve kaptam néhány címet, egy-két telefonszámot és egy kevés információt, ami léginkább feltételezéseken alapult. Az ottani zsidóság lélekszámáról például a pontos, számszerű adatokat talán soha, senki nem fogja tudni. Tény, hogy az általam bejárt városokban néhány ezer “hiteles”, azonosítható zsidó él. Ennyien vannak az “aktív” zsidók. Vannak, akik úgy vélik, hogy a zsidóság száma ennek többszöröse. Ezek a “titkos” zsidók, a marannoszók, akik eddig tagadták-titkolták zsidóságukat, és csak nagy nehezen szánják rá magukat, hogy felfedjék az igazságot. Az “ismert” zsidók között is van vegyes házasság. A legutóbbi, 1989- es hivatalos népszámlálás adatai szerint Kárpátalján 2600 zsidó élt. A legnagyobb lélekszámú közösség az ungvári, ahol mintegy négyszáz zsidó él, és a munkácsi, ahol körülbelül hatszázan vannak. Nagyobb közösségek vannak még Huszton, Beregszászon és Nagyszöllősön, amelynek temetőjében a chábád mozgalom alapítójának, a ljadi Snéur Zálmán rabbinak az édesapja, reb Báruch nyugszik. "Azon a napon... titeket, Izrael fiai, egyenként fognak összeszedni! Azon a napon megharsan a nagy kürt, és visszajönnek, akik elvesztek az asszírok földjén és akik szétszóródtak Egyiptomban... és leborulnak az örökkévaló előtt, a szent hegyen, Jeruzsálemben." (Ézsaiás 27:12-13). Egy hetet töltöttem Kárpátalján mint a chábád mozgalom kiküldöttje. Városról városra járva kerestem testvéreimet, a még ott élő zsidókat. Találkoztam ittott néhánnyal, akiben még pislákol az örökmécs, a nér támid lángja; láttam gyerekeket, akik még el tudják mondani a Smá Jiszráéli; láttam öreg zsidókat, akik sírva fakadtak egy jiddis szó, egy rögtönzött Tóra-magyarázat hallatán, és mint Izrael vénei egykoron Egyiptomban, kétkedő hittel fogadták a hírt: íme, nem felejtették el őket, nem muszáj megfulladniuk az idegen környezet folyondárrengetegében. A nagyszülők ungváriak, a fiatalok Szlatinán élnek
