Egység, 1991 (3-7. szám)
1991-05-01 / 5. szám
MI IS AZ A MEZUZÁ? EGY ZSIDÓ AJTÓNÁLLÓ ״Az én házam az én váram!” Ez a közismert angol szólás, melynek megfelelője majd minden nép nyelvén megtalálható, ősidők óta ismeretes, az emberiséggel egykorú. Azt az egyszerű igazságot fejezi ki, hogy az ember háza, amelyben életét éli, az a hely, amely számára otthont és biztonságot nyújt. A zsidóság mint a Tóra által megszabott élettörvények és életszabályok hordozója, nem kizárólag az imaházakban, templomokban él. Ezt a gondolatot fejezik ki Jesájáhu proféta szavai: ״...dicsősége betölti az egész földet...” (Ézsaiás 6:3.) - azaz nem a templomok, vallási intézmények a zsidó élet egyedüli letéteményesei. ״Mily szépek sátraid, Jákob, hajlékaid, Izrael!” - törtek fel akarata ellenére az elragadtatás szavai a pogány Bileám szájából, megpillantva Izrael törzseinek példás rendjét, alázatos jámborságát. A zsidó otthon is a megszentelt élet hordozója, központja lehet, ha a törvényéknek és előírásoknak megfelelően vezetik. A gondviselés jelképe A zsidó ház szentségét a mezuzá jelzi, az a kis pergamentekeres, amelyet a bejárati ajtókon és a szobák ajtófélfáin helyeznek el. Ez emlékezteti az érkezőt és a távozót, hogy e ház zsidó emberek otthona, akiknek eszmei hagyományait a mezuzába foglalt írások őrzik. Egyben az isteni gondviselés jelképe is, amely védelmezi a házat és a benne élőket. Mit tartalmaz a mezuzá? A Tóra két szemelvényét foglalja magába. Mindkettőben utalást találunk magára a mezuzá parancsolatára. A ״Smá..." kezdetű idézet Mózes ötödik könyvének 6:4-9. sorait tártálmázzá, a ״V’hájá im sámoá...” kezdetű pedig ugyancsak Mózes ötödik könyvének 11:13-21. sorait. Figyelmeztetés és jutalom A ״Smá..." kezdetű idézet kinyilvánítja a Teremtő egyetlenségét, ugyanakkor kötelességünkre is utal, az ő szentségének szolgálatára és hitünk iránti örök hűségünkre. A ״V'hájá..." az isteni ígéretről szól. Jutalmat ígér, ha szavaira figyelve betartjuk a parancsolatokat, ugyanakkor szigorúan figyelmeztét, hogy kemény büntetéssel sújtja azokat, akik letérnek a Tórában megjelölt helyes útról. Mindkét idézet egyaránt utal a parancsra, mondván: ״...írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!” A zsidó otthon mezuzája ekképpen hirdeti, hogy e helyen a Teremtő egyetlen voltának kinyilvánítása a mindennapi élet minden tettét, gondolatát és kimondott szavát áthatja. Ki írhat mezuzát? A meg nem valósított eszmékhez hasonlóan a cselekedetek is jelentéktelenekké válnak, ha nem hatja át őket a háláchá útmutatásának megfelelő gondolat. A parancs, amely a mezuzá felerősítésére kötelez minket, gyakorlati útmutatást is ad. Előírja például, hogy a mezuzá szövegét nem írhatja bárki, csakis megfelelő felkészültséggel rendelkező, avatott kezűek folytathatnak ilyen tevékenységet. Tilos a nyomtatott szővegű mezuzá használata is. Az a mezuzá, amely nem felel meg a háláchá előírásainak, alkalmatlan. Használata sokkal nagyobb vétek, mint ha egyáltalán nem használnánk. Aki ilyen mezuzát használ, az önmagát és környezetét is becsapja, és ezzel mintha Istent is megkísérelné megtéveszteni... szfárd Tóra CHÁSZID BELÁTÁS Hangok és látványok Amikor Isten a Sínai-hegyen átadta a zsidó népnek a Tórái, az írás szerint ״És mind a nép látta a mennydörgést és a villanó lángokat, a harsona hangját és a füstölgő hegyet...” (2Mózes 20:15.) Akibá rabbi, a Talmud egyik nagy bölcse ezt a mondást úgy értelmezi, hogy látták azt, amit általában hallanak, és hallótták azt, amit általában látnak az emberek. Valódi csoda - de miért? Isten nem tesz csodát csak úgy. Vajon mi köze a sínai kinyilatkoztatáshoz a természet rendjétől való ilyenfajta éltérésnek? ״Hiszem, ha látom!” A látás élménye általában sokkal nagyobb hatású, mint a hallás. A szemtanú többnyire száz százalékig meg van győződve érzékelésének pontosságáról, de aki csak a tanúk beszámolóját hallja, már nem lehet annyira biztos a dolgában. A látás a látottak valódi, fizikai formáját mutatja, míg a hallás egy elvontabb, kevésbé kézzelfogható élményt közvetít. Érthető tehát, hogy az emberek pontosabban érzékelik az olyan fizikai eseményeket, amelyeket saját szemükkel látnak, mint a szellemi folyamatokat, amelyekről elvont formában hallanak. A lényeg megnyilatkozása Ezért jött létre a sínai csoda: az egész zsidó nép olyan szintre emelkedett, hogy valóságosan ״látták” - és így felfoghatták - a szellemiség teljességét. És fordítva: az anyagi világ - amely általában a legfontosabbnak tűnik - most csak ״hallható” volt, távolibb, kevésbé közvetlen. Amikor megkapták a Tant, a zsidók soha nem tapasztalt erővel képesek lettek az Örökkévaló közvetlen érzékelésére.
