Egység, 1991 (3-7. szám)
1991-03-01 / 4. szám
Ó is zsidó, neki is mellettünk van a helye. Aztán fennhangon szólunk az isteni ígéretről, mely megtartott máig, s tovább meséljük a haggadai elbeszélést a rabszolgaságról, a tíz csapásról, amely után a Fáraó elengedte a népet; a kivonulásról, amelynek útja a szabadsághoz vezetett. Családi hagyományok szerint változó énekbetétek is tarkítják a szőveget, majd megemlítjük a pászkát - a macesyt — és a keserű gyökeret (máror), aztán a dicsőítő ének (haliéi) után újra elmondjuk az áldást a második pohár borra, melyet már hátradőlve, mint a szabad emberek, iszunk ki. Ezután kezet mosunk, áldást mondunk a pászkára, a már orra, majd a ״Hillél-féle szendvics” (koréch) következik: pászka reszelt tormával - s végül jön a vacsora. Mit ér az áfikomanl Magyarországon az ünnepi vacsora fénypontja a ״knédli”, vagyis a maceszgombóc szokott lenni; mások halachikus szempontok miatt eltekintenek ettől. Közben az egyik gyerek megtalálja és elcseni az áfikomanl, a korábban eldugott, kendőbe takart pászkadarabot, és addig nem adja vissza, míg ígéretet nem kap valami ajándékra - márpedig az afikoman nélkül nem lehet a szédert befejezni. A gyereknek tett ígéretet be kell tartani: nem úgy van ez, mint a felnőtteknél... Vacsora után megtöltjük a harmadik poharat borral, elfogyasztjuk az afikomant, és elmondjuk az asztali áldást (״bencsolunk”). Megisszuk a harmadik pohár bort, majd kinyitjuk az ajtót - jelezve, hogy az Őrizet Éjszakáján nem félünk semmitől és senkitől -, és elmondjuk az Öntsd haragodat... kezdetű imát. Ekkor megtöltjük a negyedik pohár bort, valamint egy külön poharat (serleget) Illés próféta tiszteletére. Befejezzük a Haggadát, s a végén elmondjuk: ״ lesáná hábáá b’Jerusalajim” - ,jövőre Jeruzsálemban” - és kiisszuk a negyedik pohár bort. Utána még néhány ének következik: a Chád gádjá, a Ki tudja, mi az egy? és hasonlók. Ennyi az egész - dióhéjban. Chág számeách! (Boldog ünnepet!) Naftali Kraus áldást (״Boré pri háádámá”), eszik belőle, és oszt a többieknek is. Ezután a három pászka közül a középsőt kettétöri, a felét a helyén hagyja, a másik felét pedig eldugja úgy, hogy a kisebb gyerekek ne vegyék észre: ezt hívják áfikomannak; erről később még esik szó. Ezek után a házigazda felemeli a szédertálat, és hangosan, tagoltan mondja a ״há láchmát”: ״íme, a keserűség kényére, amit őseink ettek Micrajimban... jövő évben szabadok...” Itt megtöltik a második poharat, és a jelenlévők közül a legfiatalabb elmondja a ״Má nistáná?-t”, vagyis megkérdezi: ״Miben különbözik - má nistana - ez az éjszaka az év többi éjszakájától?” Az ötödik fiú A házigazda válaszával (״Rabszolgái voltunk Fáraónak”) kezdődik a Haggada, a pészach történetének elbeszélése, az est lényege. Van, ahol a házigazda 01- vassa fel hangosan, magyarázatokkal, máshol minden résztvevő felolvas egyegy részt. A négy fiúról szóló hasonlat a zsidó nép különböző csoportjait mutatja be: az egyik a bölcs, a tanult Talmudtudós, a másik az önző rosszcsont, a ״gonosz”, akit csak a saját hasa érdekel, a harmadik az együgyű, balga, akit könnyű ״palira venni”, míg a negyedik a ״csöndes többség”, amely ״még kérdezni sem tud”, a mindenkori tömegtájékoztatás áldozata, az ״ajlem-gojlem”. Manapság van egy ״ötödik fiú” is, aki egyáltalán nem vesz részt a széderen, mert kirándulni ment Törökországba... SZÉDERESTE KEZDŐKNEK Gyakorlati útmutató olyan zsidóknak, akik először rendeznek szédert otthon. Jelszavunk: minden kezdet könnyű, ha időben elolvassuk a vonatkozó használati utasításokat a Haggadában. (A ״széder” magyarul ״rendet” jelent, ״haggada” pedig azt jelenti: ״legenda”.) A széderestén, a pészach ünnepét köszöntő nap előestéjén, ha mód van rá, a legokosabb, ha egy tiszteletre méltó - bechoved - zsidó családnál vendégeskedünk, ahol mindent készen találunk, az ünnepi forgatókönyvtől, vagyis a Hág■ gadától a bibliai mondat - ״mindenki, aki éhes, jöjjön és egyék” - megvalósulásáig. Azok számára akik otthon szeretnének szédert rendezni, íme néhány hasznos útbaigazítás. Az ünnep beköszöntése előtt, a szépen megterített asztalon, melyen ünnepi gyertyák állnak, elrendezzük a szédertálat. Erre három pászkát (maceszt) teszünk, és rájuk az óramutató haladásának irányában egy keménytojást és egy darab parázson sült, csontos húst, rendszerint csirkenyakat. A kettő közt, lejjebb, reszelt torma vagy fejes saláta legyen, alatta, a tojás alatt van a ״kárpász” (egy fej hagyma vagy főtt krumpli) helye. Evvel szemben legyen a chároszet (reszelt dió, alma és körte keveréke egy csepp borral leöntve), lent, a tál alján pedig még egy adag torma. Szokás a tálra üvegtálkában sós vizet is tenni. Mindegyik étel az ünnepnek és történélmi hátterének egy-egy mozzanatát jelképezi. Mindenkinek négy pohár bort - vagy mustot, esetleg szőlőlevet - kell innia a széderestén. A széder lényegét a Haggada meséli el: az egyiptomi rabszolgaságból való pészachi szabadulást, a zsidó törzsek néppé emelkedését. Fontos, hogy a gyerekek is megértsék ezt, hisz a zsidó nevelés lényege: ״...beszéld el fiadnak...” Megtöltjük az első poharat, mindenki feláll és a széder rendezője, a vendéglátó házigazda elmondja az ünnepi áldást, a kiddust Fontos, hogy mindenki előtt legyen olyan nyelvű Haggada-fordítás is, amit ért. Kiddus után megisszuk az első pohár bort, majd a házigazda kezet mos, a kárpászból (krumpli vagy hagyma) egy keveset sós vízbe márt, elmondja rá az
