Egység, 1992 (8-11. szám)
1992-03-01 / 8. szám
>«1>ד0 MINDEN ZSIDÓ LAPJA PURIM: A TERMÉSZETBE BURKOLT CSODA veszélytől. A Hesztér Pánim - a természetbe burkolódzó, csodát művelő Istenség - nem lép nyíltan a színre, mint olyankor, amikor a zsidók ezt viselkedésíikkel kiérdemelték, de jelen van, nem hagyja el népét a veszedelemben, és közbelépése nyilvánvaló és kézzelfogható, még ha láthatatlan is. Ezért mondják Bölcseink, hogy a Messiás eljövetelekor minden ünnep megszűnik - az egy Purim kivételével, amely örökké fennmarád. Miért? Mert az üldözött, kisemmizett, halálra ítélt zsidóság megmentése mindig időszerű, mindig érvényes, sosem évül el. Szimchát Purim: kellemes és vidám Purimot kíván minden olvasónak a szerkesztő ködést, és máris jön Hámán/Hitler/Szálasi, és szövi, majd kivitelezi a “végső megoldás” terveit. Bölcseink észrevették és megjegyezték, hogy Eszter könyvében, a Megilában, egyszer sem fordul elő Isten neve. A perzsa zsidók csodálatos megmenekülése, úgymond, természetes úton folyik, vagyis az isteni Gondviselés beavatkozása láthatatlan. A történet udvari intrikákról, asszonyi praktikákról, együgyű királyról szól, és a jó nagybácsiról, aki a háttérből vigyázza a királyi hárembe került szende unokahúg lépteit. Azonban ez csak első látásra van így. A felszínen átsüt az isteni Gondviselés, az “arcát eltakaró Istenség” óvó védelme, mely megmenti a zsidó népet a végA posztbiblikus kor két zsidó ünnepének egyike, a zsidó életrevalóság iskolapéldája, a természetesnek tűnő csodák sorozatának gyűjteménye - ez Purim, amelyet máig ünnepel a világ zsidósága. Ezt az ünnepet - akárcsak Chánukát - nem említi a Tóra. Eszter könyve azonban, amely az ünnep előzményeit beszéli el, a zsidó Biblia szerves része, és az ünnep estéjén és reggelén történő felolvasása szorosan hozzátartozik a purimi szertartáshoz. A purimi eseménysorozat a zsidó gálut ismétlődő történéseinek prototípusa. A zsidó jól érzi magát a gálutban: asszimilálódik, tevékenyen részt vesz a királyi lakomán. Mindenütt ott van - még a királyi palotában is -, felkelti a gyűlöl-AZ ELLENTÉTEK EGYSÉGE Az ember két lényeges, egymással ellentmondásban álló összetevővel rendelkezik, az anyagival és a szellemivel, amelyek éppannyira összeférhetetlenek, mint a fizika világában található megfelelőik, az anyag és az energia. Más szóval ez az isteni lélek és az ösztönös lélek, egyszerűbben a jécer tov és a jécer hárá - a jóra való ösztön és a rossz ősztön - kettőssége. Ez az összeférheted lenség azonban csak az Isten szolgálatához vezető út kezdeti szakaszán jelentkezik, ahogyan az elemek és erők sokféleségének feltételezése is akadályt jelentett eleinte a fizikai világ feltárásában. De ahogyan a tudomány fejlődésével előtérbe került a természet egységességének hangsúlyozása, ugyanúgy vezet az Isten tökéletes szolgálatára való törekvés az emberi természet lényegi egységének felismeréséhez, a ponthoz, ahol az isteni és az ösztönös lélek egyesül: a jó ösztön átalakítja a rossz ösztönt, és magába olvasztja. Másként nem lehetne egység és harmónia, hiszen a magasztos, pozitív és alkotó erők állandóan harcban állnának a szennyes, negatív, romboló erőkkel. Ezért az áhított egységért hirdetik a zsidók: “Halljad, Izrael, az Örökkévaló az Istenünk, az Örökkévaló Egy!" és törvények pedig egymástól függeüenül működnek, nem szólva anyag és energia feloldhatatlan különbözősiégéről. De az utóbbi években a tudomány fejlődése folytán rájöttek, hogy maguk az alapelemek is az atom alkotórészeiből - elektronokból, protonokból, neutronokból - állnak. Bár rögvest elvetették ezeknek a részecskéknek az anyag tovább oszthatatlan “építőköveiként” való meghatározását, mégis megszületett a felfedezés, hogy az anyag és az energia között kölcsönhatás áll fenn, és egyik a másikba átalakulhat. Ami a fentiekben a tudomány fejlődéséről áll, az az embernek Isten szolgálatában való előrehaladására is érvényes. Az anyag és a szellem egysége is Purim egyik fő vonása. Hámán eleinte a zsidók szellemi szabadsága ellen intézett támadást. Bölcseink értelmezik így ezt a szakaszt: “De Mordecháj nem hajtott térdet, és nem borult le” Hámán előtt, aki megkövetelte, hogy bálványként imádják, s ezt mindenki teljesítette is, kivéve Mordechájt. Később azonban kiterjesztette törekvéseit az összes zsidó - fiatalok és öregek, gyermekek és asszonyok - fizikai megsemmisítésére is. Purim csodájára ezért kell egyszerre széllémi és anyagi szemlélettel tekintenünk: “fénnyel és örömmel, vígsággal és dicsőítéssel” - ami bölcseink magyarázata szerint szellemi értelmű, vagyis a “fény” a Tóra ugyanakkor lakomával, borral ünnepelnünk. Valójában az egység alapelve a zsidóság lényege, amióta Abrahám először kinyilvánította az egyistenhitet. Érdemes megjegyezni, hogy a fizikai tudományok fejlődésük előrehaladtával egyre közelebb kerülnek az egység alapelvéhez az anyagi világban is. Korábban az volt az elfogadott álláspont, hogy az anyagi világ sokféleségét és összetettségét száz-egynéhány alapelem és tulajdonságaik határozzák meg, a fizikai erők Rabbi Menachem Schncerson