Egység, 1991 (3-7. szám)
1991-05-01 / 5. szám
Mindenki Tíz parancsolata Sávuot (pünkösd) ünnepen, vasárnap, május 19-én délelőtt, a zsidó templomokban a Tízparancsolatot olvassák fel. Minden zsidó gyereknek és fiatalnak a templomban a helye, hogy meghallgassa - és elfogadja - a zsidóság lényegét képező Tízparancsolatot. 10 órakor a fiatalok találkoznak a Páva utcai templomban Baruch Oberlander rabbival. Ima után kiddus. Cím: IX., Páva utca 39. Lubavicsi Szederek Pesten A két lubavicsi szédemek, amelyeket idén az Erzsébet szálló különtermében tartottak, egy nagy tanulsága van: jövőre sokkal nagyobb befőgadóképességű teremre lesz szükség. Sok jelentkező nem jutott helyhez, s ez elhomályosította a széderek sikere fölött érzett örömét. A szedereket Baruch Oberländer rabbi, a lubavicsi kirendeltség vezetője és Naftali Kraus tartotta; a vacsorát Bát- Shevá Oberländer és Bátjá Kraus főzte. ״Jeruzsálem díj” Dávid MoskoviLsnak íjjár 28-ái ,Jeruzsálem Napján", Chaim Herzog izraeli államelnök kiosztja a hagyományos ,Jeruzsálem díjat”, amit olyan zsidó közéleti személyiségek kapnak, akik kitűntek a zsidó nevelés területén végzett munkájukkal. Az idén a díjazottak között találjuk Dávid Moskovitsot, az Alapítványi Mászoret Ávot iskola egyik kezdeményezőjét és mentorát. A díjat a Szochnut vallásos nevelési és kulturális - Tárbul Toránit - osztályának kezdeményezésére osztják ki. Négyen a Hiblia-versenyen Négy magyar ajkú zsidó fiatal vett részt az ízraclban, a Függetlenségi Napon tartott zsidó ifjúsági Biblia-versenyen. Surányi Ágnes, Kricsfalusi Márta, Várnai Zsuzsa (Komárom) és Wichs Dávid (Prága) a körülményekhez képest szép eredményeket értek el. Az utóbbi három versenyző a Wesselényi utcai alapítványi iskola tanulója. Az iskola egyik izraeli tanítója, Weinberger Mose készítette fel őket a versenyre. Ötven kislány New Yorkban A Reichman-félc alapítványi iskola ötven lány növendéke New Yorkban töltötte a peszáchi ünnepeket. A lányok zsidó családoknál vendégeskedtek, akik repülőjegyüket is fedezték. Más csoportokat Angliába és Belgiumba hívtak meg. A diáklányok mély élményekkel tértek haza Peszách után.• nem elég a nagy széderhez. Legalább hétszer akkora kellene. Mose Szlonim, aki a külföldről érkező kóser áruk elosztását intézi, logisztikai problémákkal küzd: miként lehet az aranyat érő élelmiszert Moszkvából a vidéki zsidóságnak elküldeni úgy, hogy útközben szőrén-szálán el ne tűnjék. Aztán én is beszámolok a magyar zsidóság mai helyzetéről. Közben elmondom magamban - hiszen éppen időszeni - a magam Má nistáná?ját: Miben különbözik a magyar zsidóság a szovjet zsidóságtól? Amaz több mint hetvenesztendős kommunista agymosás, sztálinista rémuralom után micsoda zsidó önérzetről tesz tanúbizonyságot, tömegével megy Izraelba, keresi gyökereit, és tér vissza a zsidósághoz, míg itt... Aki még fél a rebbéhez utazni... A chászid felfogásnak megfelelően mentségekét keresek - és találok - a magyar zsidóság számára. Itt régebbiek az asszimiláció gyökerei, messzebbről kell visszatérni, és a közelmúlt féléiméi kísértenek. Az egyik nagy különbség: a szovjet személyazonossági igazolványba be van írva, hogy zsidó - ,jevrej” -: nem lehet le- és eltagadni... De azért ott is van, aki fél. Egy öreg lubavicsi chászid Szaratovból, reb Ráfáéí, már két éve szándékozik a rebbéhez utazni New Yorkba de még mindig nem szánta el magát a nagy útra Fél. Ki tudja, mi lesz?... Nem tud hozzászokni a szabadsághoz. A fiatalok nem félnek. Sokan járnak templomba héberül tanulnak, körülmetéltetik magúkát és - talán ez a legfontosabb -: tanulnak a moszkvai, központi lubavicsi jesivában. Az oroszországi küldöttek vezetője sógorom, az olaszországi születésű B. Lázár. Napi tizennyolc órát dolgozik, lélegzetet vereti sincs ideje. Miért van itt? Mert a rebbe ide küldte, hogy zsidókból zsidókat csináljon. Én is ezért vagyok Pesten. Nem lehet fazekat kapni... Annyi lelkesedést, mint a moszkvai szálloda nagytermében, a konferencián, csak New Yorkban, a rebbe udvarában lehet tapasztalni. Egymás szavába vágva mesélik lelkesen a szemmel látható és kézzelfogható eredményeket. Nagy baj van: nem lehet fazekat kapni. Nem lehet mindent kaserolni Peszáchra: új edény kellene, de nincs. Aztán valakinek eszébe jut, hogy Dnyepropetrovszkban látott egy üzletben nagy fazekakat. Egy újabb vállalkozó máris utazik, hogy odaéijen, amíg a készlet tart. Három napot töltöttem Moszkvában. Kidériilt, hogy még egyszer annyi sliách sem lenne elég. Az ottani zsidók - akárcsak az itteniek - hosszú, fáradságos útról (derech r’choká) térnek vissza: csínján kell bánni velük. Vigasztalni, pátyolgatni kell őket, amíg a megsebzett zsidó lélek magára talál. De már látni a fényt az alagút végén... Baruch Oberländer LÁTOGATÁS A LUBAVICSI MOZGALOM BÖLCSŐJÉNÉL Egy héttel Peszách előtt tartották Moszkvában a Kelet-Európábán tevékenykedő lubavicsi küldöttek (sliáchok) konferenciáját. Ezen főleg az ünnepi előkészületekről volt szó, valamint a szerteágazó szellemi tevékenység általános tapasztái atairól. Oroszországba érkezve minden lubavicsi küldött elsődleges kötelességének tartja, hogy elutazzon a kis fehér-oroszországi faluba, Lubavicsba, melyben az e néven világszerte ismert chászid mozgalom bölcsője ringott. Ez az ezerkilométeres út oda-vissza egy teljes éjszakai autózást jelent. ״Szerető” a lubavicsi vendégházban... Minden lubavicsi chászid, aki csak egy kicsit is ismeri a mozgalom történetét, majdnem úgy gondol a fehér-oroszországi Lubavicsra, ahogy a hívő zsidó Jeruzsálemra. Itt éltek a rebbék, itt volt a nagy jesivá, innen áradt szerte a világba a zsidóság szeretetének - áhávát Jiszráél - tana. Rengeteg leírás, sztori, legenda örökíti meg a helység nevét a chászid folklórban, s végre megértem, hogy elzarándokolhatok oda... Már előbb is tudtam, hogy a helység azóta, amióta a lubavicsi rebbe (zcl) a kommunista uralom idején elhagyni kényszerült Lubavicsol, szómorú, poros kis faluvá vált, amelynek ma mintegy háromszáz lakosa van, s a vizet kútból merttik. Néhány évvel ezelőtt egy chászid vásárolt egy kis házat, amit vendégháznak rendeztek be, s ott pihenhet meg a pár órára érkező látogató az ötórás autóút után. A belső ajtón négy héber betű: áhuv - ״szerető" ez a kód, amelynek számértéke a zárat nyitja. Ez a szó zsidóság szeretetét, a chászid mozgalom alapját jelképezi, és az orosz ״Lubavies” szó jelentését - a szeretet városa - is érzékelteti. Rövid, léleküdítő látogatás, a lubavicsi rebbék síijainak felkeresése után indulok vissza Moszkvába. Nem elég a hét tonna pászka... A tanácsteremben minden küldött elmondja búját-baját. Abelszkij, a kisinyovi főrabbi arról panaszkodik, hogy nem elég a héttonnányi smurá macesz, amit Izraelből küldtek Moldávia zsidóságának. Legalább tizenkét tonna kellene. Mások, a Szovjetunió különböző vidékeiről, arról lamentáinak, hogy nincs elég nagy terem, ahol a nyilvános szédert megtarthatnák. Van ugyan egy 800 személyes terem, ahol a Megilá-olvasással egybekötött /,«rím-ünnepséget rendezték, de ez
